182312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reakcióképles aromás szénhidrgén-formaldehid polikondenzátumok előállítására

3 182312 4 hogy megfelelő katalizátor-rendszer kialakításával az ismert eljárásokkal előállítható gyantáknál jobb minőségű termé­keket állíthatunk elő. A hagyományos savakkal katalizált reakcióban a poliarilacetálok és a poliariléterátok a reakció előrehaladásával poliarilmetilénekké alakulnak, amely utób­bi összetevők a végtermékben ballasztként jelentkeznek. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy amennyiben katali­zátorként kétértékű fémionokat és/vagy vízben és aromá­sokban egyaránt oldódó, proton-donor tulajdonságú szerves komplex-képző vegyületeket tartalmazó kénsavat haszná­lunk, a reakció szelektivitása jelentősen javul, az acetál- és éterhidak metilénhidakká való átalakulása fékeződik, az acetálhidaknak tulajdonítható öntérhálósodási veszély még nagyobb töménységű kénsav alkalmazása esetén is elhanya­golható, így a végtermék reakciókészsége nő, ballasztanyag tartalma kisebb és az egységnyi reakcióelegyre vonatkozta­tott kihozatala is nagyobb, mint az ismert eljárásokkal előál­lított termékeké. Az általunk használt katalizátorrendszenrel a polikondenzációs reakció ősszsebessége megnövekszik. A reakciósebesség növekedése mellett a termék elszíneződé­sét okozó mellékreakciók elhanyagolhatókká válnak, így a termék színe nagyon előnyössé válik. (Eddig például színte­len xilol-formaldehid gyanta csak analitikai tisztaságú m-xi­­lolból volt előállítható, technikai minőségű xilol elegyből — m-xilol tartalom kb. 75 s% — azonban nem, míg a talál­mány szerinti eljárással ez utóbbiból is előállítható színtelen gyanta.) A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy az álta­lunk használt katalizátorrendszer kevésbé korrozív, mint az ismert eljárásokban alkalmazott katalizátorok. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti katalizátorrend­szerben lévő fémion és/vagy komplex-képző vegyület kon­centrációjának változtatásával a reakciópartnerek mólará­nyának változtatása nélkül is a mindenkori hasznosításhoz szükséges reakcióképességű műgyanták előállíthatok, így a korábbi eljárásokkal kapott termékeknél speciális célokra előnyösebben használhatók fel. Azt találtuk, hogy a katalizátorrendszer kialakításához legcélszerűbben alkalmazható fémionok a Cu*+, a Zn* *, a Mn+ , és a Co* *. Megállapítottuk, hogy a fémionok haté­konysága bizonyos komplex-képzők jelenlétében fokozódik, sőt vízben és aromásokban egyaránt oldódó proton-donor tulajdonságú vegyületek a fémionok jelenléte nélkül is gyor­sítják a polikondenzáció összsebességét. Leghatékonyab­baknak a ß-diketonokat — mint például az acetil-aceton, a benzoil-aceton és a dibenzoil-metán — és a P-keto-észtereket — mint például az acetecet-észter — találtuk. A találmány szerinti szakaszos eljárással az aromás­formaldehid polikondenzátumokat úgy állítjuk elő, hogy az aromás komponensre vonatkoztatva legfeljebb 7 s% meny­­nyiségnyi Cu+ *, Zn* *, Mn*+, vagy Co' * iont, vagy ezek elegyét és/vagy a reakcióelegy összmennyiségére vonatkoz­tatva legfeljebb 8 s% mennyiségnyi ß-diketont, vagy ß-diketo­­észtert tartalmazó kénsavas katalizátorrendszert haszná lünk. A reakcióelegy visszakondenzálódási hőmérsékletén az aromás komponenst ez utóbbira vonatkoztatott 1,5—3,5 mólnyi formaldehiddel kondenzáltatjuk, majd a reakció be­fejeztével a vizes fázist ülepítés után leválasztjuk, a szerves fázisból a nem reagált aromás szénhidrogéneket mosás után desztillációval visszanyerjük. A vizes katalizátor fázist a következő menetben újra felhasználhatjuk. A szennyvíz ki­küszöbölése céljából az eljárás szerint előnyösen formalde­hid polimert alkalmazunk, az eljárás azonban formalin ol­dattal is kivitelezhető. Aromás komponensként egy- és kétgyűrűs aromás vegyü­leteket, azok szubsztituált származékait, mint például a tolu­ol, xilol, mezitilén, 1,2,4-trimetil-benzol, naftalin, mono­­metil-naftalinok, vagy ezek elegyét használunk. Az eljárást az alábbi kiviteli példákon is bemutatjuk-1. példa 50 literes zománcozott, visszafolyató hűtővel és desztilláló feltéttel ellátott keverés autoklávba be viszünk 11,7 liter vi­zet, amellyel 8,3 kg mennyiségnyi 96 s%-os töménységű kén­savat hígítunk. Az így kapott 40 s%-os kénsavhoz hozzá­adunk 0,2 kg ZnO-ot, amelyet keverés közben feloldunk a kénsavoldatban. Ezt követően az oldathoz 11,3 kg mennyi­ségnyi paraformaldehidet adunk és az elegyet 65 °C-on 25 percig kevetjük, majd az elegyhez hozzáadunk 20,0 kg tech­nikai xilolt és 0,14 kg acetil-acetont. A reakcióelegyet vissza­­folyási hőmérsékletén 3 óra hosszat keveijük. A reakcióidő leteltével a keverőt leállítjuk, az elegyet 5 percig ülepítjük, majd az alsó, katalizátor fázist leengedjük. A gyantafázist forró vízzel semlegesre mossuk. A mosóvíz leválasztása után az illékony komponenseket 0,25 bar nyomáson történő desz­tillációval visszanyeljük és desztillációs maradékként 13,6 kg színtelen, szobahőmérsékleten viszkózusán folyó gyantát kapunk. A gyanta molekulatömege: 750 A termékbe beépült formaldehid s%-a acetál-hídban: 54,1 A termékbe beépült formaldehid s%-a éter-hídban: 36,5 A termékbe beépült formaldehid s%-a metilén-hidban: 9,4 Az acetál/éter/metilén-hidak megoszlását NMR és IR spektrometriás vizsgálatokkal határoztuk meg. 2. példa Az 1. példa szerinti autoklávba beviszünk 10 kg 40 s%-os kénsavat, 11,3 kg paraformaldehidet és 1,5 kg acetil­­acetont. A kapott elegyet 80 “C hőmérsékleten 20 percig keveijük, majd 95 °C hőmérsékletre való melegítés után hoz­záadunk 20 kg technikai minőségű xilol-elegyet. A reakció­elegyet a visszafolyatási hőmérsékleten 3 óra hosszat kever­jük. A keverő leállítása után az elegyet 10 percig ülepítjük, a savas fázist leengedjük, a szerves fázist forró vízzel, majd 10 s%-os nátriumkarbonát vizes oldattal semlegesre mossuk és 0,25 bar nyomáson az illékony részeket kidesztilláljuk. Eredményül 17,2 kg mézszerű, világossárga gyantát kapunk. A gyanta molekulatömege: 500 A termékbe beépült formaldehid s%-a acetál-hídban: 54,8 A termékbe beépült formaldehid s%-a éter-hídban: 32,6 A termékbe beépült formaldehid s%-a metilén-hidban: 13,2 Az acetál/éter/metilén-hidak megoszlását NMR és IR spektrometriás vizsgálatokkal határoztuk meg. 3. példa Az 1. példa szerinti autoklávba beviszünk az 1. példa szerint visszanyert, 0,16 kg Znr ' iont tartalmazó savas rendszert, amelyhez még 1,5 kg CuS045H20-ot adunk. Az 1. példában elfogyott paraformaldehid pótlására beviszünk 8,1 kg mennyiségnyi paraformaldehidet, majd 25 kg techni­kai xilolt. A továbbiakban az 1. példa szerint járunk el. Eredményül 18,7 kg színtelen, szobahőmérsékleten viszkó­zusán folyó gyantát kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents