182263. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus eszköz gáz és/vagy kisülési lámpa begyújtására és váltakozó feszültségről történő műkötetésére
3 182263 4 lapotában van megszakítva, és a második kapcsoló elem vezérlő elektródája egy második vezérlő áramkörre van kapcsolva, amely a két bemeneti csatlakozás közé kapcsolt áramkör egy részével párhuzamosan van kapcsolva, és legalább az első kapcsoló elemet tartalmazza, továbbá a második vezérlő áramkörben egy egyenirányító van, és olyan kicsi az időállandója, hogy az eszköznek azonnal a bekapcsolása után a második vezérlő áramkör a második kapcsoló elemet valamennyi fél ciklus kezdetén a másik kapcsolási állapotba kapcsolja. Ennek az elektronikus eszköznek az az előnye, hogy egy gáz és/vagy gőz kisülési lámpához szolgáló elektromos tápáramkörben, amely tápáramkor ezzel az elektromos eszközzel rendelkezik, és egy kondenzátort tartalmazó stabilizáló ballasztot is tartalmaz, a lámpa begyújtásának kimaradása sokkal kisebb mértékben következik be. A találmány annak a ténynek a felismerésén alapszik, hogy az említett brit szabadalomban leírt áramkör esetén a ballaszt kondenzátorán visszamaradó töltés jelenléte mellett — az áramkör bekapcsolásának pillanatában — a lámpa begyújtásának kimaradását okozhatja. A ballaszt kondenzátorán visszamaradó töltés például akkor lehet jelen, ha a lámpa áramkörét az ismételt bekapcsolást megelőzően röviddel kapcsolták ki. Ez az eset akkor következhet be, ha valaki — miután a világítást kikapcsolta — úgy találja, hogy világításra van szüksége, és ennek következtében az áramkört azonnal ismét bekapcsolja. A kondenzátor említett maradék töltése, az ismételt bekapcsolás pillanatától függően, a már javasolt áramkörben azt eredményezi, hogy a lámpára kerülő gyújtófeszültség nem elegendően nagy. Ezt az a tény okozza, hogy a lámpa a bekapcsolás alatt néha majdnem állandóan rövidzárban van az első kapcsoló elem által. Ekkor a lámpa nem gyújt be. Ezt a nehézséget ki lehet küszöbölni oly módon, hogy a ballaszt kondenzátorát egy nagy ohmos ellenállással söntöljük. Ekkor a kondenzátor maradék töltése az ellenálláson átfolyó szivárgó áram által viszonylag gyorsan kisül. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy az ellenállás a lámpa működése közben külön veszteséget okoz. A jelen találmány szerinti megoldás maga az elektronikus segédeszköz. Felismertük, hogy a lámpa begyújtási folyamata alatt az első félvezető kapcsoló elem, amely a lámpát söntöli, hosszabb időn keresztül lezárt állapotban marad, ami a lámpán elegendően magas gyújtófeszültséget eredményez, és ugyanez az eset akkor, amikor a kondenzátoron töltés marad vissza — amint azt fentebb ismertettük. A kisülési lámpának a találmány szerinti elektronikus eszközzel történő begyújtásakor a második kapcsoló elem működése azt eredményezi, hogy az első kapcsoló elem a váltakozó feszültségnek csak minden váltakozó fél ciklusában válik vezetővé. A közbenső fél ciklusban gyújtófeszültséget lehet előállítani a lámpán. A második kapcsoló elemnek a fent ismertetett működését többek között a vezérlő áramkörében lévő egyenirányító váltja ki. A második kapcsoló elem például az elektronikus segédeszköznek a bemeneti csatlakozásai közé kapcsolt áramkörének részét képezi, amely az első kapcsoló elemet is tartalmazza, vagyis a két kapcsoló elem egymással sorosan van kapcsolva. A második kapcsoló elemnek ezért például egy kétirányú tirisztor karakterisztikája (triac) van, a második kapcsoló elem a lámpa begyújtása alatt minden váltakozó fél ciklusban vezetővé válik. Ebben az esetben a lámpa begyújtása után a hőmérsékletfüggő ellenállás (NTC), amely például a második kapcsoló elemet söntöli, és a lámpával hőcsatolásban van, áramot tud átvenni. A második kapcsoló elem vezérlő áramkörének kis időállandója úgy érhető el, hogy például a vezérlő áramkörben egy viszonylag kis kondenzátorral sorosan egy ohmos ellenállást alkalmazunk. A találmány szerinti elektronikus eszköz egy további kiviteli alakjánál a második vezérlő áramkör az egyenirányítóval sorbakapcsolt feszültségosztót tartalmaz; a második kapcsoló elem vezérlő elektródája a feszültségosztó leágazására van kötve, és az osztásarány akkora, hogy a két bemeneti csatlakozás között feszültség jelenléte esetén — amely a legjobban megfelel a működtetett kisülési lámpa ívfeszültségének — a második kapcsoló elem vezérlő elektródáján lévő feszültség nem elégséges ahhoz, hogy ezt a kapcsoló elemet második kapcsolási állapotába hozza. Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a második kapcsoló elem vezérlő áramkörének (második vezérlő áramkör) nagyon kis időállandója van, és ez biztosítja az elektronikus segédeszköz működésének az átállását a lámpa begyújtásáról a lámpa működés közbeni állapotára. A találmány szerinti elektronikus eszköz ez utóbbi kiviteli alakjának egy továbbfejlesztése szerint a második vezérlő áramkörben a feszültségosztóval egy Zener dióda van párhuzamosan kapcsolva, és az egyenirányítónak az áteresztő iránya, valamint a Zener dióda Zener iránya azonos. Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a második kapcsoló elem ekkor védve van veszélyes, nagy vezérlőfeszültségekkel szemben. A fentiekben már említettük, hogy a második kapcsoló elem az első kapcsoló elemmel sorosan köthető be. A találmány szerinti elektronikus eszköz egy további előnyös kiviteli alakja szerint azonban a második kapcsoló elem az első kapcsoló elem vezérlő áramkörében van. Ennek az az előnye, hogy a második kapcsoló elem csak a vezérlő áramot kell vezesse; vagyis ez a kapcsoló elem kis áramú elem is lehet. Ez utóbbi kiviteli alaknak egy továbbfejlesztett megoldásánál az első kapcsoló elem vezérlő áramköre legalább egy ellenállás és egy kondenzátor soros kapcsolását tartalmazza, és ez a soros kapcsolás párhuzamosan van kötve a bemeneti csatlakozások közé iktatott áramkörnek legalább az első kapcsoló elemet tartalmazó részével, és a második kapcsoló elem az első kapcsoló elem vezérlő elektródája, illetve az ellenállás és kondenzátor soros kapcsolásának leágazása közé van beiktatva. Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy az utóbb említett kondenzátor feltöltésének mértéke a második kapcsoló elemmel vezérelhető, és ezáltal az első kapcsoló elem vezérlése egyszerű módon befolyásolható. A találmány szerinti elektronikus eszköz egy még további kiviteli alakja szerint a második kapcsoló elem egy letörő elem, amelynek a letörési feszültsége a vezérlő elektródáján vezérlő feszültség jelenléte esetén kisebb, mint a vezérlő feszültség hiánya esetén. Ennek az az előnye, hogy ily módon a zavaró impulzusok könnyen kiküszöbölhetők ; pontosabban azok a zavaró impulzusok, amelyek abban az esetben keletkeznek, amikor a második kapcsoló elemnek magas letörési értéke van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
