182281. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kokcidiózis ellenes új, difenil-amin-származékok előállítására
3 182281 4 mely I általános képletű N-(nitro-fenil)-(polifluor-alkoxi)-anilin vegyületet tartalmaznak alkalmas hordozó-, hígító- vagy kötőanyaggal elkeverve. Előnyös az olyan baromfitakarmány-készítmény, amely egy I általános képletű anilinszármazékot és annak alkalmas hordozóját tartalmazza. Az I általános képletben R1 hidrogénatomot vagy 1—2 szénatomszámú alkilcsoportot, éspedig metil- vagy etilcsoportot jelent. Az R2, R3 és R5 jelentésének megfelelő „halogénatom” alatt fluor-, klór-, bróm- és jódatomot értünk. Előnyben részesített halogénatom a klór- és brómatom. Az R4 szubsztituens jelentései között megadott 1—4 szénatomszámú alkilcsoportok egyenes vagy elágazó láncúak. Jellemző 1—4 szénatomszámú alkilcsoport a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil- és tere-butilcsoport. A találmány szerinti N-(nitro-fenil)-(tetra- és pentafluor-etoxi)-anilinok számos kémiai eljárással előállíthatok. Egy előnyös és szokásosan használt eljárás abból áll, hogy kondenzációs reakcióban szubsztituált fenilgyűrűs elektrofil reagenst anilinszármazékkal reagáltatunk. Például egy IV általános képletű polifluor-etoxi-fenil-származék elektrofilt, mint fenil-halogenidet egy III általános képletű nitro-anilinnal kondenzálunk az 1. reakcióvázlat szerint, ahol R1, R2, R3, R4, R3 és R6 jelentése a fenti és X könnyen disszociáló csoportot, mint halogénatomot, például klór-, bróm- vagy jódatomot jelent. Egy ehhez hasonló eljárás szerint egy V általános képletű nitro-fenil-származék elektrofilt VI általános képletű polifluor-etoxi-anilinnal kondenzálunk a 2. reakcióvázlat szerint, ahol R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése a fenti és X disszociábilis csoportot, mint halogénatomot jelent. Az ilyen reakciókat előnyösen akkor alkalmazzuk, ha R1 jelentése hidrogénatom. Az 1. reakcióvázlat szerint a szubsztituált fenilgyűrűs elektrofil reagenst, mint íetra-fluor-etoxi-fenil-kloridot körülbelül ekvimoláris mennyiségű nitro-anilinnal keverjük el. A kondenzációs reakciót általában közömbös oldószerben, erős bázis jelenlétében hajtjuk végre. A szokásosan használt közömbös szerves oldószerek közé tartoznak amidok, például dimetil-formamid vagy hexametil-foszfor-triamid ; éterek, mint tetrahidrofurán, dietil-éter vagy dioxán; szulfoxidok, mint dimetil-szulfoxid; alkoholok, mint metanol vagy etanol; és hasonló oldószerek. A reakcióban használható erős bázisok közé tartoznak alkálifém-hidridek, mint nátrium-hidrid vagy lítium-hidrid ; aminok, mint trietil-amin, piridin, DBN [l,5-diaza-biciklo(4.3.0)non-5-én] és DBU fl,5-diaza-biciklo(5.4.0)undec-5-én]; karbonátok, mint kálium-terc-butoxid, és hasonlók ; A kondenzációs reakciót általában úgy hajtjuk végre, hogy először az anilinszármazékot erős bázishoz adjuk alkalmas oldószerben. Például anilinvegyületet, mint 3-(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-anilint bázissal, mint nátrium-hidriddel reagáltathatunk oldószerben, mint dimetil-formamidban. A reagenseket körülbelül ekvimoláris mennyiségekben alkalmazhatjuk, vagy kívánt esetben bázisfelesleget, például mintegy 0,1—10 mólfeleslegű bázist alkalmazhatunk. Az anilinvegyületet és az erős bázist általában legfeljebb 3 órán át hagyjuk reagálni körülbelül — 30 ° és + 30 °C, előnyösen körülbelül 0° és 25 °C közötti hőmérsékleten. Az anilinvegyület és az erős bázis kezdeti reagálása után a reakciókeverékhez hozzáadjuk a kívánt szubsztituált fenilgyűrűs elektrofil reagenst, például 2,4-dinitro-6-trifluor-metil-fenil-kloridot, és a reagáltatást körülbelül 2—48 órán át folytatjuk mintegy 0°—100 °C hőmérsékleten. A kondenzációs reakció terméke egy találmány szerinti I általános képletű vegyület, amelyet könnyűszerrel izolálunk a reakciókeverékhez vizes savas oldatot, például híg vizes sósav- vagy kénsavoldatot adva. A kívánt termék a vizes savas oldatból szilárd vagy olajos formában kicsapódik. Úgy is eljárhatunk, hogy a terméket tízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, mint dietil-éterrel, etil-acetáttal, diklór-metánnal vagy hasonlóval extraháljuk. Az oldószer eltávolítása — például csökkentett nyomáson való lepárlása — a találmány szerinti vegyületet eredményezi. A kapott terméket kívánt esetben tovább tisztíthatjuk valamely ismert módszerrel, például szilikagél-oszlopon kromatografálva, vagy szokványos oldószerből, mint etanolból, benzolból, „Skellysolve B'’-ből (tiszta «-hexán), dietil-éterből, acetonból vagy egyébből kikristályosítjuk. A találmány körébe tartozó egyes anilinvegyületek a fentiek szerint előállított, már létező anilinok módosításával állíthatók elő. Például egy I általános képletű anilin N-alkilezésével olyan megfelelő anilinvegyületet kapunk, ahol R1 1—2 szénatomszámú alkilcsoportot jelent. Ilyen alkilező reakciókat jellemzően úgy hajtunk végre, hogy az alkilezőszert az anilinvegyülettel (ahol R1 hidrogénatomot jelent) reagáltatjuk közömbös oldószerben, bázis jelenlétében. A szokásosan használt jellemző alkilezőszerek közé alkil-halogenidek, mint metil-bromid vagy etil-jodid, valamint szulfátok, mint dimetil-szulfát és dietil-szulfát tartoznak. Szokásosan használt oldószer az aceton, benzol, metil-etil-keton, dimetil-szulfoxid és hasonlók. Az alkilezés általában körülbelül 2—72 óra alatt teljesen lezajlik, ha mintegy 30—150 °C hőmérsékletet alkalmazunk. Az N-alkilezett anil int a reakcióelegyből szokásosan oldószerrel, mint dietil-éterrel vagy benzollal vonjuk ki, majd a kivonatból az oldószert lepároljuk. A termék kívánt esetben tovább tisztítható kristályosítással, kromatográfiásan, desztillálással vagy hasonló tisztító műveletekkel. Az olyan I általános képletű anilinvegyületek halogénezését, ahol R2 és R3 egyike vagy mindegyike hidrogénatomot jelent, úgy hajtjuk végié, hogy halogénezőszerrel reagáltatjuk őket alkalmas oldószerben. Például N-(2,6-dinitro-4-trifluor-metil)-3-(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-anilint körülbelül 1 ekvivalens, vagy kívánt esetben fölös mennyiségű brómmal reagáltathatunk oldószer, mint diklór-metán vagy ecetsav és víz elegyében. A reakció a brómozás eredményeképpen például N-(2,6-din i tro-4-trifluor-metil)-2,4-dibróm-5-( 1,1,2,2- -tetrafluor-eloxi)-anilinhez vezet. Kívánt esetben a fenti leírt halogénező reakció 1 mólnál kevesebb halogénezőszerrel is végrehajtható; ilyenkor dihalogénezés helyett monohalogénezés következik be. A monohalogénezés terméke kívánt esetben tovább halogénezhető azonos vagy eltérő halogénezőszerrel. Például anilint, mint N-(2,6-dinitro-4-trifluor-metil-fenil)-3-(l,l,2,2-tetra-fluor-etoxi)-anilint'mintegy 0,5 mól mennyiségű klórral reagáltathatunk diklór-metánban körülbelül 25 °C-on és így N-(2,6-dinitro-4-trifluor-metiI-fenil)-2-klór-3-(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-anilin keletkezik. Az utóbbi vegyület tovább halogénezhető, például mintegy 0,5—10 mól mennyiségű brómmal reagál-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
