182355. lajstromszámú szabadalom • Antennaelrendezés kézi rádió adó-vevő készülékhez

5 182355 6 ban éri el. A szintén rezonáns 4 segédantenna sokkal kisebb impedanciát képvisel a készüléket kézben tartó emberi test­nél, ezért az antennaáram a 3 készülékdobozon át nem a kézen át a testbe, hanem a 4 segédantennába folyik, és a 4 segédantennán is szinuszos árameloszlás alakul ki. A 8. ábra a kialakuló feszültség- és árameloszlást szemlél­teti, az egyszerűség kedvéért egymással párhuzamos tengelyű 1 antenna és 4 segédantenna esetében. A 8. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a 3 készülékdoboz (amennyiben fém­ből készül), illetve az annak megfelelő bekötő vezeték men­tén közel egyenleges, maximális áram folyik, ezért a 3 készü­lékdoboz is résztvesz a sugárzó tér létesítésében. A 3 készü­lékdoboz mentén feszültségminimum van, ezért a kéz nem okoz jelentős mezőtorzítást (hiszen sokkal rosszabb vezető a 3 készülékdoboznál). A csatolás a test és az antennák között lecsökken, ezért az antenna kéz által történő elhango­­lásának veszélye is lecsökken, azaz az 1 antenna pontosab­ban illeszthető és az illesztést a megfogás módja nem befo­lyásolja, ettől függő reflexiós veszteség sem keletkezik. A 4 segédantenna szintén sugároz és az általa keltett tér hozzá­adódik az 1 antenna teréhez (vagy merőleges elrendezésnél) vízszintes polaritású sugárzást biztosít és azonos a helyeken, ahol a terep reflexiós tulajdonságai miatt például vételkor a függőleges 1 antenna az elfordult polaritású jeleket alig tud­ná venni, a 4 segédantenna biztosítja a vételt. A 4 segédantenna csatlakoztatása miatt az 1 antenna talp­ponti impedanciája lecsökken, az antennaáram megnől. A talpponti ellenállás csökkenése egyúttal az antenna hatás­fokának javulását is maga után vonja. A készülék nagyfrek­venciás fokozatainak, tehát az adó végfokozatának és a vevő bemenő fokozatának megfelelően illeszkedni kell ehhez a csökkentett impedanciához, amely feltétel ismert impedan­cia illesztő tagokkal megvalósítható. A tapasztalatok szerint a hatásfok javulás mintegy négy­szeres az 1—4. ábrákon vázolt szokásos megoldásokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy azonos körülményeket feltételez­ve a 4 segédantennával felszerelt rádiótelefon készülék mint­egy 6 dB-el nagyobb térerősséget létesít és vételi érzékenysé­ge is 6 dB-el javul. A használat során a javulás mértéke ennél is jelentősebb, mert nem érvényesül a testhelyzettől függő antennaelhangolásból adódó reflexiós veszteség, és a test helyzetváltozásaiból adódó véletlenszerű térerősség ingado­zás szintje is kisebb lesz. A rádiótelefon készülék teljesítőképességének ilyen mérvű javulása azt eredményezi, hogy adott teljesítmény esetén a készülék egy kategóriával nagyobbnak tekinthető, illetve adott rendszerparaméter esetén kisebb teljesítménnyel, ki­sebb térfogatban, kisebb súllyal és hosszabb élettartammal üzemeltethető. Konstrukciós szempontból célszerű a 4 segédantennát oldható kötéssel a 3 készülékdobozhoz csatlakoztatni. A 4 segédantenna eltávolításával például lehet csökkenteni a ha­tótávolságot és a vételi érzékenységet, ami kis hatósugarú összeköttetések esetén előnyös. Ismert tény ugyanis, hogy a rendelkezésre álló rádiósávok zavartságának csökkentése miatt lehetőleg mindig az összeköttetés által megkívánt telje­sítményszinten célszerű üzemelni. Ha nagyobb teljesítmény­re és érzékenységre van szükség, akkor a 4 segédantenna csatlakoztatásával ez az igény könnyen kielégíthető. A fentiek szerint a 4 segédantenna alkalmazása a készülé­kek méretét jelentősen lecsökkenti, illetve adott méretek mellett kisebb fogyasztásából adódóan (változatlan effektiv kisugárzott teljesítményt feltételezve) lényegesen nagyobb üzemidő biztosítását teszi lehetővé egyetlen telepről. Bár a 4 segédantenna hatása teljes egészében csak akkor jelentke­zik, ha a 2 generátort a csökkentett talpponti impedanciához illesztjük, méréseink szerint ha az 1—4. ábrák szerinti ismert készülékekhez 4 segédantennát csatlakoztattunk, a térerős­ség javulás mértéke a számottevő illesztési hiba ellenére is mintegy 3—4 dB volt. Végül a 9. és 10. ábrákra hivatkozunk, amelyen antenna­ként és segédantennaként egyaránt előnyösen használható újtípusú antennakonstrukciót szemléltettünk. Ez az antenna 1, hosszúságú egyenes szakaszból és ennek végéhez csatlako­zó 12 hosszúság normál sugárzási módusú helixből áll, amelynek együttes hossza is lényegesen rövidebb a hullám­hossz negyedénél (annak mintegy tizede). A 9. ábrán vázolt árameloszlásból látható, hogy a viszonylag hosszú egyenes szakaszon mindvégig egyenletes és nagy áram folyik, és az ilyen antenna villamos nyomatéka nagyobb még a 4. ábrán vázolt antennáénál is. Külön előny, hogy a feszültség az egyenes szakasz mentén már alacsony. Ha a 9. ábrán vázolt készüléket adáskor a fej közelébe visszük (a mikrofonba való beszélés miatt), akkor a sugárzás szempontjából kritikus helikális szakasz a fej felé emelkedik, a test elhangoló hatása, továbbá takarása kevésbé érvényesül. Az ilyen antenna ha­tásfoka ezért többszörösen kedvező. A 9. ábrán megfigyelhetjük, hogy a 4 segédantenna 5 csuklón keresztül kapcsolódik a 3 készülékdobozhoz, és az 5 csukló körül az A nyíl irányában ki- és befordítható. Ez a megoldás előnyös abból a szempontból, hogy üzemen kívüli helyzetben vagy kisebb hatótávolság áthidalásakor a 4 segédantenna teljes egészében a 3 készülékdobozhoz for­dítható és akkor jelenléte észre sem vehető. Ha a 3 készülék­doboz peremén a 4 segédantenna fogadására horony vagy váll. van kiképezve, akkor befordított helyzetben a 4 segédanten­na nem is áll ki a 3 készülékdoboz körvonalából. A 10. ábrán a 9. ábra szerinti végén helikális antenna szerkezeti felépítését szemlélteti eltávolított külső védőkö­peny mellett. A 10 antenna testét műanyagból készített 11 cső képezi, amelynek belsejében egyenes 12 vezető húzódik. A 11 cső alsó vége 13 csatlakozó test felső furatába illeszke­dik és abban van rögzítve. A 13 csatlakozó testnek menetes 14 vége van, amelynek révén a készülékdobozon kiképzett menetes foglalatba rögzíthető. A 14 vég cső alakban van kiképezve és rajta a 12 vezető halad át és a 14 vég aljához van forrasztva. A helikális sugárzót képező 15 spirál a 11 cső külsejére csavarodik és alsó vége a 12 vezetővel kapcsolódik. A 10 antenna burkolatát és védelmét hőre zsugorodó anyagú csőnek a felhelyezésével oldjuk meg. Hőkezelés után a 10. ábrán vázolt szerkezet egyetlen védett egységet képez, amelyből alul csak a menetes 14 vég látszik ki. Szabadalmi igénypontok 1. Antenna elrendezés kézi rádió adó-vevő készülékhez, amelynél a készülék nagyfrekvenciás csatlakozója negyed­hullámnál rövidebb rezonáns antennával van összekötve, azzal jellemezve, hogy a nagyfrekvenciás csatlakozó másik pólusa az antenna (1) részére ellensúlyt képező, szintén rezo­náns és a negyedhullámnál rövidebb segédantennával (4) van összekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti antenna elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a segédantenna (4) tengelye az antennához (1) képest 90° és 180° közötti szöget zár be. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti antenna elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az antenna (1) a készü­lékdoboz (3) egyik végénél, a segédantenna (4) pedig másik végénél helyezkedik el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents