182447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás geológiai képződmények megszilárdítására

3 182447 4 Az 1 129 894 lajstromszámú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás geológiai kép­ződményeknek víz és gáz ellen történő tömítésére és megszilárdítására poliuretán felhasználását is­merteti. Az eljárás szerint-NH-CO-O-csoportot tartalmazó térhálósítható reakciókomponenseket, nevezetesen egy di- vagy poliizocianátot és leg­alább egy, három reakcióképes hidroxil-csoport-ot tartalmazó poliolt egymással elkeverve egy folyé­kony vivőanyaggal együtt nyomás alatt a tömí­­tendő vagy a megszilárdítandó képződménybe be­sajtolják. Di- vágj' poliizocianátként toluiléndiizocianátot vagy toluiléndiizocianátból és polihidroxil-vegyü­­letekből, így ricinusolajból vagy hexántriolból képzett előpolimereket alkalmaznak. Ezeknek a vegyületeknek az a hátránya, hogy bányában, föld alatti felhasználásuk nehézkes vagy lehetetlen. A toluiléndiizocianátnak ugyanis viszonylag nagy gőznyomása van, és gőzei az emberi nyálkahártyát, főként a légzőszerveket károsítják. A toluilén­diizocianátból képzett előpolimerek viszkozitása magas, és általában kedvezőtlen a tárolásállóságuk. Ezeket csaknem kivétel nélkül folyékony vivő­anyagokkal, így oldószerekkel vágj' lágyítószerek­kel kell feldolgozni. A folyékony vivőanyagok a keverékek lobbanáspontját csökkentik, továbbá a képződő poliuretán szilárdságát is negatív módon befolyásolják. A toluiléndiizocianát említett hátrányait úgy lehet kiküszöbölni, hogy a poliuretán öntőgyanták­ban az utóbbi években egyre inkább olyan poliizo­­cianátokat alkalmaznak, amelyek 4,4’-diizocianá­­to-difenilmetánon kívül főként még egy polifenil­­polimetilén poliizocianátot tartalmaznak. Ezeket a poliizocianát-keverékeket a szakirodalomban Műi­vel jelölik, és például a 2 436 029 számú Német Szövetségi KÖztársaság-beli közzétételi irat sze­rint geológiai képződmények továbbá ömlesztett kőzet- és földmasszák megszilárdítására alkalmaz­zák. Az MDI hátránya az, hogy a szokásos poli­­hidroxil-vegyületekkel, így poliéterpoliolénekkel és ricinusolajjal nem kombinálható (Bayer AG külön lenyomata, „Baygal/Baymidur, Polyurethan- Giessharze”, Ausgabe 1.11. 1974, Best.-Nr. KL 43006, 15. oldal. 1. hasáb, utolsó bekezdés, misze­rint az MDI-nek a polihidroxil-vegyületekkel tör­ténő 3 perces összekeverése szükséges, túl rövid keverési idők szétkeveredés veszélyével járnak) (v. ö. Lottanti, G. és Schiegg, K. Kunststoffe- Plasties, Heft 2, 1976, 19. oldal, 2. hasáb, 3. be­kezdés). A poliu rétán-gyártásban szokásos megoldás, az MDI és a polihidroxil-vegyületek összeférhetét­­lenségét a reakciókeverék reakcióképességének növelésével leküzdeni, amihez katalizátorokat, például tercier aminok vagy fémvegyületek al­kalmazása szükséges, nem használható geológiai képződmények valamint ömlesztett kőzet- és földmasszák megszilárdításánál, mivel a poliizoci­­anát és polihidroxil-vegyület elegyének az elkeve­­rése után még elegendő folyási idővel kell rendelkez­ni ahhoz, hogy a megszilárdítandó képződmény re­pedéseibe és pórusaiba behatoljon, mielőtt a meg­szilárdulás vagy a folyamatot zavaró viszkozitás­növekedés bekövetkezne. Az említett katalizátor­­adalékok nélkül képzett poliizocianát-poliol-keve­­rékek önmagában rövid, megszilárdít ási célokra éppen elegendő fazékidővel (feldolgozási idő) ren­delkeznek (v. ö. Stahl: ,,A szénkamrák közötti pillérek megszilárdítása a felsőtelepi vágatok alatt poliuretán-habok felhasználásánál kezelőszemély­zet nélkül” c. cikk, Glückauf, 104, (1968), Heft 15, 667 oldal, bal hasáb, 4. bekezdés). A második kémiailag lehetséges megoldás, ahol az MDI poliolok összeférhetetlenségét előpolimerek készítésével csökkentik, szintén alkalmatlan talaj­­szilárdítási célokra, mivel az előpolimerek visz­kozitása túl magas. Meglepő módon azt találtuk, hogy geológiai képződmények megszilárdításánál az MDI-nek mint poliizocianát-komponensnek az összefér­hetetlensége a poliolokkal szemben úgy küszöböl­hető ki, hogy poliizocianát-komponensként 10— 80 súly% 2,4’-diizocianáto-difenilmetánt tartal­mazó keveréket alkalmazunk. Ez a felismerés annyiban tekinthető meglepőnek, mivel az össze­férhetetlenséget ezidáig egyrészt a reakcióképesség növelésével (vagyis katalizátor hozzáadásával) kü­szöbölték ki, másfelől ismeretes volt az is, hogy a 2,4’-diizocianáto-difenilmetán reakcióképessége a polihidroxil-vegyületekkel sokkal kisebb, mint a megfelelő p-, p’-izomereké (v. ö. 1 923 214 számú NSZK-beli közzétételi irat, 5. hasáb, 63. sor). A találmány tárgyát képező eljárás, geológiai képződmények és ömlesztett kőzet- és földmasszák megszilárdítására, szerves polihidroxil-vegyületek­­ből és szerves poliizocianátokból álló, poliuretán­­képző-reakciókeveréknek a megszilárdítandó ge­ológiai képződmények vagjT kőzet-, illetve fold­­masszák üregeibe történő besajtolása útján, azzal jellemezhető, hogy legalább egy polihidroxil­­vegyületet és 10—80 súly% 2,4’-diizocianáto-di­­fenilmetánt tartalmazó poliizocianát-keveréket szállítunk a megszilárdítandó geológiai képződ­ménybe vagy* kőzet- és földmasszába. Az eljárás kivitelezésénél kéttartályos töltet használható fel, amely két egymástól elkülönített tartály, az egyik tartályban a poliizocianát-kom­­ponenst, a másikban a poliol-komponenst tartal­mazza, és ahol a két komponens súlyaránya úgy van beállítva, hogy a töltet roncsolása után poli­­uretánná átalakuló keverék képződjön. A találmány? szempontjából döntő jelentőségű po­liizocianát komponens az összes alkalmazott po­­lihidroxil-vegyiilettel elkeverve rendkívül rövid elkeveredési idő után a megszilárdítandó képződ­mény? hasadékaiba, üregeibe és pórusaiba behatol, és oda besajtolható, a keverék reagálási (feldolgoz­­hatósági) ideje elegendően hosszú ahhoz, hogy még a legkisebb elágazásokba és repedésekbe is beha­toljon, így megszilárdulás után igen jó mechanikai szilárdságú és főként a nem folyamatos geológiai képződményt összetartó poliuretán a szétkeveredési jelenségtől teljesen mentes legyen. Az ily?en típusú poliizocianátokkal megszilárdított geológiai kép­ződménynek, vagy ömlesztett kőzet- és földmasszák azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy igen jó ragasz­tóképességet fejtenek ki a szénnel és ásványokkal szemben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents