182325. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szarvasmarhák, különösen tejelő tehenek kötetlen tartásához
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (ii) 182325 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Bejelentés napja: (22) 1981. IV. 29. Közzététel napja: (41) 1983. (42) IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent : (45) 1986. VIII. 31. (21) 1113/81 Nemzetközi osztályozás : (51) NSZOj A 01 K 1/00 Szabadalmi Tár. ' ' tulajdona. Feltalálók : (72) Szabó Béla építésztervező, Agárd 70% Dr. Farkas József főállatorvos, Agárd 10% Hrabovszky László osztályvezető, Székesfehérvár 10% Dr. Szökendi Sándor főállattenyésztő, Budapest 10% Szabadalmas : (73) AGROKOMPLEX Agárdi- Enyingi—Sárszentmihályi Állami Gazdaságok Közös Vállalkozása, Agárd (54) Létesítmény szarvasmarhák, különösen tejelő tehenek kötetlen tartásához í A találmány szarvasmarhák, különösen tejelő tehenek kötetlen tartására szolgáló létesítményre vonatkozik, amelynek almozott boxos istállói, karámja, etetőjászla vagy -jászlai, közlekedőútja vagy -utjai, valamint takarmánysilója vagy -silói vannak. Ismeretes, hogy a legutóbbi időkig a tejtermeléshez általában költséges, zárt rendszerű létesítményeket és tartástechnológiákat alkalmaztak. Világszerte arra törekszenek a szakemberek, hogy a tejtermelést olcsóbbá tegyék, ezért egyre inkább tért hódítanak az ún. kötetlen tartástechnológiák, amelyek kifejlesztéséhez az a felismerés vezetett, hogy a szarvasmarhák az időjárási hatásokkal szemben sokkal tűrőképesebbek, mint azt korábban feltételezték. Egy ismert kötetlen tartású megoldásnál a tejelő teheneket zárt, almozott pihenőboxos istállóban tartják. Ennek az egyik oldalán húzódik a karám, az istállóval ellentétes széle tartományában etetőjászollal. A karám burkolatlan. E megoldás hátránya, hogy az istállóépület még mindig túlságosan költséges építészeti-szerkezeti megoldása miatt; a burkolatlan karám talaja felázik, gyakoriak a tőgy- és lábsérülések, a fertőzés. Ezen túlmenően a teljes tehenészeti telep részegységeinek funkcionális kapcsolata nem megfelelő, a részegységek szétszórtan helyezkednek el ; a kiszolgáló járművek közlekedőútjai az állatok útját keresztezi, ami egyrészt az állatokat zavarja, másrészt kiszolgálásukat megnehezíti. Külön-külön részegységeket alkotnak a termelő-, a tenyészt őhelyek, a takarmányos silótér, a szérűskert stb. A részegységek úthálózattal vannak összekötve. Az álla-2 tokát — hosszú felhajtóutakon közlekedtetve — hajtják ki a létesítménytől távol eső legelőkertekbe, és onnan vissza a telepre. Ez sok időt vesz igénybe, és az állatok pihenése, fejése és takarmányozása rovására megy. Amennyiben a karámokat — legalább részben — szikírd burkolattal, például beton- vagy aszfaltpadozattal alakítják ki, ez egyrészt tetemesen megnöveli a beruházási költségeket, másrészt a betonburkolat felsérti az állatok lábát és tőgyét. A burkolatlan karámok viszont — a tapasztalatok szerint — évente mintegy féléves időtartamon keresztül a mély sár miatt gyakorlatilag nem használhatók. A szabad karámterületek rendszerint a széltől nem védettek, úgyhogy emiatt az istállóépületeket kényszerűen viszonylag zárttá kell tenni, tehát építészetileg igényes szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni. A találmány feladata, hogy olyan létesítményt szolgáltasson szarvasmarhák, különösen tejelő tehenek kötetlen tartására, amely a jelenleg ismert, hasonló célú megoldások hátrányait kiküszöböli, és minimális beruházási ráfordítással optimális körülményeket biztosít a szarvasmarhatartáshoz. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik : amennyiben a takarmánysilókat horizontális silókként alakítjuk ki, és a karám oldalhatárolására használjuk, az etetőjászlakat pedig szélfogó szerkezettel látjuk el, a karám széltől való megvédését a telephez szervesen hozzátartozó részegységekkel biztosíthatjuk, aminek e~edményeként egyrészt az istállók a karámba telepíthetők, külön szél védelmükről nem kell gondoskodni, te-5 10 15 20 25 30 182325
