182469. lajstromszámú szabadalom • Kultúrnüvények vírusbetegségei leküzdésére alkalmas készítmény
3 182469 4 A találmány felhasználási területe A találmány tárgya kultúrnövények vírusbetegségei elleni szer. Ezek segítségével stabilizálhatjuk vírusfertőzött, illetve vírusveszélyeztetett kultúrák termését. Ez szigorú népgazdasági követelmény, mivel a vírusbetegségek számos kultúrnövénynél nagy termésveszteségeket okoznak, ami a termés mennyiségi és minőségi romlását eredményezi. így például a burgonyát Európában 29 vírusfaj károsítja (K. Schmelzer, P. Wolf: Wirtspflanzen der Viren und Virosen Europas, Nova Acta Leopoldina, 36, 1971, Supplementim, 2, 262 old.). Az ezek közé tartozó levélpödrő vírussal, vagy a burgonya vonalbetegségét okozó vírussal erősen fertőzött növények termése akár 90%-kai is csökkenhet. A bétarépák, különösen a cukorrépa esetében is a vírusbetegségek, különösen a vírusos répasárgulás évenként jelentős veszteségeket okoz mind a répa mennyisége, mind cukortartalma tekintetében. A gabonák vonatkozásában is számos országból jelentős vírus okozta termésveszteségek váltak ismertté. A zöldség- és a dohánytermesztésben szintén jelentős veszteségeket okoznak a vírusbetegségek. így például Bulgáriában és számos szomszédos országban a Lycopersicum—3 vírus a paradicsom- és dohánytermést mind minőségileg, mind mennyiségileg jelentősen károsította. Súlyos károkat okoznak a vírusok a gyümölcs- és dísznövénytermesztésben is. Figyelembe véve a számos gazdasági növényt károsító vírusok sokrétűségét, szigorú követelmény olyan kémiai készítmények létrehozása, melyek lehetővé teszik a növényi vírusok leküzdését, és ezáltal annak a lemaradásnak a behozását, amely a vírusok leküzdésében a növénykárosító inszekticidek és gombák leküzdéséhez viszonyítva jelentkezik, mely utóbbiak ellen az utolsó évtizedekben hatékony készítmények sorát fejlesztették ki. Növényi vírusok leküzdésére, illetve víruskárok csökkentésére szolgáló ismert eljárások jellemzői. Növényi vírusok leküzdésére jelenleg főleg indirekt módszereket alkalmaznak. Elsősorban a vírusfertőzött növények vagy magvak megsemmisítését. Az ilyen típusú szelekciós eljárásokkal elsősorban a fertőzési forrásokat kell megszüntetni, mert ezek a teljes növényállomány gyors vírusfertőzését okozhatják. Mivel a növények vírusbetegségei szimptómákról gyakran nem ismerhetők fel, a megfelelő szelekciós eljáráshoz gyakran költséges vírustesztek szükségesek, például a burgonya dugványtesztje, indikátornövényekkel végzett teszt vagy szerológiai tesztek. A magas költségek miatt általában csak értékes tenyészanyagot vizsgálnak ilyen tesztekkel. További indirekt módszer lehet vírushordozó inszektek leküzdése megfelelő inszekticidekkel. Ez az eljárás is csak részeredményekhez vezet. Mindenekelőtt a perzisztens vírusok elterjedését, tehát olyan vírusokét, melyet az inszekt a teljes további életében hordoz, ha a vírusfelvétel után 1—3 órával fertőzőképessé vált, korlátozza többé vagy kevésbé. Ezzel szemben a nem perzisztens vírusok elterjedésének megakadályozása inszekticidkezeléssel sokkal kevésbé, és a csak mechanikailag átvihető vírusoké egyáltalán nem lehetséges. A fenti hiány pótlásaként megkísérelték nem perzisztens vírusok elterjedését oly módon gátolni, hogy a védendő növényt sovány tejből vagy diszpergált olajból készült filmmel vonták be. A gyakorlatban ezek a módszerek nem bizonyultak hatásosnak, és a legtöbb kultúra részére túl drágák. Növények vírusmentesítésére használják a merisztimekultúra eljárást. Az eljárás alapja az, hogy a vírusok nem a gyorsan osztódó mcrisztikus szövetekben oszlanak szét. Ha vírusfertőzött növények vegetációs csúcsát (=a merisztim) gondosan leválasztják, és steril körülmények között megfelelő táptalajra viszik, akkor gyakran egészséges növények fejlődnek ki belőle. Hőkezeléssel, tehát, a vírusfertőzött növények nagyon magas hőmérsékleten történő kezelésével is megakadályozható néhány vírus elterjedése. A hőkezelést gyakran a merisztimekultúrával együtt alkalmazzák. A szükséges magas követelményok miatt mindkét eljárást korlátozottan, csak értékes tenyészanyag esetén alkalmazzák. Ezen felül mindkettő eredménye bizonytalan. Kerti állományok termésvesztesége korlátozott mértékben premunizálással is védhető. Ez alatt azt értjük, hogy kultúrnövényeket megfertőzünk gyengén károsító vírustörzs csekély mennyiségű virulensével, amely meggátolja az azonos típusú agresszívabb törzs fertőzését. Az eljárás hátrányaihoz tartozik, hogy más vírusfajta erős fertőzése közös fertőzést okozhat, ami jelentős gazdasági veszteségekhez vezet. Ez különösen akkor fordul elő, ha a premunizálásra használt vírusanyag termelésére szolgáló növénykultúrát egy másik vírus spontán fertőzi, amely a premunizálás során minden védendő növényire áttevődik. Ezen felül a premunizálás csak néhány vírus esetén lehetséges. Ebben a szituációban szükséges a növények kemoterápiáját, vagyis „olyan anyagok felhasználását, melyek meghatározott mértékben a vírus osztódását, illetve a betegség kifejlődését megakadályozzák vagy gátolják” (M. Klinkowski, Pfalnzliche Virologie, Berlin 1967, 283. oldal) és ezáltal a termést stabilizálják, kifejleszteni. Ezzel a céllal vizsgálták különösen izolált szövetrészekben többek között bázisanalógok, például a 8-azaguanin vagy a tiouracil, vagy antibiotikumok antifitovirális hatását, anélkül azonban, hogy találtak volna egy hasznos, gazdaságosan használható megoldást. Ugyanígy nem vezetett eredményre növekedési herbicidek (például 4-klór-2-metil-fenoxiecetsav vagy 2,4- -diklór-fenoxiecetsav), valamint nitrozo-fenolok (4-nitrozo-fenol, l-nitrozo-2-naftol-2) felhasználása. Csupán néhány hexahidro-tiazin kemoterápiás hatását tudták eddig szántóföldi kísérletekkel bizonyítani. Az itt elért eredményekkel még nem lehetséges a növényi vírusok kemoterápiája során felmerülő problémák megoldása. Ebben az összefüggésben különösen a rezisztencia problémáját kell kiemelni. A találmány célja A találmány7 célja az, hogy a kultúrnövények vírusbetegségeinek leküzdésére addig ismert, használt és gyakran csak bizonytalan eredményeket adó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
