182306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd inhaláló készítmény előállítására

182306 4 pedig ampullázott olajos, alkoholos, propilénglikolos készítményt kell feltörés után ily módon alkalmazni. Az inhalációs készítményeknek a jelenlegi olajos formában történő alkalmazása számos nehézséggel jár. A hatóanyagok általában illóak, tárolás során az olajos oldatban különböző átalakulásokon mehetnek keresz­tül, károsan befolyásolva a gyógyszer tulajdonságait. Nem előnyös az olajos készítmények ampullázott cso­magolásmódja sem, mivel az ampulla tartalma általában egyszeri felhasználáshoz túl sok, nyitott állapotban tárolva viszont hatóanyag-károsodás léphet fel. Az inhalációs készítmények előállítása többnyire gyógyszertárban történik, ipari gyártásuk, az ampullá­zott készítményeket kivéve, rövid tárolhatóságuk miatt nem fizetődik ki (Pandula: Gyógyszerészet, Medicina Kiadó, Budapest, 1959). A jelenleg legelterjedtebben használt inhaláló készít­mény a Diapulmon. Olajos injekció formájában, ampul­lákban kerül forgalomba. Összetétele: ampullánként (2 ml) 0,05 g kámfor, 0,16 g mentol, 0,4 ml eukaliptusz­olaj 0,06 g kinin bázisanhidrid, 0,01 ml olajsav, oleum helianthi közegben feloldva és 2 ml-re kiegészítve. A Diapulmon forgalma az utóbbi években jelentősen megnőtt, és a tapasztalatok szerint legalább 75%-a inha­láló anyagként kerül alkalmazásra, csak a maradék mintegy 25%-ot alkalmazzák ténylegesen injekcióként. Ha a Diapulmont inhalálásra használják, csak a három illékony komponensnek van jelentősége. A vízgőz aerosollal történő inhalációs kezelésnek új lehetőségeket, eddiginél is szélesebb körű elterjedést biz­tosíthatna az, ha az inhalálandó biológiailag aktív anya­gokat stabilis, könnyen kezelhető, kiszerelhető, iparilag gyártható formában (por vagy tabletta) lehetne forga­lomba hozni. A számításba jöhető biológiailag aktív anyagok túlnyomó többsége illékony, bomlékony, köny­­nyen oxidálódik, egyszóval hamar tönkremegy. Ad­­szorptív úton ezeket nem lehet stabilitásuk egyidejű meg­óvása mellett szilárd formába hozni. Célul tűztük ki, hogy olyan szilárd inhaláló készít­ményt állítsunk elő, amely porban vagy tablettázva ipa­rilag előállítható a gyógyszerekre általában szokásos kö­rülmények között, tárolható hatóanyagveszteség nélkül a gyógyszertári forgalomban szokásos időtartamon belül, és tetszés szerint adagolható. Meglepő módon azt találtuk, hogy a fenti követelmé­nyeknek mindenben megfelelő szilárd inhaláló készít­ményt kapunk, ha az illékony hatóanyagokat ö-ciklo­­dextrin zárványkomplexszé alakítjuk, és ezekből por vagy tabletta formájában készítjük el az inhalálásra al­kalmas anyagot. A találmányunk szerinti eljárással elő­állított por-, illetve tablettázott készítmény csakis inha­lálásra használható, mivel a ciklodextrinek parenterális alkalmazása nem célszerű. Az inhalálás során csak a hatóanyagok gőzeit lélegezzük be, a ciklodextrinek nem illékonyak, és így nem kerülnek a szervezetbe, bár toxi­­citási vizsgálatok eredményei alapján per os sem toxi­­kusak. A fenti célkitűzésnek megfelelő szilárd inhaláló ké­szítményt kapunk abban az esetben, ha 36—44 súlyszázalék eukaliptuszolaj-ß-ciklodextrin komplexből és 4,5—5,5 súlyszázalék kámfor- ß-ciklodextrin komp­lexből, és 14,4—17,6 súlyszázalék metol-ß-ciklodextrin komp­lexből, vagy 3 14,4—17,6 súlyszázalék borsmentaolaj-ß-ciklodextrin komplexből homogén porkeveréket készítünk, majd kívánt esetben 20,6—25,2 súlyszázalék magnézium-triszilikát, 13,8—16,8 súlyszázalék nátriumklorid és 0,72—0,88 súlyszázalék magnéziumsztearát hozzáadása után 70 térfogat%-os etilalkohollal granu­­!áljuk, és tablettákká sajtoljuk. Találmányunk részleteit az alábbi példák szemléltetik anélkül, hogy találmányunkat csupán azokra korlá­toznánk. 1. példa Eukaliptuszolaj- ß-ciklodextrin zárványkomplex 10 g ß-ciklodextrint 100 ml 30 térfogat%-os etilalko­holban oldunk 60 °C-on, majd hozzáadunk 1,75 g euka­liptuszolajat 18 ml 96 tér fogat/(,-os etilalkoholban old­va. Az adagolás cseppenként történjék, folyamatos in­tenzív keverés közben. Ezután a rendszert 4 óra alatt szobahőmérsékletre hűtjük, majd egy éjszakán át jégen tároljuk. A kivált kristályos terméket G4-es üvegszűrőn szűrjük, majd levegőn szárítjuk. A kapott eukaliptuszolaj-ß-ciklodextrin komplex sú­lya 15,95 g, hatóanyagtartalma : 9,8%. 2. példa Az 1. példában megadottak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a ß-ciklodextrin alkoholos oldatá­hoz 1,15 g eukaliptuszolaj 12 ml 96 térfogat%-os etil­alkohollal készült oldatát adjuk. A kapott komplex súlya 10,48 g, hatóanyagtartalma : 10,4%. 3. példa Kámfor- ß-ciklodextrin zárványkomplex 10 g ß-ciklodextrint 100 ml 30 térfogat%-os etilalko­holban oldunk 58 °C-on, majd 1,35 g kámfort adunk hozzá 10 ml 96 térfogat%-os edlalkoholban oldva. Az adagolás ez esetben is cseppenként történjék, körül­belül 25 perc alatt. Az adagolás befejeztével a rendszert 4,5—5 óra alatt szobahőmérsékletre hűtjük, majd egy éjszakán át jégen tároljuk. A kristályos zárványkomp­lexet G4-es üvegszűrőn szűrjük és levegőn szárítjuk. A kapott komplex súlya 10,23 g, hatóanyagtartalom: 12,5%. 4. példa Mentol- ß-ciklodextrin zárványkomplex 10 g ß-ciklodextrint 100 ml 30 térfogat%-os etilalko­holban oldunk 60 °C-on, majd 1,2 g mentolt adunk hoz­zá 10 ml 96 térfogat%-os etilalkoholban oldva. A to­vábbiakban a 3. példában leírtak szerint járunk el. A kapott mentol- ß-ciklodextrin komplex súlya 10,62 g, hatóanyagtartalma: 9,35%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents