182316. lajstromszámú szabadalom • Berendezés határozatlan alakzatú testek méreteinek meghatározásához
3 182316 4 térbeli jellemzőit etalon kaptáról készített vízszintes és függőleges vetületrajzolatok szerint határozzák meg. Ez a berendezés sem ad lehetőséget a bütyökkerület lekővetésére és számszerű vizsgálatára. A 344 044 lajstromszámú osztrák szabadalom a lábbelik milliméterben kifejezett hossz- és szélességi méretszámának megállapítására alkalmas. A kaptaböségméret meghatározására tehát ez a módszer sem megfelelő. A 325 461 lajstromszámú osztrák szabadalom szerinti berendezés a lábformának megfelelő kapta előállítását teszi lehetővé oly módon, hogy a tapogató szervek által szolgáltatott jelekkel szerszámgépet vezérelnek, amely így alakhű kaptát készít. Bőségméret meghatározásra ez sem alkalmas. A bőségméret megállapítására a legegyszerűbb módszer mérőszalag alkalmazása oly módon, hogy a mérőszalagot az orr-része felé eső felületre szorítva a három bejelölt bütyökpont értintésével körbe vezetik. Az így mért méretet a mérőszalagról leolvassák. Egy másik ismert alkalmazott mérési mód eszközeként 3 mm széles papírcsíkokat használnak, melyeket az előzőkhöz hasonló módon fektetnek fel és vezetik körbe, majd az adott kerületi hosszban levágják, a levágott papírcsíkot kiterítve lemérik, mely méret adja a mért kerület hosszát. Ismert még olyan mérési módszer is, mikor a papírcsíkot a mérési helyre ragasztás útján rögzítik, és a rögzített csík mentén végzik a valós méretfelvételt, illetve meghatározást mérőszalag segítségével. Ismert még továbbá olyan mérési módszer is, amelynél a mérendő kerületi vonalat, pl. bütyökkerületet a kaptára tolómérőhöz hasonló eszközzel feljelölik, felkarcolják. Majd ezt követően öt milliméter széles mérőszalaggal a kirajzolt, felkarcolt vonalhosszát lemérik. Az ismertetett közvetlen mérőszalaggal történt mérések hátránya, hogy a mérés pontossága és felhasználhatósága nagy részben a mérést végző személytől, a személy mérésidőpontban meglévő állapotától, közérzetétől függ. Ezen túlmenően a mérést és annak pontosságát nagymértékben befolyásolja a mérési hely kijelölésének pontossága, a mérés alakhű vonalkövetésének lehetősége, illetve megvalósítása. A mérés pontosságát nagymértékben befolyásolja továbbá az alkalmazott mérőszalag felfektetésének mikéntje, és mérés közben bekövetkező változó mérőeszköz feszítésből adódó eltérések és ezzel összefüggő mérőszalag deformációból adódó méret eltolódások. Összegzésként az ismertetett mérési gyakorlatok nem tudják kielégíteni és biztosítani az alkatrészgyártás és ezzel összefüggő normalizációs méret meghatározások mindenkori azonosságát, pontosságát, egységes rendszerét és módját. A 2 044 432 lajstromszámú francia szabadalom a fentiekben említett hiányosságok kiküszöbölésére olyan megoldást ismertet, amelynél a kaptát egy célszerű berendezéssel orr- és sarokrész közé fognak — gyártási tengely hosszban — majd erre merőleges befogószerkezetbe karcoló tűt helyezve a kapta adott részénél, a kapta saját hosszanti tengelyvonala mentén elforgatva a tűvel karcoló módon a mérendő vonalat bejelölik, majd a karcoló tű helyére mérőkorongot fogva a vonal mentén végig görgetve a vonal hosszat lemérik. A megoldás jelentős hátránya, hogy a kapta hossztengelyének megfelelően kialakított orr- és sarokrész befogási pontját meghatározni nagyon nehéz és nem minden esetben biztosítja a bázistól elvárt pontosságot. A 2 672 690 USA eredetű szabadalom olyan mérési megoldást mutat be, melynél a kaptát ugyancsak egy állvány szerkezetben két csúcs közé fogunk be, mely után a mérést a kaptának saját hosszanti tengelye mentén történő forgatásával végzik el. A méréshez rugóval feszített egykaros mérőkorongot alkalmaznak, melynek azonban több korongos változatát is ismerteti a szabadalom. A megoldás hátránya, mint a megelőző megoldásnál egyrészt abban van, hogy a tengelyvonal, a forgási tengely kijelölés nem pontos, másrészt a merev állvány rendszer nem képes követni az elvárt pontossági határokon belül, csúszásmentesen, a mérésvonal menti alakzatváltozásokat. A találmány célja olyan kerületmérő eszköz kialakítása, mellyel a legkülönfélébb alakzatú testek adott sík melletti kerületi vonala és annak vonalhossza nagy pontossággal, reprodukálható módon, folyamatosan, különleges szakismeret elsajátítása nélkül meghatározható. A találmány további célja annak megvalósítása, hogy a cipőipari kapták normalizációval összefüggő mérés módszerei egységes rendszerként gyakorlattá válhassanak és biztosítsák az elvárt mérési pontosság elérhetőségét. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy acélkitűzésben megfogalmazottak egyrészt úgy biztosíthatók, ha nem a mérendő tárgyat, hanem a mérőeszközt mozgatjuk meghatározol t pálya mentén a méréshez, másrészt ha a mérést meghatározó kerületi vonal megjelölést és azonosítást, mérési pontrendszer alkalmazásával és nem vonalkijelöléssel határozzuk meg. A találmány berendezés határozatlan alakzatú testek kerületi méreteinek meghatározásához, melynél az önmagában ismert állványrendszerrel és ezen szerelten elrendezett tárgytartó asztal és korongos vonalmérő alkalmazása mellett a tárgy tar tó asztalon elrendezett tárgyi megfogó és/vagy tájolószerkezetet alkalmazunk, mely körül elrendezett tájolási helyzet meghatározó, a szimmetria tengelyben szerelt legalább két rögzített fénykeresője és egy állítható fénykeresője, körpályás forgató szerkezete ezen szerelten elrendezett vonalmérő kaija, melyen szerelten elrendezett állítható, önbeálló vonalmérője van. A találmány szerinti berendezés további előnyös kivitele, hogy a vonalmérő tartókaqának feszítő rugója, kitámasztó lapja és kiemelő karja van. Előnyös kialakítása a vonalmérőnek, hogy abban elrendezett fogaskerék rendszerének előfeszítő rugója, fékkaija, csap körül elmozduló fékkart működtető nyomólapja, valamint működtetett nullhelyzet ütköztető karja van. A találmányt a továbbiakban ábrák alapján ismertetjük, illetve mutatjuk be. Az 1. sz. ábra a találmány szerinti berendezést mutatja elölnézetben, vázlatosan állvány nélkül. A 2. ábra a találmány szerinti berendezést mutatja vázlatosan felülnézetben, míg a 3. ábra a vonalmérőt mutatja vázlatosan elölnézetben részben metszetben. Az 1., 2 és 3. ábrán bemutatott találmány szerinti berendezés önmagában ismert állvány szerkezeten elrendezett úgy, hogy a 1 kapta 3 állítható tárgy megfogó és/vagy tájoló szerkezete állítható rögzíthető módon szerelt a 2 tárgytartó asztalra. A 2 tárgytartó asztal mellett arra merőlegesen az állványon szerelten elrendezett a 6 körpályás forgató szerkezet, melyre szerelt a 9 feszítő rugóval ellátott 7 tartókar és azon szerelten elrendezett 8 vonalmérő, mely a 10 kitámasztó lap és 11 kiemelő kar útján van oldható/rögzitett módon a 6 körpályás forgató szerkezetre szerelve. A 6 körpályás szerkezeten szerelten elrendezett az egy-egy 4 rögzített fénykereső, valamint az 5 állítható fénykereső. A 8 vonalmérő önmagában ismert szerkezetén túl, a szerkezetbe egy 14 csap körül elmozduló 13 fékkar van beépítve, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
