182372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kötött és szikes talajok kálium műtrágyával való kezelésére
1 182372 2 A találmány tárgya eljárás kötött és szikes talajok káliumműtrágyával való kezelésére. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy kálium tartalmú műtrágyát tavasszal, a kultúrnövények vetése előtt, kukorica és napraforgó esetében 40—45 Arany-féle kötöttségi számú talajnál a vetés előtt 40 nappal, 45—50 Arany-féle kötöttségi számú talajnál a vetés előtt 30 nappal, 50 feletti Arany-féle kötöttségi számú talajnál a vetés előtt 15—20 nappal, célszerűen szilícium vegyületek egyidejű adagolásával szóljuk ki a földekre. A növények növekedése és a termés mennyisége szempontjából a műtrágyázásnak igen nagy jelentősége van. Ha a növényeket kémiai analízisnek vetjük alá, akkor megállapíthatjuk, hogy ugyanolyan elemek találhatók bennük, mint a talajban. Egyes elemek létfontosságúak (N; P; K; Mg; Ca; Fe; S), más elemek lényegesek, mint mikroelemek (B; Cu; Mn; Zn; Mo; Co;), ismét más elemek szerepe csekély, vagy vitatott. Természetesen %-os arányuk a különböző növényekben különböző mértékű, de még ugyanazon növény egyes részei. ben is más és más, például más a szárban és más a magban. A mi szempontunkból lényeges, hogy a létfontosságú elemek megtalálhatók legyenek a talajban. Bármennyi elemet is pótolunk, vagy adunk a talajba, az sohasem teljesen felvehető. Ezt műtrágyázásnál vagy szervestrágyázásnál feltétlen figyelembe kell venni. A felvehetőséget több tényező befolyásolja: — a talaj típusa — víz — hő -pH — mikroorganizmusok — talajkolloidok minősége — anyagásványok — ioncsere — a kémiai kötése (egyszerű vagy kovalens kötések) — víz-levegő arány a termőrétegben. A befolyásoló tényezők közül a kálium szempontjából legfontosabbak az anyagásványok, a kémiai kötések, az ioncsere. Ha a talajban a Na és Mg ionok vannak túlsúlyban, akkor a talajhoz adott kálium egy bizonyos idő eltelte után egyáltalán nem hat. A kálium a talajban szinte kizárólag szervetlen kötésben található. Oldhatóság szerint a talajok káliumtőkéje három nagy csoportra bontható: — rácskáliumra, — az adszorbeált káliumra és — a talajoldat káliumára. Ismeretes, hogy a növény által felvett kálium nagy része diffúzió útján jut a gyökérhez, az anyagáramlással pedig legfeljebb csak 10%-a, ezért az adszorpciós jelenségeknek a káliumforgalom esetében különösen nagy a jelentősége [Stefanovits Pál: Talajtan, 180. oldal, Mezőgazdasági Kiadó Budapest, (1981)]. A talaj jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, melynek értéke 1 és 5% között változhat, ez a talaj káliumtőkéje. A talaj káliumtőkéje nagyrészt szilikátkötésben található a különböző ásványokban — káliföldpátokban, csillámokban, illitekben — maradék része pedig a más említett adszorpciós kötésben. A kálium különböző kötési formáinak és így a különböző oldhatóságú frakcióinak az aránya jelentős mértékben változhat. A fagyás és a fölengedés, a kiszáradás és a benedvesedés különböző hatást fejt ki. A fagyás és a száradás hatására nő a könnyen oldható kálium mennyisége, a fölengedés és a nedvesedés hatására pedig csökken. Ez a változás annál erősebb, minél több agyagot tartalmaz a talaj. A káliumműtrágyát ismert módon ősszel hordják fel a földekre. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a káliumműtrágyát a vetés előtt, tavasszal a földekre kiszórva a terméshozam kedvező módon megnövekszik. Ezeket az eredményeket szikes és kötött talajon egyaránt reprodukálni tudtuk. Kedvező eredményt értünk el a találmány szerinti megoldással búza, kukorica, burgonya, borsó és napraforgó ültetvényekben. A találmány szerinti megoldás alkalmazása esetén a terméshozam 25—30%-os növekedése volt észlelhető. Feltételezéseink szerint az ősszel felvitt kálium nagyrésze a talajban lekötődik, a megkötődéshez szükséges idő 4—5 hónap. Tavasszal a káliumnak a talajba való lekötődésére nincs idő, mielőtt a lekötődés megtörténne, a növény már hasznosítja a káliumsókat. A találmány szerinti megoldás egyik előnye, hogy lehetővé teszi a káliumsó felhasználásának csökkentését. Tapasztalatunk szerint 20—30%-kal kisebb mennyiségű káliumsók félvitele esetén is a terméshozam kedvező növekedése észlelhető. Szilícium vegyületek adagolása észleletünk szerint a kálium felhasználást elősegíti, mert a szilícium vegyület képes a talajba a káliumionok helyett beépülni. A találmány szerinti megoldást az alábbi példák szemléltetik: 1. példa Kukorica ültetvény esetében a kísérleti parcellákra a kálium tartalmú műtrágyát tavasszal, a vetés előtt hordjuk fel. A felvitt kálium mennyisége hektáronként átlagosan 135 kg volt. A vetések időpontja április 15. és 25. között volt. Az őszi kezelést októberben végeztük a kontroll parcellákon. Kontrollként az azonos kukoricával bevetett parcellák szolgáltak, amelyekre azonban a káliumműtrágyát ősszel vittük fel. Az összehasonlító kísérleteknél az alábbi körülmények azonosságára ügyeltünk: a) a táblák talajadottságai b) tápanyagellátás c) vetés d) talajművelés e) növényápolás, növényvédelem f) csapadékviszonyok g) fajták. Az eredményeket az 1. táblázat foglalja össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
