182499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására

5 182499 6 esetben oxigénatomot, kénatomot vagy egy = NR71 általános képletű csoportot tartalmazhat, további gyűrűtagként — ahol R71 jelentése kis szénatom­­számú alkil-csoport) ; vagy d) valamely (V) általános képletű benzodiazepin-szár­­mazékot egy (VII) általános képletű izocianáttal reagáltatunk (mely képletben R62 jelentése kis szén­atomszámú alkil-, kis szénatomszámú aciloxialkil aril- vagy kis szénatomszámú aralkil-csoport) ; vagy e) egy (VIII) általános képletű benzodiazepin-szár­­mazékból (mely képletben R1, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott ; R53 jelentése védő-csoport és R63 jelentése kis szénatomszámú alkil-, aril-, kis szé­­atomszámú aralkil-csoport vagy egy (IX) általános képletű csoport — ahol A jelentése kis szénatom­számú alkilén-csoport és Y jelentése védő-csoport, vagy R53 jelentése hidrogénatom vagy kis szénatom­számú alkil-csoport és R63 jelentése egy (IX) általá­nos képletű csoport, vagy R53 és R63 a szomszédos nitrogénatommal együtt 5—7-tagú heterociklust képeznek, amely adott esetben egy =N—Z álta­lános képletű gyűrű-tagot tartalmazhat — ahol Z jelentése védő-csoport) ; a védő-csoportot vagy cso­portokat eltávolítjuk; vagy f) egy (X) általános képletű benzodiazepin-származé­kot (mely képletben R1, R2, R3, R4 és A jelentése a fent megadott és R54 jelentése hidrogénatom vagy kis szénatomszámú alkil-csoport, és L jelentése ki­lépő csoport) a megfelelő hidroxi- vagy aciloxi-ve­­gyületté alakítunk ; vagy g) egy (la) általános képletű benzodiazepin-származé­­kot (mely képletben R1, R2, R3, R4, R54 és A jelenté­se a fent megadott) acilezünk; vagy h) egy (Ib) általános képletű benzodiazepin-szárma­­zékban (mely képletben R1, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott) az aziridin-gyűrűt hidrolitikusan felnyitjuk; majd kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű benzodiazepin-származékot gyógyászat ilag alkal­mas savaddiciós sójává alakítunk. Eljárásunk a) változata szerint az (I) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű benzodiazepin-szár­mazékot egy (III) általános képletű amino-vegyü­­lettel reagáltatunk. Célszerűen oly módon járhatunk el, hogy a (II) általános képletű kiindulási anyagot közvetlenül vagy röviddel a (III) általános képletű aminnal való reagált at ás előtt a továbbiakban is­mertetésre kerülő módon állítjuk elő a megfelelő (V) általános képletű vegyületből és az ily módon keletkező (II) általános képletű vegyületet izolálás nélkül az előállításnál kapott oldatban reagáltatunk tovább. A (II) általános képletű vegyületet tartalmazó oldathoz hozzáadjuk a (III) általános képletű ami­no-vegyületet. Az amint oldatban vagy oldószer nélkül alkalmazhatjuk. Amennyiben a (III) álta­lános képletű amino-vegyület szobahőmérsékleten gáz-halmazállapotú (például metilamin), úgy a gázt (II) általános képletű benzodiazepin-származék ol­datába vezethetjük. Eljárhatunk oly módon is, hogy a (III) általános képletű vegyületet a reakcióelegybe előre bemér­jük — célszerűen oldat alakjában — és ehhez ad­juk a (II) általános képletű vegyületet tartalmazó oldatot. A (III) általános képletű amino-vegyületet sok esetben célszerűen feleslegben alkalmazhatjuk; ez akkor szükséges, ha az amin az izocianáttal rea­gálni képes egynél több nitrogénatomot tartalmaz (például piperazin esetében). A reakciónál oldószerként az adott reakciókörül­mények között iners szerves oldószereket alkalmaz­hatunk (például halogénezett szénhidrogéneket, mint például diklóretánt, metilénkloridot, klorofor­mot, o-diklór-benzolt, stb. ; étereket, például tet­­rahidrofuránt, dioxánt, dimetoxietánt, dietilén­­glikol-dimetilétert, stb.). A (II) és (III) általános képletű vegyület reak­cióját célszerűen szobahőmérsékleten vagy ennél alacsonyabb hőfokon végezhetjük el. Megjegyez­zük, hogy amennyiben a (III) általános képletű benzodiazepin-származék oldatát előre bemérjük, a (III) általános képletű amint rövid időn belül kell hozzáadni, míg fordított esetben — azaz amennyi­ben a (II) általános képletű benzodiazepin-szárma­zék oldatát adjuk a (III) általános képletű aminhoz — az adagolási sebesség nem játszik jelentősebb szerepet. Eljárásunk b) változata szerint egy (IV) általá­nos képletű vegyületet ciklizálunk. A reakció könnyen lejátszódik. Eljárhatunk oly módon is, hogy a (IV) általános képletű vegyületet hosszabb időn át állni hagyjuk és/vagy a gyűrűzárást mele­gítéssel gyorsítjuk. A reakciót semleges, lúgos vagy savas közegben végezhetjük el, előnyösen lúgos közegben dolgozhatunk. A ciklizálást célszerűen iners oldószerben (például szénhidrogének mint például benzol, toluol, stb. ; klórozott szénhidrogé­nek, például kloroform, metilén-klorid, stb. ; éte­rek például dioxán, stb.) végezhetjük el. A reakciót szobahőmérséklet és körülbelül 150 °C közötti hő­mérsékleten végezhetjük el, természetesen az al­kalmazott oldószer forráspontjától függően. A (IV) általános képletű vegyületeket nem szük­séges izolált formában felhasználni ; egyes esetekben ez nem is lehetséges. A gyakorlatban a (IV) álta­lános képletű vegyületeket célszerűen izolálás nél­kül, az előállításuknál képződő reakcióelegyben in situ ciklizálhatjuk. Eljárásunk c) változata szerint egy (V) általános képletű benzodiazepin-származékot valamely (VI) általános képletű halogeniddel reagáltatunk. Az (V) és (VI) általános képletű vegyületek reak­cióját savmegkötőszer jelenlétében végezhetjük el. E célra például a szervetlen bázisokat (például ká­liumkarbonát, nátriumkarbonát, stb.) vagy szer­ves bázisokat (például tercier amino-vegyületeket, például trietilamin, N-etil-diizopropdiamin, kinuk­­lidin, stb.) alkalmazhatunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents