182432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 9-halogén-1-alkil-1-alkiloxikarboniletil-oktahidro-indolokinolizinek előállítására

3 182432' 4 A találmány tárgya eljárás új racém és optikailag ak­tív Va és Vb általános képletű 9-halogén-l-alkil-l-alkil­­oxikarboniletil-oktahidro-indolokinolizinek — amely képletekben R2 és R3 jelentése 1—4 szénatomos alkil­­csoport, X jelentése halogénatom — és gyógyászat ilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására oly módon, hogy egy IVa általános képletű új 9-halogén-l-alkil-l­­-alkiloxikarboniletil-hexahidro-indolokinolizinium­­-alkoxidot, kívánt esetben IVb általános képletű savad­díciós sóvá alakítás után — amely képletekben R2, R3 és X jelentése a fentiekben megadottakkal megegyező, R4 jelentése 1—4 szénatomos alkil-csoport, A- jelen­tése pedig savanion — szelektíven redukálunk, a kapott új Va és Vb általános képletű 9-halogén-l-alkil-l-alkil­­oxikarboniletil-oktahidro-indolokinolizin — amely kép­letekben R2, R3 és X jelentése az előzőekben megadot­takkal megegyező — izomer elegyet izomerekre választ­juk szét, vagy először hidrolizáljuk és a kapott megfelelő karbonsav izomer-elegyet izomerekre választunk szét, majd az egyes izomereket ezt követően észterezésnek vetjük alá, és kívánt esetben a fenti módok bármelyiké­vel kapott racém Va vagy Vb általános képletű vegyüle­­tet rezolváljuk, és/vagy gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóvá alakítjuk. Az Va és Vb általános képletű új 9-halogén-l-alkil-l­­-alkoxikarboníletil-oktahidro-indolokinolizinek és sav­addíciós sóik jelentősége abban van, hogy fontos inter­­medierjei az értékes gyógyhatással rendelkező 10-halo­­gén-vinkaminsav-észtereknek, amelyek egyrészt olyan viselkedésű rendellenességek kezdésére alkalmasak, amelyeket az öregkorban az agyi erek károsodása és meszesedése okoz, másrészt a koponyasérülésekből származó tudati zavarok kezelésére is alkalmazhatók. A találmányunk szerinti eljárás értelmében új, egy­szerűen előállitható kiindulási anyagokból, könnyen ki­vitelezhető egy lépésből álló reakcióval jól azonosítható formában állíthatjuk elő a tiszta 9-halogén-l-alkil-l­­-alkoxikarboniletil-oktahidro-indolokinolizineket és savaddíciós sóikat. A IVa és IVb általános képletű kiindulási anyagokat a 29 28 219 számú NSZK-beli közrebocsátási iratban leírt módon állíthatjuk elő. A találmányunk szerinti eljárásban a kiindulási IVa vagy IVb általános képletű vegyületeket — amely kép­letekben R2, R3, R4 és X jelentése a fent megadottakkal megegyező — szelektív redukálásnak vetjük alá. A re­dukciót bármely olyan módon végrehajthatjuk, amely alkalmas a gyűrűben lévő kettőskötés telítésére anélkül, hogy az aromás gyűrűn lévő halogénatomot lehasítaná. A szelektív redukciót valamilyen kémiai redukálószer­rel végezhetjük el. Kémiai redukálószerként valamilyen komplex fém­­hidridet, előnyösen bórhidrideket, mint amilyen a lí­­tiumbórhidrid, káliumbórhidrid, és a nátriumbórhid­­rid, használhatunk. A bórhidrides redukciót valamilyen, a reakció szem­pontjából közömbös oldószerben, illetve szuszpendáló­­szerben végezzük, előnyösen egy alifás alkoholt, mint amilyen a metanol, vagy vizes alkoholt, például vizes metanolt használunk. A bórhidridet feleslegben adjuk a reakcióelegyhez, célszerűen körülbelül 1,5—7-szeres moláris mennyiség­ben. A reakció hőmérséklete és a reakcióidő a redukció lezajlása szempontjából nem döntő jelentőségű, ezek elsősorban az alkalmazott kiindulási anyagok reakció­képességétől függnek. A reakciót általában 0 °C körüli hőmérsékleti értéken végezzük és a reaktánsok elegyí­tése után az elegyet körülbelül 15 perc és körülbelül 3 óra közötti ideig keverjük. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosí­­tási módja szerint úgy járunk el, hogy valamely IVa vagy IVb általános képletű vegyületet — mely képletben R2, R3, R4 és X jelentése a fentiekben megadottakkal egyező — valamely inert oldószerben, előnyösen egy ali­fás alkoholban, szuszpendáljuk, a szuszpenziót 0 °C kö­rüli hőmérsékletre hűtjük és ezen a hőmérsékleten ada­goljuk hozzá a bórhidridet, előnyösen nátriumbórhidri­­det, apró részletekben. A reakcióelegy feldolgozását ismert műveletekkel vé­gezhetjük, például a reakcióelegy megsavanyítással tör­ténő megbontásával, betöményítésével, a maradék vizes oldásával, meglúgosításával egy inert szerves oldószerrel történő extrahálásával, az extraktum szárazra párolásá­val. A reakcióelegy feldolgozásakor a terméket rendsze­rint kristályos alakban kapjuk meg. Abban az esetben azonban, ha amorf port vagy olajat kapunk, ezt rend­szerint könnyen kristályosíthatjuk a szerves kémiában szokásos oldószerekkel, például alifás alkoholokkal, mint amilyen a metanol, etanol, izopropanol, alifás éte­rekkel, mint amilyen a dietil-éter stb. A szelektív redukció után az Va és Vb általános kép­letű vegyületek — amely képletekben R2, R3 és X jelen­tése az előzőekben megadottakkal egyező — izomer-ele­­gyét kapjuk. Ezeket egymástól valamilyen szokásos fizikai mód­szerrel, például valamely szerves oldószerben, célsze­rűen valamely kis szénatomszámú alifás karbonsavész­terben, vagy halogénezett alifás szénhidrogénben, vagy kis szénatomszámú alifás éterben vagy alkoholban, elő­nyösen metanolban, etanolban vagy izopropanolban vagy a fenti szerves oldószerek elegyében végzett frak­­cionált kristályosítással választhatjuk el. Elvégezhetjük azonban a két izomer elválasztását egyéb, egymástól eltérő fizikai tulajdonságuk, célsze­rűen a különböző Rf értékek alapján is, például prépa­rât! v vékonyrétegkromatográfia alkalmazásával, mely elvi lasztás azon alapul, hogy a transz izomer Rf értéke nagyobb, mint a cisz izomeré. Adszorbensként célsze­rűen Merck PF2J4_366 jelzésű szilikagélt használunk, futtatószerként pedig különböző oldószerkombinációk jöhetnek szóba, mint például benzol-metanol, előnyö­sen 14 : 2 vagy 14 : 3 arányú elegye [Halpaap, H. : Che­­mie-Ing.-Techn. 35, 488 (1963)]. Eluálószerként előnyö­sen alifás étereket, mint amilyen a dietiléter, alifás keto­nokat, mint amilyen az aceton, használunk. Az Va és Vb általános képletű cisz és transz izomerek elkülönítésénél a találmány szerinti eljárás értelmében úgy is eljárhatunk, hogy a szelektív redukciós lépés után kapott izomer keveréket hidrolizáljuk, és az így szabad karbonsav formájában előállított Va és Vb általános képletű izomer keveréket — mely képletekben R3 jelen­tése hidrogénatom, R2és X jelentése a fent megadottak­kal egyező —szétkristályosítjuk. Azt tapasztaltuk, hogy a szabad karboasavak szétkristályosítása különösen jól végbemenő folyamat, továbbá a szabad karboxil-cso­­port egyúttal előnyös lehetőséget biztosít, szétkristályo­­sítás után a valamely optikailag aktív bázissal történő rezolválásra. A szétkristályosítást például úgy valósít­juk meg, hogy a cisz és transz karbonsav izomer keve-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents