182309. lajstromszámú szabadalom • Mérőeszköz az izületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére
7 182309 8 sok 5°-os méréspontosságot elegendőnek tartanak. Bizonyos területen, például a gerinc mozgásainak mérésénél érdemes nagyobb, azaz egy-két fokos pontosságra törekedni, mert ennek részben diagnosztikus következményei vannak, részben a különböző terápiák kiértékelését pontosabbá teszi. A kontraktúra (zsugorodás) mértékének megállapítása szempontjából lényeges, hogy a végtagok hengeres formájúak, illetve például a comb csonkakúp-idomnak fogható fel. A 4. ábrán a példa kedvéért az alsó végtag látható, melyen szaggatott vonal jelzi a comb, illetve a lábszár tengelyét. A 15 gumiszalag, amelynek szélessége kb. 10 cm, gyűrűszerűén körbefogva a végtagot, merőlegesen fog állni a végtag tengelyére. Ugyanakkor a 16 szögskála 0 és 180°-ot összekötő tengelye a már leírtak miatt egybeesik a végtag tengelyével. A mérés menete a következő : A rugalmas 15 gumiszalagra rögzített mérőeszközt a 4. ábrán látható módon a végtagra helyezzük. Először például a csípőízület vizsgálatát véve, a combra tett mérőeszköz 1 tájoló-inklinométerét a 9 tartókeretben úgy forgatjuk, hogy függőlegest jelző 2 mutatója éppen a 0°-hoz kerüljön. A korszerű, úgynevezett „Neutrális Zéró Módszer” szerint ugyanis az alsó végtag kiinduló, vagyis neutrális helyzete a teljesen kinyújtott állapot. Ezt követően maximális mértékben behajlítjuk a beteg csípőízületét, és a végállásban leolvassuk az inklinométer állását. A mért szög pontosan jelzi a hajlás mértékét. Most tételezzük fel, hogy a betegnek úgynevezett flexiós csípőköntraktúrája van, tehát nem tudja teljesen kinyújtani az alsó végtagját. A lehetséges mértékig kinyújtott végtagon levő mérőeszközön a 18 jelzőéinél fogva a 17 fülhöz forgatjuk a 12 villás tartószervet, így a 10 és 11 tengelycsapok vonala párhuzamos lesz a comb tengelyével. Mivel a szokás szerint fekve vizsgált csípőízületnél teljesen nyújtott állapotban a comb tengelye gyakorlatilag vízszintes, azaz a függőlegessel 90°-os szöget zár be, ezért a kontraktúrás csípőnél nullázva a mérőeszközt a 10 tengelycsap állását az 5 szögskála külső fokbeosztásánál leolvasva úgy kapjuk meg a kontraktúra pontos mértékét, hogyha az előbb leolvasott értéket kivonjuk a 90°-ból. Ugyancsak a 4. ábrán látható a térd mozgásának mérése is. Tegyük fel, hogy a beteg térdében kontraktúra van, vagyis nem tudja teljesen behajlítani térdét. Ennek a kontraktúrának mértékét úgy állapíthatjuk meg, hogyha az ábrán látható módon a combra és a lábszárra is mérőeszközt helyezünk, majd a 10, illetve a másik mérőeszközön all tengelycsap állását az 5 szögskálán leolvasva lényegében mindkét végtagrész tengelyének függőlegessel bezárt szögét kapjuk meg. A két szög összege pontosan a térdkontraktúra mértékét adja. Az egyszerűbb használat miatt itt is szerepet kap a két 180°-os 6 és 7 rész piros és zöld félkörvonallal való jelölése, mert elég a használónak annyit megjegyezni, hogy ha az értéket az egyik mérőn a piros, a másik mérőn a zöld sávban látja, akkor az értékek összege adja a keresett számot. Általános szabályként szerepel az is, hogy az azonos színű sávban leolvasott értékek különbségét kell számolni, ahogy azt a későbbiekben majd kifejtjük. _ A térd hajlásának mértékét úgy is megállapíthatjuk, hogy a combot rögzítjük, de úgy is, hogy mozogni hagyjuk, azonban ilyenkor a combra is mérőeszközt kell tennünk. Ilyenkor a lábszáron az előbbiek szerint végzett mérési eredményhez a mérés kezdetén nullázott, combra erősített mérőeszközön leolvasott értéket hozzáadjuk vagy levonjuk attól függően, hogy a mutató ellenkező vagy azonos színű sávban áll. A példaként vett csípőízület mérését folytatva : a csípő abdukcióját és addukcióját (vagyis a comb középvonaltól távolítását, ill. ahhoz közelítését) úgy mérjük, hogy az 1 tájoló-inklinométert egy mozdulattal egyszerűen a frontális síkba fordítjuk, ami könnyen lehetséges, mert a 4, a 10—11 és a 13 tengelyek a tér három, egymásra merőleges síkjaiban helyezkednek el, tehát a hozzájuk keretrendszerrel kapcsolódó 1 tájoló-inklinométer skálasíkja a térben bármely helyzetbe beállítható. A csípőt ún. neutrális helyzetbe állítva ismét nullázzuk a műszerünket, majd maximális abdukciónál és addukciónál is leolvassuk. A csípő csavarodását (rotatióját) hasonló módon mérjük, csak az 5 szögskála síkját most vízszintesbe állítjuk, és így a tájoló részt használjuk. Tehát ismét neutrális helyzetbe hozzuk a csípőt, így állítjuk az 5 szögskála 0° pontját a 3 iránytű Észak felé mutató tűhegyéhez, majd kifelé és befelé rotálva a végtagot, a véghelyzetekben leolvassuk a műszert. A keretrendszer szerkezeti kialakítása miatt nem okoz gondot, hogyha a véghelyzetben esetleg eltér a műszer skála síkja a vízszintestől, ami egyébként a tájoló pontos méréséhez alapfeltétel, mert egy mozdulattal könnyen visszaigazítható a kívánt síkba anélkül, hogy ez a mérés pontosságát befolyásolná. A 16 szögskála részben akkor jut szerephez, hogyha egy ízületben egyszerre többirányú mozgást is korlátozó kontraktúra szövődik. Ha nagy pontosságú (egy fokos) mérésre törekszünk, akkor az abdukciós kontraktúra fokát és az abdukció-addukció terjedelmét úgy mérhetjük meg, hogy a mérőeszközt a comb elülső felszínére rögzítjük (5. ábra). Az 1 tájolóinklinométer 5 szögskálájának síkját a frontális síkba forgatjuk, amihez szükség van a 12 villás tartószerv 10—11 tengelyvonalának elforgatásához is, tehát az már nem mutatja így a végtag tengelyének helyzetét. A korongalakú 16 szögskála 0° pontja azonban továbbra is jelzi a végtag tengelyét, így a 18 jelzőéi helyzetét a 16 szögskálán leolvasva az AB szög és a CD szög különbsége így is megadja a comb tengelyének függőlegessel bezárt szögét, vagyis a csípő abdukciós kontraktúrájának pontos értékét. Ilyenkor is érvényesül az a használatot egyszerűsítő szabály, hogy azonos színsávban leolvasott szögértékeket ki kell vonni egymásból. A technika állását tárgyalva láthattuk, hogy a gerinc helyzetének és mozgásainak mérése lényegében megoldatlan feladat volt, bár klinikai, gyakorlati jelentősége óriási. A mérés alapelvét a 6. ábra mutatja. Példaként a nyaki gerinc szakaszt választva az ábrán láthatjuk, hogy a vizsgált gerincrész két végpontjára, tehát a fejre és az utolsó, hetedik nyakcsigolya fölé egy-egy mérőeszközt teszünk. Az ábra a nyak hajlását demonstrálja. Az egyenesen álló betegen levő mérőeszközöket nullázzuk, majd maximális előrehajlásra szólítjuk fel a beteget. Ahogy az ábra jobb oldalán láthatjuk, a fejre rögzített mérőeszközön az inklinométer mutató ismét a függőlegest jelzi, így a 0°-tól a mérőskálán besatírozott szögtartományt pásztázta végig előrehajláskor. Ugyanakkor azonban a törzs előrehajlásával a nyak alsó vége is elmozdult, ezt jelzi a 6. ábrán a H mérőeszközön látható besatírozott szögtartomány. A G és H mérőeszközökön leolvasott szögek különbsége pontosan a nyaki gerinc hajlásának (flexiójának) fokokban megadott értékét jelzi. Ugyanígy mérjük a hátrahajlást (extensiót) is. Ezt követően a két mérő5 10 15 20 2S 30 35 40 45 50 55 63 65 4
