182279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyetlen adatátviteli vonalra T elágazással kapcsolódó kommunikációs berenezések vonalhasználatának osztott vezérlésére
11 182279 12 nem sürgős üzenetek küldésénél a gépek jó közelítéssel egyenrangúak, mert a negyedik Tr időintervallumban a random időzítések miatti ütközés viszonylag ritka, így ritkán kerül sor a random sorrend helyett a szigorú gépsorrend érvényesülésére. A találmány szerinti másik eljárásváltozatnál az összeütközéseket a 9. ábrán mutatott módon oldjuk fel. Ebben az esetben is a tol időpont után sorrendintervallum indul, de kétszer, így minden egyes géphez rendelt Tpi időrés elvben mind az első Tsl, mind a második Ts2 sorrendintervallumban egyszer előfordulhat (ettől az első Tsl sorrendintervallumban eltérünk, amit a továbbiakban ki fogunk fejteni). A tárolt — az előző összeütközésekre vonatkozó, illetve az előző vonalfoglalásokra és a vonalat foglalt berendezés sorszámára vonatkozó — adatok birtokában többféleképpen járhatunk el attól függően, hogy a tárolt adatokat milyen mélységben vonjuk be a vonalfoglalás vezérlésébe. Két eljárási alváltozat megkülönböztetése célszerű: az egyik szerint az egyenrangúságot csak a normál üzeneteket küldő berendezésekre vonatkoztatjuk, a másik esetben valamennyi üzenetszintre kiterjesztjük. Az első alváltozat szerint a sürgős üzenetek számára történő vonalfoglalás során fellépő összeütközések feloldásánál a 8. ábrán szemléltetett módszerhez hasonlóan járunk el, a vonalfoglalásnál mindig a fix gépsorrend érvényesül. Ha az összeütközés a normál üzenetek számára fenntartott T(px+1) időrésben lép fel, az első Tsl sorrendintervallumban az éppen sorrakerülő berendezés számára a még szabad vonalat csak akkor foglaljuk le, ha a sorrakerült gép sorszáma nagyobb, mint a korábbi vonalfoglalóként tárolt sorszám; ha kisebb, akkor ez a berendezés csak a második Ts2 sorrendintervallumban foglalhatja le a vonalat. Természetesen ez a megszorítás arra az esetre vonatkozik, hogy a korábbi ciklusban vonalat kapott berendezés sorszáma 1 és (n—1) közötti. Ha az előző cíklus(ok)ban csak az n sorszámú berendezés kapott vonalat, a megszorítás alkalmazása értelmetlen lenne, hiszen így egy teljes sorrendintervallumnyi üresjáratot iktatnánk be, ezért ilyen esetben az ütközés feloldása céljából már az első Tsl sorrendintervallum is a TI időréssel indul, amely fenntartást úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az összehasonlításban — a ciklusok körkapcsolásának analógiájára — az i = 1 sorszámot a megelőző ciklus i = n sorszámánál magasabbként vesszük figyelembe. A most leírt változattal biztosítjuk, hogy ha pl. a T(px+1) időrésben valamennyi gép ütközik, a gépek sorrendben egymás után küldhessék üzeneteiket akkor is, ha a normál üzenetét vonalra adott gép a küldést követően azonnal újra kéri a vonalat és így részt vesz az összeütközésben. A másik alváltozatnál a tárolt vonalfoglalási adatok vezérlésbe való bevonását kiterjesztjük valamennyi sürgősségi fokozatra; a prioritást nem élvező adatok forgalmára fenntartott T(px+1) időrést ezzel tulajdonképpen bevonjuk az így — a harmadik és negyedik Tp és Tr időintervallumok összevonásával — létrehozott módosított harmadik időintervallumba legalacsonyabb sürgősségi fokozatként. így a gépek minden szinten egyenrangú kezelésben részesülnek az ütközések feloldásakor: minden szinten az a sorrend fog érvényesülni, melyet az első alváltozatnál a prioritást nem élvező adatok szintjével kapcsolatban ismertettük. Általánosítva tehát mindkét alváltozatot úgy tekinthetjük, hogy a normál üzenetek számára fenntartott időtartamot bevontuk a módosított harmadik időintervallumba (mely így felöleli az eredeti harmadik és negyedik Tp és Tr időintervallumokat), mimellett az első eljárásváltozatban az első Tsl sorrendintervallumra kikötött megszorítást csak a T(px+ 1) időrésben, a második eljárásváltozatban pedig valamennyi időrésben érvényesítjük. Az adatátviteli vonalra újólag rákapcsolódó, az adatforgalomba újra bekapcsolódó gépek a szintenként kialakult vonalra kerülési sorrendet nem bonthatják meg, mert előírjuk, hogy egy ütközést eredményező adott szintű vonalfoglalási kísérletük után a berendezések első alkalommal csak a második körben, azaz a második Ts2 sorrendíntervallumban foglalhatják le a vonalat. 6. A feladatok felsorolásánál a 6. pontba foglalt célkitűzéseket a 10. ábrán mutatott eljárásváltozattal biztosíthatjuk. Az első és második To, Ta időintervallumok itt is hasonló funkciót töltenek be, mint eddig. Ezt követően azonban eleve gépsorrend szerint engedélyezzük az adatok forgalmát oly módon, hogy prioritási fokozatok szerinti megkülönböztetés nálkül a pl,...,p(x+1) fokozatokba sorolt adatok forgalmazását kezdeményező valamennyi berendezés részére egymást követő első, illetve második Tsl, illetve Ts2 sorrendintervallum megfelelő Ti időrésében engedélyezzük valamely berendezés vonalra kapcsolását a már ismert megszorítással, miszerint az első Tsl sorrendintervallumban csak a betárolt sorszámnál nagyobb sorszámú berendezés kerülhet vonalra; majd a két Tsl és Ts2 sorrendintervallum után a 8. ábra szerinti ötödik Te időintervallum következik, melyben összeütközést megengedünk és ennek feloldását is az első eljárásváltozathoz hasonlóan végezzük (a 10. ábra szerinti és a 8. ábra szerinti Ts sorrendintervallum tehát egyező funkciójú). A fentiekből következik, hogy a találmány szerint alkalmazott első Tsl sorrendintervallumot (9. és 10. ábrák) — ha egyéb megfontolás nem szól ellene—célszerűen úgy szervezzük, hogy ha az előző ciklus(ok)ban vonalat kapott berendezésiek legmagasabb) betárolt sorszáma i volt, akkor az első Tsl sorrendintervallumot eleve a T(i+1) időréssel kezdjük, így megtakarítva a TI,...,Ti időrések nyilvánvaló üresjáratát. így tehát a Tsl és Ts2 sorrendintervallumokban összeütközés nem lehetséges, mégis jelentősen csökkentettük a foglalási esély sorszámok szerinti szórását a Hyperchannel módszerhez képest olyannyira, hogy nagymértékű foglaltságok esetén az esély valamennyi berendezésre nézve közel egyenlő; emelett a Hyperchannel módszernél szükséges N darab sorrendintervallum helyett csak két darab sorrendintervallumot alkalmazunk és azok közül is csak a második Ts2 sorrendíntervallumban van mindenképpen szükség valamennyi (öszszesen N darab) időrésre, míg az első Tsl sorrendintervallumban az időrések száma — ha a betárolt gépsorszám i — (N—i) értékre csökkenthető. Az ötödik Te időintervallumban megengedett összeütközés folytán pedig csak minimális lehet az üresjárat növekedése. Külön előny, hogy ezzel az eljárásváltozattal realizálható a gyűrűs hálózatoknál szokásos kör-körös (ún. round-robin) vonalkiosztási, vonalhasználati mód az egyvezetékes buszhálózatoknál is. A fentiek alapján tehát olyan eljárásváltozatokat alakítottunk ki, melyekkel elérjük a bevezetőben kitűzött célokat, biztosítjuk a hálózat kívánt működésmódját és jellemzőit. Valamennyi változat közös megkülönböztető jellemzője a technika állása szerinti megoldásokhoz képest, hogy nem kizárólag gépsorrend, vagy kizárólag prioritás szerinti szigorú sorrend szerint vezéreljük következetesen a vonalfoglalást, hanem a prioritás szerinti, illetve gépsorszám szerinti sorrendek alkalmas és sajátos kombinálásával, aminek révén a konkrét alkalmazási helytől függően megválasztott eljárásváltozat és alváltozat szerint eltérő mélységben, de mindenképpen érvényesül a találmány szerint kombinált, egyenként 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
