182224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antidepresszív, cisz-4-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-1-naftil-amin-származékok előállítására

5 182224 6 mot jelent, beleértve azokat a vegyületekct, ahol X vagy Y (vagy mindkettő) alkoxicsoportot jelent, szintén 1- -tetralonból vagy ennek szubsztituált származékából állítjuk elő a 2. reakcióvázlat szerint. A 2. reakcióvázlatban bemutatott szintézis első mű­velete a tetralon alkalmas Grignard-reagenssel történő reagáltatása, amit hidrolízis követ. A képződött vegyü­­letet savval dehidratáljuk, majd hidrogénezés után l-(szubsztituált fenil)-tetralin vegyületet kapunk (amely adott esetben W szubsztituenst visel). E vegyületet víz jelenlétében kálium-permanganáttal oxidálva 4-hidroxí­­-1-tetralon-származékot kapunk. E szubsztituált tet­­ralont alkalmas primer aminnal (HjNRj) kondenzálva savas katalizátor, például titán-tetraklorid jelenlétében 1-iminvegyület képződik, melyet azután 1-alkil-aminná redukálunk például fémhidrid-komplex segítségével. A képződött 4-hidroxi-l-alkil-amint savval dehidratál­juk és a dehidratált terméket hidrogénezve 1,2,3,4-tetra­­hidro-l-alkil-amin vegyületet kapunk (cisz- és transz­­-racemátok keveréke). Egyes esetekben a fenti szintézis második (dehidratálás) és harmadik (hidrogénezés) művelete elhagyható. Azok a vegyületek, ahol R, alkilcsoportot jelent, ugyancsak a 2. reakcióvázlat szerint állíthatók elő. A 4- -hidroxi-1-tetralon származékot alkalmas szekunder aminnal (HNR,R2) savas katalizátor, például titán­­tetraklorid jelenlétében kondenzálva 3,4-dihidro-4-aril­­-4-hidroxi-l-dialkil-naftil-amin vegyületet kapunk, ame­lyet azután l,2,3,4-tetrahidro-4-aril-4-hídroxi-l-dialkiI­­-naftil-aminná redukálunk például nátrium-bór-hidrid segítségével ecetsav jelenlétében. A szintézis további része változatlan. Egyes — adott esetben szubsztituált — tetralon ki­indulási anyagok kereskedelmileg kaphatók, beleértve az 1-tetralont. A kereskedelmileg be nem szerezhető ve­gyületek jól ismert szintézisekkel állíthatók elő. A fent leírt szintézisek termékei cisz- és transzizome­rek keverékei. Ezen izomerek jól ismert eljárásokkal vá­laszthatók szét, például frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiás úton. A találmány szerinti racém cisz-izomer vegyületek (IS)- és (lR)-enantiomerekre való szétválasztását úgy hajtjuk végre, hogy a cisz-racemát szabad bázis oldatát optikailag aktív szelektív kicsapó savval, mint D-(-)­­-mandulasavval, L-(+)-mandulasavval, (4 )-10-kám­­forszulfonsavval vagy (—)-10-kámforszulfonsavval ke­zeljük, miáltal a kevésbé oldódó diasztereomer sóforma kristályos csapadékként izolálhatóvá válik. Az T általános képletű szabad bázisok savaddíciós sói (akár racém, akár optikailag aktív forma) szokvá­nyos módszerekkel állíthatók elő; így az amin bázist alkalmas oldószerben elkeverjük a megfelelő savval és a sót az oldószer lepárlásával, vagy pedig kicsapással — a sót nem oldó reagens hozzáadása útján — izoláljuk. Hidrokloridsók könnyen előállíthatok, ha a szerves ol­dószerben levő amin bázis oldatán hidrogén-klorid-gázt vezetünk át. A találmány szerinti vegyületek antidepresszív akti­vitásának és hasonló farmakológiai tulajdonságainak meghatározásához a vegyületekkel a következő pró­bákat végezzük el : 1. vizsgáljuk egerek úszótartályból való menekülési erőfeszítésére gyakorolt hatásukat [Porsolt-egéren végzett „magatartásbeli kétségbeesés” („behavioral despair”) teszt], 2. egéren in vivo vizsgál­juk az 5-hidroxi-triptofánnal kiváltott viselkedési tüne­tekre gyakorolt potencírozó (hatásfokozó) képességü­ket, 3. vizsgáljuk a p-klór-amfetamin-hidroklorid szero­­tonín-kiürülést okozó hatását antagonizáló képességü­ket, 4. in vitro vizsgáljuk a szerotonin, noradrenalin és dopamin patkány-agysejtek szinaptikus felvételére ki­fejtett blokkoló hatásukat B. Koe módszerének alkal­mazásával [H. Pharmacol. Exp. Ther. 199/3, 649—661 (1976)] és 5. egéren in vivo vizsgáljuk a reszerpinnel elő­idézhető hipotermiát (alacsony hőmérséklet) ellensú­lyozó képességüket (lásd a 4 029 731. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). Mint említettük, a találmány szerinti cisz-izomer ve­gyületek sikeresen alkalmazhatók antidepresszív hatású gyógyászati készítményekben hatóanyagokként. E ké­szítményekben a találmány szerinti vegyületek cisz­­-izomer formái mint antidepresszív hatóanyagok oráli­san vagy parenterálisan alkalmazhatók anélkül, hogy jelentősebb kellemetlen mellékhatásokat okoznának a betegnél. Általában ezen antidepresszív vegyületeket körülbelül napi 0,3—10 mg/kg testsúly dózisokban al­kalmazzuk, bár a kezelendő személy állapotától és a választott sajátos adagolási módtól függően a dózisok szükségszerűen változhatnak. A találmány szerinti vegyületek depresszióban szen­vedő betegek kezelésére való felhasználásával kapcso­latban megjegyzendő, hogy e vegyületeket gyógyásza­­tilag elfogadható hordozóanyagokkal kombinálva al­kalmazzuk az említett orális vagy parenterálís úton és hogy az alkalmazás egyedi vagy többszöri dózisok út­ján valósítható meg. Közelebbről meghatározva a ta­lálmány szerinti vegyületek számos különféle dózisfor­mában alkalmazhatók, például különböző gyógyásza­­tilag elfogadható közömbös hordozókkal kombinálha­tok tabletták, kapszulák, szögletes pasztillák, pirulák, cukorbevonatos pasztillák, porok, permetek, vizes szusz­penziók, injektálható oldatok, elixírek, szirupok és ha­sonlók formájában. Hordozóanyagokként szilárd hígí­tókat vagy töltőanyagokat, steril vizes közegeket és kü­lönféle nem mérgező szerves oldószereket és hasonlókat használhatunk. Ezenfelül az ilyen orális gyógyszerkészít­mények megfelelően édesíthetők és/vagy ízes'thetők kü­lönböző, ilyen célokra szokásosan használt szerekkel. Általában a találmány szerinti vegyületeket az ilyen dó­zisformák körülbelül 0,5—90 súly/,, koncentrációban tartalmazzák a készítmény összsúlyára vonatkoztatva, azaz a kívánt egységdózishoz szükséges elegendő meny­­nyiségben. A találmány szerinti vegyületek különböző polimorf alakokban, azaz különböző kristályos for­mákban létezhetnek. Orális alkalmazás céljára különböző töltőanyagokat, mint nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot és kalcium­­-foszfátot, és szétesést elősegítő szereket, mint keményí­tőt — előnyösen burgonya- vagy tápiókakeményítőt —, alginsavat és egyes komplex szilikátokat, továbbá kötő­anyagokat, mint polivinilpirrolidont, szacharózt, zse­latint, arabmézgát tartalmazó tablettákat használha­tunk. A tabletták ezenfelül gyakran síkosítószereket, mint magnézium-sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot is tartalmaznak. Hasonló típusú szilárd ké­szítmények lágy és kemény zselatinkapszulákban is al­kalmazhatók; ebben a vonatkozásban előnyös anyag a laktóz vagy tejcukor, valamint a nagy molekulasúlyú polietilénglikolok. Ha orális úton vizes szuszpenziókat és/vagy elixíreket adagolunk, a hatóanyagot különböző édesítő vagy ízesítő szerekkel, színező anyaggal vagy fes-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents