182230. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szarvasmarhák, különösen tejelő tehenek kötetlen tartásához
182.230 oldalai részletezik azokat a nehézségeket, amelyek abból adódnak, hogy a jászlak a mély almos istálló terében vannak elhelyez ve. Az ilyen istállók kihasználhatóságát rontja az épületen belül kialakitandó etetőntak. A takarmányt szállítójárművel a kapun át szállítják be az istállóba, majd kézzel a jászolba villán zák. Ha az etetőjászlakat a nyitott oldal védőfalai előtt helyezik el, a takarmányazállitó kocsinak ezek előtt kell elhaladnia. A könyv szerint azonban az ilyen alapelrendez ésü istállók többe kerülnek, mint az előbb említettek. A könyv 15C. oldalán az olvasható, hogy a nyitott istálló nem felel meg a céljának, ha a gyepes kifutó hiányzik; ilyenek létesítése viszont közvetlenül az istállók mellett gyakorlatilag csaknem uegolőhatatlan n0hézségekbe ütközik. Az "Állattenyésztés” /Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1976/ második kötete /"Szarvasmarhatenyésztés, juhtenyésztés, lótenyésztés"/ a 196-197« oldalakon foglalkozik a kötetlen szar vas mar hat ar t ás lehetőségeivel és problémáival. A könyv szerint a fektotőteret az istálló egy védett, száraz részében - lakitjak ki, tehénistállókban elsősorban külön pihenőboxokát alkalmaznak. Nyitott istállóknál /ahol az egyik oldalfal hiányzik/ előfordulhat, hogy a jászlakat a kifutótérben helyezik el. Az istálló igy boxos fektetőtérként funkcionál, de a kezelőfolyosó ebben az esetben is az istá Hó f o ntos tartozó ka /106. áb ra/. A könyv mély almos technológiáról is említést tesz, napi áldozást, és á-4 hónaponkénti aloméitávolit ást javasol. A friss-, ill. hígtrágya eltávolítás egyik legelterjedtebb eszközeként a könyv a rács padozatot említi , rámutatva ^ hogy mélyalou.aal és tolólapátos t r ágy a- e 11 áv ol i t ás s al egyaránt, komb i n ál ha t ó. Tömöry László: "Mezőgazdasági Építészet" c. könyvében /Mezőgazdasági Kiadó, 1978/ tehenészeti telepek épületeinek különféle megoldási lehetős égéit részletezi, megemlítve a faanyagú s z e r ke zeteket, s azo k e 1 őny e i t és hát r anyait is. fiai i t és t tesz a pavilonos és féligtömbös telepekről, amelyek istállóiban takarmányutak és trágyautak vannak kialakítva. Dr. Guba ÍJándor és dr . Doing János : "y zár v: smarhateny észtők kézikönyve" /Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1979/ ugyancsak részletesen taglalja a különféle teleprendszereket és azok célszerű épületszerkezeteit /vasbeton-, acél- és faszerkezetek/. Megkülönböztetnek zárt és nyitott, valamint kötetlen és kötött tartást. Zárt tartáson olyan istállóban való tartást értenek, amelynek minden fala szilárdan megépült, nyitott tartásról viszont akkor beszélnek, ha az istálló egy vagy több fala nincs állandó jelleggel megépítve. Kötött a tartás, ha az állatot az istállóban a jászolhoz firren lekötik, kötetlen pedig akkor, ha az állat az istállóban szabadon mozoghat. Legelterjedtebbnek tartja a könyv a zárt kötött és nyitott kötetlen tartást. Az egyik ilyen ismert, kötetlen tartású tehenészeti létesítménynek almozott pihen6boxos istállója van, amelynek egyik oldalán karám van, és ez utóbbinak az istállóval ellentétes vége tartományában húzódik az etetőjászol. A karám burkolatlan, vagyis itt az állatok a talajon tartózkodnak. Egy másik megoldásnál az almozott pihenőboxos istálló és a karám térbelileg el vannak választva egymástól, és közöttük burkolt felhajtóút van, amelyet kerítés választ el egyrészt az istállótól, másrészt a karámtól. ^ . A pihenőboxos, almozott istállók bizonyos hátrányai azon-2
