182434. lajstromszámú szabadalom • Könnyűszerekezetes, lemezből készült szekrénytartó
3 182434 4 A találmány könnyűszerkezetes, lemezből készült szekrénytartóra vonatkozik, amelynek egymás mellé illeszkedő, egymással párhuzamos lemezrészei — keresztmetszetben U alakú — kapcsolóelemekkel elmozdulásmentesen vannak egymáshoz rögzítve. Lemezből készült szekrény tart ók ismeretesek. Például Csellár—Halász—Réti : „Vékonyfalú acélszerkezetek” (1965) című könyvében, a 234. oldalon látható olyan csarnok, amelynek oszlopai és főtartói zárt szelvényű, 1,5 mm, ilietve 3,0 mm vastag alakos acéllemezekből készülnek, amelyek peremeik mentén vannak egymáshoz rögzítve. Az 1 159 956. számú angol szabadalmi leírásból olyan lemezszerkezetű szekrénytartó ismerhető meg, amelynek egymáshoz illeszkedő peremei U alakú kapcsolóelemek segítségével vannak egymáshoz csatlakoztatva. E tartók — számos kedvező tulajdonságuk mellett — hátrányosak abból a szempontból, hogy teherbírásuk egyrészt korlátozott, másrészt a teherbírás a tartók teljes hosszában állandó. Ez azt jelenti, hogy — mivel bizonyos statikai túlméretezés minden esetben szükséges a szabványos méretek inercia-tulajdonságai miatt — a tartók nem gazdaságosak. További hátrányt jelent, hogy a tartók többségénél, különösen a peremek mentén korróziós problémák jelentkeznek. A találmány feladata, hogy könnyűszerkezetes, lemezből készült, a jelenleg ismert, hasonló célú megoldások előnyeit megtartó, de azok hátrányait kiküszöbölő, a terhelésekhez igazodó teherbírású, gazdaságos szekrénytartót szolgáltasson. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a tartók teherbírása megnövelhető, és a tartók hosszában változtatható a tartók belsejébe kerülő, a mindenkori terhelésekhez igazodó méretekkel — és adott esetben alakkal — rendelkező betétlemezek beépítésével. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szekrénytartó segítségével oldottuk meg, amelynek lemezprofiljai egymással párhuzamos hosszanti peremmenti lemezrészeik tartományában keresztmetszetben U alakú kapcsolóelemek segítségével elmozdulásmentesen vannak egymáshoz kapcsolva, és amelyre az jellemző, hogy a tartó belsejében hosszirányú inercianövelő betétlemez(ek) van(nak) rögzítve. Célszerű, ha a betétlemez(ek) a tartó teljes hosszában, vagy/és a teljes hossz részét vagy részeit kitevő hoszszúság(ok)ban húzódnak. Egy további találmányi ismérv szerint az inercianövelő betétlemez(ek) a szekrénytartót alkotó lemezprofilok egymással párhuzamos peremmenti lemezrészei közé vannak befogva, és az egymásra simuló lemezrészekre kívülről felvezetett, keresztmetszetben U alakú kapcsolóelemmel vagy -elemekkel vannak elmozdulásmentesen rögzítve. A találmány egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a betétlemez(ek) a szekrénytartót alkotó lemezprofilok közbenső, egymással párhuzamos lemezrészei közé vannak befogva, és e tartományban a lemezrészekhez vannak rögzítve. Előnyös továbbá, ha az egymáshoz csatlakozó, egymással párhuzamos lemezrészek lyukakat tartalmaznak, és lyukhegesztéssel vannak egymáshoz rögzítve, vagy ha a csatlakozó lemezrészek egymáshoz és/vagy a kapcsolóelemhez hosszanti folytonos hegesztési varrattal vagy/és szegecseléssel, célszerűen húzószegecsekkel vagy/és ragasztással, vagy/és hideg préseléssel (folyatással), vagy/és ellenálláshegesztéssel, vagy/és forrasztással vannak rögzítve. Egy további kiviteli példának megfelelően az egymásra simuló lemezrészekre felvezetett U-profilú kapcsolóelemek és a lemezek pereme közötti rész korrózióvédő anyaggal, előnyösen tartósan elasztikus kittel, például szilikonpasztával van kitöltve. Végül előnyös lehet, ha a betétlemez keskeny véglapjaitól befelé nyúló — előnyösen íves peremmel határolt — kivágásokkal rendelkezik, amely a betétlemez hosszanti középtengelyére szimmetrikus, és ha a betétlemez sajtolással kialakított — a saját anyagából kinyomott — merevítőbordákkal rendelkezik. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a tartók készítéséhez felhasználható néhány alapelemet, néhány tartó-szelvényt, valamint részletmegoldásokat tartalmaznak. A rajzokon az 1—5. ábrákon különféle, a találmány szerinti tartó készítéséhez használható lemezprofilok láthatók ; a 6. ábrán egy kapcsolóelemet tüntettünk fel keresztmetszetben ; a 7—10. ábrákon a találmány szerinti szekrénytartó néhány előnyös kiviteli alakját keresztmetszetben szemléltettük ; a 11. ábrán a 8. ábra szerinti keresztmetszetű tartó vázlatos oldalnézetben látható ; a 12. ábra all. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett keresztmetszet ; a 13. ábrán perspektivikus, nagyobb méretarányú nézetben tüntettük fel a 11. ábra szerinti tartót, szétszedett állapotban ; a 14. ábrán ugyancsak perspektivikus nézetben, szétszedett állapotban tüntettük fel a tartó egy másik kiviteli példáját, a 15. ábra a 7. ábrán bejelölt B részletet szemlélteti nagyobb méretarányban. A találmány szerinti, zárt szelvényű szekrénytartók például az 1—5. ábrán látható profilú 1, 2, 3, 4 és 5 lemezekből állíthatók össze. Elsősorban fémlemezek (vas, acél, alumínium és ötvözetei) jönnek számításba. Az 1— 5. profilok méretre vágott szalagból hideg alakítással (pl. hengersoron vagy hajlítógépen) állíthatók elő, és belőlük a legkülönfélébb kombinációkban készíthetők zárt szelvényű szekrénytartók úgy, hogy a hosszanti peremeik mentén húzódó lemezrészeket egymáshoz rögzítjük a 6. ábrán látható, keresztmetszetben U alakú lineáris 7 kapcsolóelemekkel. Ezekkel az egymással párhuzamos szomszédos 6 lemezrészeket összefogjuk, majd a 7 kapcsolóelemek és a 6 lemezrészek összekötésével ez utóbbiakat szilárdan, elmozdulásmentesen egymáshoz rögzítjük (összeépítjük). A 7 kapcsolóelemek a szerkezetben többféle funkciót töltenek be: befogadják az illeszkedő 6 lemezrészeket, az egymáshoz kapcsolódó 1—5 profilokat merevítik peremmenti tartományukban; végül jelentős segédeszközei a peremek korrózióvédelmének, amint erre a későbbiekben még részletesen ki fogunk térni. A találmány értelmében a lemezből készült szekrénytartókat mindig belül — vagyis a tartók belsejében húzódó — hosszanti betétlemezekkel merevítjük, amelyek hosszanti peremeikkel mindig két egymással párhuzamos 6 lemezrész közé (1—5. ábrák) vannak befogva, így az U-profilú kapcsolóelemek (kapcsolólécek) általában legalább három egymással párhuzamos, szorosan egymáshoz illeszkedő (egymáson felfekvő) lemezt fognak össze és rögzítenek. A 7. ábrán látható tartó az 1. ábra szerinti 1 kalapprofilból, az 5. ábra szerinti 5 egye5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
