182279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyetlen adatátviteli vonalra T elágazással kapcsolódó kommunikációs berenezések vonalhasználatának osztott vezérlésére
182279 16 bemenetére p vezetéken át 33 órajeladó kimenete csatlakozik, a kapuzó 38 áramkör megfelelő bemeneteire az időzítő 35 áramkör kimeneti P vezetékkötege és számláló 39 áramkör kimenetei R vezetékkötege csatlakozik. A számláló 39 áramkör jelbemenetére t vezetéken át szabadonfutó 37 oszcillátor kimenete csatlakozik. A 34 monostabil kimenete q vezetéken át az időzítő 35 áramkör egy bemenetére, az időzítő 35 áramkör egy kimenete túlcsordulásjelző sl vezetéken át a 36 bistabil egy bemenetére, az L vezetékköteg kapuzó s2 vezetéke a 36 bistabil további bemenetére csatlakozik és a 36 bistabil kimenete x vezetéken át a kapuzó 38 áramkör egy bemenetére csatlakozik. A 33 órajeladó pulzusserege a 34 monostabilon át meghajtja az időzítő 35 áramkört úgy, hogy a 34 monostabilra a K vezetékkötegen át érkező jel az időintervallum tartamát, az L vezetékkötegen át az időzítő 35 áramkörre érkező jel az előállítandó időintervallumok számát határozza meg. Az időzítő 35 áramkör kimenő P vezetékkötegén jelenlévő állapotnak az F vezetékkötegre való továbbadását a már említett M vezetékkötegről érkező kapuzójel engedélyezi. A 36 bistabilnak az s2 vezetéken át kapuzott kimenőjele az x vezetéken át a Te időintervallum fennállásának állapotát jelzi, mely állapotot az időzítő 35 áramkör túlcsordulásjele idézi elő az sl vezetéken át (mely azt jelzi, hogy a kitüntetett időintervallumok egymás után lefutottak és most a teljes csend állapota érkezett el). A 37 oszcillátor jele folyamatosan lépteti a számláló 39 áramkört, így annak az R vezetékkötegen megjelenő állapota valamely előre meg nem határozott időpontban véletlen számot reprezentál. Amikor a vezérlő 25 részegységről a E és M vezetékkötegeken át a megfelelő kapuzójel jut a kapuzó 38 áramkörre, az R vezetékköteg — véletlen számot reprezentáló — állapota átíródik az F vezetékkötegre, a vezérlő 25 részegység ezt onnan kiolvassa és az E és L vezetékkötegen keresztül olyan jelet küld az időzítő 35 áramkörhöz, mely azt megfelelően preszeteli. Az x vezeték állapotát is az M vezetékkötegre adott megfelelő kapuzójel segítségével olvashatja ki a vezérlő 25 részegység. A vezérlő 25 részegység példakénti kiviteli alakjának tömbvázlatát mutatja a 14. ábra. Ezt a részegységet célszerű gyorsműködésű, jó bitmanipulációs képességekkel rendelkező mikrokontrollerre építeni, pl. a Signetics 8 x 300-as mikrokontrollerre. A 14. ábra szerint a bemenő 40 port (illesztő) gyűjti össze a vezérlő 25 részegység felé menő vizsgálandó b,hj,k vezetékeket és D,F,G,J vezetékkötegeket a 41 mikrokontroller számára, mely léptetőjelét — y vezetéken át — a 43 léptetőjelgenerátorból kapja; a következő végrehajtandó mikroutasítást pedig a mikroutasításokat tartalmazó 44 kontrollmemória kimenő Vk vezetékkötegén át kapja az általa a Ve vezetékkötegen át adott memóriacím szerint. A mikroutasítás megszabta végrehajtandó műveletet a 41 mikrokontroller az S vezetékkötegen át írja a kimenő 42 portba, melynek kimenetére a vezérlő 25 részegységből kiinduló, c, g, 1 vezetékek illetve E, H, J vezetékkötegek csatlakoznak. A vonalhasználat vezérlő 22 egység működését a kommunikációs illesztő 21 egységen keresztül tulajdonképpen a belső B busszal kialakított számítógép vagy intelligens terminal stb. indítja illetve vezérli, mert az üzenetküldési szándék és maga az üzenet is tőlük indul ki, illetve hozzájuk érkezik. A vezérlésben azonban sokat segit a kommunikációs illesztő 21 egység is, mely korszerű változatában már mikroprocesszort és multiprotokollos kommunikációs kontroliért is tartalmaz, így a hagyományos párhuzamos/soros átalakításokon és az üzenetjóság vizsgálatára szolgáló ellenőrző polinom generálásán, ellenőrzésén stb. kívül olyan feladato. 15 kat is ellát, mint amilyen az alkalmazott vonali eljárásnak megfelelő üzenetformátum összeállítása, felbontása, az ismétlések koordinálása stb., így maga is igényli működése során a 12 vonal lefoglalását, illetve vezérli azt. A vonalhasználat vezérlő 22 egység azzal tulajdonképpen egybe is építhető, úgyszintén a 23 vonaladapter is, de ez esetben is megmaradna egy — minimális jelkészlettel rendelkező — belső interface a kommunikációs illesztő 21 egység és a vonalhasználat vezérlő 22 egység között. Ez a minimális jelkészlet all. ábrán mutatott a, b, c, d, f vezetékeken és a D vezetékkötegen átvitt jelekből áll. Ha a számítógép vagy a kommunikációs illesztő 21 egység üzenetet akar a 12 vonalon át továbbítani, akkor ezt a b vezetéken át jelzi a vonalhasználat vezérlő 22 egységnek. A D vezetékkötegen át azt adja meg, adóként vagy vevőként lép-e be, s hogy továbbra is fenn akaija-e tartani a kommunikációs kapcsolatot, vagy pedig most akar csak bekapcsolódni a kommunikációba, méghozzá a D vezetékkötegen át ugyancsak megadott prioritási szinten. A vonalhasználat vezérlő 22 egység ennek hatására folyamatosan vizsgálja a vonalfoglaltságot jelző h vezeték állapotát. Abban a pillanatban, amikor az állapot a vonal felszabadulását jelzi, vagyis a too időpontban a 22 egység indítja az időzítő 24 részegységet. Ezután azt vizsgálja, hogy az F vezetékkötegen megjelenő időintervallum minősége megfelel-e a foglaláskérés üzened minőségének, mely minőségét — mint prioritási szintet — a kommunikációs illesztő 21 egység kérésében megadott. Ha pl. a 21 egység a vonalfoglalást másodlagos sürgősségű üzenet küldéséhez kéri, akkor a vezérlő 25 részegység kivárja azt a fázist, melyben az időzítő 24 részegység kimeneti F vezetékkötegének állapota megfelel a Tp2 időrésnek. Ha a 12 vonal ekkor még szabad, akkor — a vonalterjedési időtartamot figyelembe véve — ennek az időrésnek a végéig vagy a Tp3 időrés elejéig még kivár, s ha a 12 vonal még ekkor is szabad, akkor a g vezetéken át engedélyezi a 23 vonaladapter adójának működését és így a d vezeték jelének a 12 vonalra kerülésével a 12 vonal lefoglalását. A d vezeték természetesen ekkor még nem hordoz értékes információt, mert a vezérlő 25 részegység a c vezetéken át mindaddig nem jelzi a vonalfoglaltságot, amíg nem győződött meg arról, hogy a vonalfoglalás összeütközés nélkül megtörténhet. Ezt úgy végzi, hogy aj vezeték állapotát — az F vezetékköteg állapotjelzésének segítségével— kb. két időrésnyí időtartamon át figyeli, a példánk szerint a Tp4 időrés végéig, illetve a Tp5 időrés elejéig és ha a j vezeték még ekkor is azt jelzi, hogy a 12 vonalon nincs ütközés, akkor kiadja a c vezetéken át a vonalfoglaltsági jelet a kommunikációs illesztő 21 egység felé, mely ezután indítja az üzenet küldését. Ha aj vezeték közben bármikor összeütközést jelez, akkor a c vezeték a jelet már nem adja ki, hanem a g vezetéken át lekapcsoltatja a 23 vonaladapter adójának jelét a 12 vonalról és ezután figyeli a h vezetéken a vonalfoglaltsági állapotot reprezentáló jelet. Miután az összeütközést az abban résztvevő másik, illetve többi vonalhasználat vezérlő 22 egységnek is indikálnia kellett, az általuk kiszolgált berendezéseknek is be kell szüntetniük az adást, a csend állapotának beálltát a h vezetéken jelen volt foglaltságjelzés megszűnése jelzi. Tételezzük fel, hogy a vonalhasználat vezérlő 22 egység az első eljárásváltozat szerint működik. A vezérlő 25 részegység a h vezetéken jelen volt foglaltságjelzés megszűnésekor az időzítő 24 részegységtől a TI,.. ,,Tn sorrendű időrések előállítását kéri. Az F vezetékkötegen megjelenő időrés sorszámot a G vezetékkötegen lévő saját sorszámmal hasonlítja össze. Ha egyezést talál, akkor megvizsgálja a h vezeték állapotát. Ha az a 12 vonal még szabad voltát jelzi, akkor vár az időrés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
