182154. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trijódoztt bázisok előállítására
182.154 előnyösen bromiddal reagáltatunk szobahőmérsékleten. Ha a reakció menete szempontjából előnyös a molekulában Jelenlevő szabad hldroxllcsoportok védelme az N-alklleződéstől, akkor ez szokásos módon, könnyen visszanyerhető csoportokkal történik. Ilyen védőcsoportok bevitele például észterezésael /például előnyösen acetilesöpört vagy benzilcsoport bevitele/ vagy éterezéssel /például trifenil-metil-csoport bevitele/ tör-*ténhet. A hldroxllcsoportok védelmét ketál- vagy acetálképzéssel is. például acetaldehid, aceton vagy dihidro-pirán segítségével, elérhetjük. Az átmenetileg bevitt védőcsoportok későbbi lehasitása a végül kívánt hldroxllcsoportok szabaddá tétele mellett hasonlór képpen, a szakember előtt általánosan ismert módszerekkel történik. így a védőcsoportok lehasitása külön reakciólépés nélkül, a reakciotermék feldolgozásával és elkülönítésével végezhető, azonban szokásos módon^ külön ree.kciólépésben is végezhetjük. Acil-védőcsoportokat például lúgos, acetál-, ketál- vagy eter-védőcsoportokat savas hidrolízissel hasíthatunk le. A találmány szerint leirt sók előállítását önmagában ismert módon végezzük oly módon, hogy például a jódtartalmú szerves savat a vizben oldott bázissal egyenértékű súlyarányban reagáltatjuk. A vizes oldatból a találmány szerinti sókat szokásos módszerekkel, például az oldószer lepárlásával vagy szerves oldószerek segítségével végzett kicsapással különíthetjük el. Az új II illetve IV általános képletü kiindulási vegyületeket célszerűen az ismert 5-aEiino- illetve 5-alkil-amino-2,4,6-trijód-izoftálsav-dikloridból /alkil = metil/ önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő. , Az első reakciólépesben az 5-/R -amino/-2,4,6-trijód-izoftálsav-dihalogenidet a megfelelő halogén-zsirsav-kloriddal Hal . X . C0C1 /ahol Hal és X jelentése a fenti/ szokásos módon N-acilezzük. A második reakciólépésben mindkét karboxiesoport amidálását a savklorid és HN.B illetve HN.B°B' reagáltatásával, önmagában ismert módszerekkel végezzük. így például a két amidálási reakciót alkalmas oldószerben 0-100°C-on, előnyösen 20-80 °G-on végezzük. Alkalmas oldószerek a poláros oldószerek, például a víz, dioxán, tetrahidrofurán, dimetil-formamid, dimetil-acetamid, hexametapol és ezek. elegyei. Mivel az amid exoterm reakcióban képződik, adott esetben célszerű a reakcióelegyet enyhén hűteni, hogy a reakcióhőmérsékletet körülbelül 5Q-60°C-on tudjuk tartani. Az amidképződés folyamán szabaddá való hidrogén-kloridot vagy a HN.B^E? i3-letve HN.B^B? bázisok megfelelő feleslegével vagy szokásos protonakceptor adagolásával kötjük meg. Protonakceptorként tercier aminokat, például trietil-amint, tributll-amint vagy piridint használunk. A reakció folyamán keletkező szervetlen vagy szerves Sókat ismert módon elválasztjuk, előnyösen például a szokásos ioncserélő oszlopok segítségével vagy ismert adszorbenseken, például Diaion vagy Amberlite XAD-2 és 4. átszűrve. A II általános képletü kiindulási anyag előállítását részletesen az 5-kLór-acetilamino-2,4,6-tríjód-izoftálsav-bisz 1 H-metil-H-y2,3-dihidroxi-propil/.'-diamid előállításán ismertetjük; 119,1 g /0,2 mól/ 5~amino~2,4,6-trijód-izoftálsáv-diklorid 400 ml dimetil-acetamiddal készített oldatához maximum ÍOOC-7
