182316. lajstromszámú szabadalom • Berendezés határozatlan alakzatú testek méreteinek meghatározásához

3 182316 4 térbeli jellemzőit etalon kaptáról készített vízszintes és füg­gőleges vetületrajzolatok szerint határozzák meg. Ez a berendezés sem ad lehetőséget a bütyökkerület lekő­­vetésére és számszerű vizsgálatára. A 344 044 lajstromszámú osztrák szabadalom a lábbelik milliméterben kifejezett hossz- és szélességi méretszámának megállapítására alkalmas. A kaptaböségméret meghatározá­sára tehát ez a módszer sem megfelelő. A 325 461 lajstromszámú osztrák szabadalom szerinti be­rendezés a lábformának megfelelő kapta előállítását teszi lehetővé oly módon, hogy a tapogató szervek által szolgálta­tott jelekkel szerszámgépet vezérelnek, amely így alakhű kaptát készít. Bőségméret meghatározásra ez sem alkalmas. A bőségméret megállapítására a legegyszerűbb módszer mérőszalag alkalmazása oly módon, hogy a mérőszalagot az orr-része felé eső felületre szorítva a három bejelölt bütyök­pont értintésével körbe vezetik. Az így mért méretet a mérő­szalagról leolvassák. Egy másik ismert alkalmazott mérési mód eszközeként 3 mm széles papírcsíkokat használnak, melyeket az előzők­höz hasonló módon fektetnek fel és vezetik körbe, majd az adott kerületi hosszban levágják, a levágott papírcsíkot kite­rítve lemérik, mely méret adja a mért kerület hosszát. Ismert még olyan mérési módszer is, mikor a papírcsíkot a mérési helyre ragasztás útján rögzítik, és a rögzített csík mentén végzik a valós méretfelvételt, illetve meghatározást mérőszalag segítségével. Ismert még továbbá olyan mérési módszer is, amelynél a mérendő kerületi vonalat, pl. bütyökkerületet a kaptára to­lómérőhöz hasonló eszközzel feljelölik, felkarcolják. Majd ezt követően öt milliméter széles mérőszalaggal a kirajzolt, felkarcolt vonalhosszát lemérik. Az ismertetett közvetlen mérőszalaggal történt mérések hátránya, hogy a mérés pontossága és felhasználhatósága nagy részben a mérést végző személytől, a személy mérésidő­pontban meglévő állapotától, közérzetétől függ. Ezen túlmenően a mérést és annak pontosságát nagymér­tékben befolyásolja a mérési hely kijelölésének pontossága, a mérés alakhű vonalkövetésének lehetősége, illetve megva­lósítása. A mérés pontosságát nagymértékben befolyásolja továb­bá az alkalmazott mérőszalag felfektetésének mikéntje, és mérés közben bekövetkező változó mérőeszköz feszítésből adódó eltérések és ezzel összefüggő mérőszalag deformáció­ból adódó méret eltolódások. Összegzésként az ismertetett mérési gyakorlatok nem tudják kielégíteni és biztosítani az alkatrészgyártás és ezzel összefüggő normalizációs méret meghatározások mindenkori azonosságát, pontosságát, egy­séges rendszerét és módját. A 2 044 432 lajstromszámú francia szabadalom a fentiek­ben említett hiányosságok kiküszöbölésére olyan megoldást ismertet, amelynél a kaptát egy célszerű berendezéssel orr- és sarokrész közé fognak — gyártási tengely hosszban — majd erre merőleges befogószerkezetbe karcoló tűt helyezve a kapta adott részénél, a kapta saját hosszanti tengelyvonala mentén elforgatva a tűvel karcoló módon a mérendő vonalat bejelölik, majd a karcoló tű helyére mérőkorongot fogva a vonal mentén végig görgetve a vonal hosszat lemérik. A megoldás jelentős hátránya, hogy a kapta hossztengelyé­nek megfelelően kialakított orr- és sarokrész befogási pont­ját meghatározni nagyon nehéz és nem minden esetben biz­tosítja a bázistól elvárt pontosságot. A 2 672 690 USA eredetű szabadalom olyan mérési meg­oldást mutat be, melynél a kaptát ugyancsak egy állvány szerkezetben két csúcs közé fogunk be, mely után a mérést a kaptának saját hosszanti tengelye mentén történő forgatá­sával végzik el. A méréshez rugóval feszített egykaros mérő­­korongot alkalmaznak, melynek azonban több korongos változatát is ismerteti a szabadalom. A megoldás hátránya, mint a megelőző megoldásnál egy­részt abban van, hogy a tengelyvonal, a forgási tengely kijelölés nem pontos, másrészt a merev állvány rendszer nem képes követni az elvárt pontossági határokon belül, csúszás­­mentesen, a mérésvonal menti alakzatváltozásokat. A találmány célja olyan kerületmérő eszköz kialakítása, mellyel a legkülönfélébb alakzatú testek adott sík melletti kerületi vonala és annak vonalhossza nagy pontossággal, reprodukálható módon, folyamatosan, különleges szakisme­ret elsajátítása nélkül meghatározható. A találmány további célja annak megvalósítása, hogy a cipőipari kapták normali­­zációval összefüggő mérés módszerei egységes rendszerként gyakorlattá válhassanak és biztosítsák az elvárt mérési pon­tosság elérhetőségét. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy acélkitűzés­ben megfogalmazottak egyrészt úgy biztosíthatók, ha nem a mérendő tárgyat, hanem a mérőeszközt mozgatjuk megha­tározol t pálya mentén a méréshez, másrészt ha a mérést meghatározó kerületi vonal megjelölést és azonosítást, méré­si pontrendszer alkalmazásával és nem vonalkijelöléssel ha­tározzuk meg. A találmány berendezés határozatlan alakzatú testek ke­rületi méreteinek meghatározásához, melynél az önmagában ismert állványrendszerrel és ezen szerelten elrendezett tárgy­tartó asztal és korongos vonalmérő alkalmazása mellett a tárgy tar tó asztalon elrendezett tárgyi megfogó és/vagy tájo­lószerkezetet alkalmazunk, mely körül elrendezett tájolási helyzet meghatározó, a szimmetria tengelyben szerelt leg­alább két rögzített fénykeresője és egy állítható fénykeresője, körpályás forgató szerkezete ezen szerelten elrendezett vo­nalmérő kaija, melyen szerelten elrendezett állítható, önbe­álló vonalmérője van. A találmány szerinti berendezés to­vábbi előnyös kivitele, hogy a vonalmérő tartókaqának fe­szítő rugója, kitámasztó lapja és kiemelő karja van. Előnyös kialakítása a vonalmérőnek, hogy abban elrendezett fogas­kerék rendszerének előfeszítő rugója, fékkaija, csap körül elmozduló fékkart működtető nyomólapja, valamint mű­ködtetett nullhelyzet ütköztető karja van. A találmányt a továbbiakban ábrák alapján ismertetjük, illetve mutatjuk be. Az 1. sz. ábra a találmány szerinti berendezést mutatja elölnézetben, vázlatosan állvány nélkül. A 2. ábra a találmány szerinti berendezést mutatja vázla­tosan felülnézetben, míg a 3. ábra a vonalmérőt mutatja vázlatosan elölnézetben részben metszetben. Az 1., 2 és 3. ábrán bemutatott találmány szerinti beren­dezés önmagában ismert állvány szerkezeten elrendezett úgy, hogy a 1 kapta 3 állítható tárgy megfogó és/vagy tájoló szerkezete állítható rögzíthető módon szerelt a 2 tárgytartó asztalra. A 2 tárgytartó asztal mellett arra merőlegesen az állvá­nyon szerelten elrendezett a 6 körpályás forgató szerkezet, melyre szerelt a 9 feszítő rugóval ellátott 7 tartókar és azon szerelten elrendezett 8 vonalmérő, mely a 10 kitámasztó lap és 11 kiemelő kar útján van oldható/rögzitett módon a 6 körpályás forgató szerkezetre szerelve. A 6 körpályás szerkezeten szerelten elrendezett az egy-egy 4 rögzített fénykereső, valamint az 5 állítható fénykereső. A 8 vonalmérő önmagában ismert szerkezetén túl, a szer­kezetbe egy 14 csap körül elmozduló 13 fékkar van beépítve, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents