182150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklórpikolinsavak és/vagy 3.6-diklór-pikolinsav elektronikus előállítására
182.150 Az elektrolízis elektromos paraméterei a következők: A standard telitett kálóméi referencia elektródra vonatkoztatott katód-potenciál -0,8 és -1,8 V közötti tartományban kell legyen. 3,6-D előállításakor előnyösen -1,2 és -1,5 V között, legelőnyösebben -1,3 és -1,4 V között. 3,4,6-T és 3,5>6-T tet-savból történő előállításakor -0,8 és 1,2 V közötti tartomány látszik jobbnak /lásd 11. példa/.-Ij3 V katódpotenciámál a katódon a viz elektrolízise következteben annyi hidrogén keletkezik, amely a cellában folyó áramnak legalább 5 %-át hozza létre. -1,5 V-nál negatívabb katód-jpotenciálnál a hidrogénfejlődés erőteljes és a cellában folyó arabnak több mint 10 %-át hozza létre. Az áramsürüség A/cif-ben kifejezve, a katódnak az anód felé eső felületére vonatkoztatva 0,005 es 0,085 értékek között kell legyen, 0,08 érték a legelőnyösebb, azaz ennél az értéknél következik be a tet-sav /vagy trl-sav/ legnagyobb fokú átalakulása anélkül, hogy ezek redukciós termékének anódos oxidációja bekövetkezne. A cella feszültsége /az anód és a katód közötti potenciálkülönbség/ adott áramerősség esetén a cella ellenállása által meghatározott érték, és célszerűen minél alacsonyabb értéken kell tartani. Ez a feszültségérték azonban rendszerint 2 V. A találmány szerinti eljárás laboratóriumi alkalmazásakor 90 %-nál ^obb hatásfokot értünk el. Próbaüzemi alkalmazáskor eddig 70 es 80 % közötti érték volt jellemző. Ha porózus elválasztó elemet, például diafragmát vagy porózus kerámiát helyezünk a katód- és az anód-folyadek közé, az anód-folyadék egyszerű vizes bázisból állhat, mint például 10%os vizes nátrium-hidroxidból. Nagyon előnyös, ha nem használunk elválasztó elemet, azaz mind az anódot, mind a katódot ugyanabba az el nem választott, kevert bázisos, vizes, tet-sav-sót tartalmazó oldatba merítjük. Az elektrolitikus redukciós eljárást eredményesen lehet végrehajtani, ha a katód-folyadékot és az anód-folyadékot megfelelően keverjük, például mágneses keverővei. Intenzív keverés nem szükséges, de a keverés foka olyan kell legyen, hogy az oldatnak ne legyen olyan része, ahol a poliklór-pikolinsav-tartalom vagy a hidroxil-tartalom néhány százaléknál többel tér el az egész oldat átlagáétól. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas cellák tartalmaznak: egy aktiv ezüst katódot, ahogyan a fentiekben leírtuk, egy anódot? mely előnyösen grafitból áll, egy standard referencia elektródot /például telitett kálóméi elektródot Luggin kapillárisban/ úgy beállítva, ho^y közvetlenül a katódhoz érjen, eçy keverőeszközt, például mágneses rudacskát, a katódon és az anodon képződő gázok elválasztott felfogására szolgáló eszközt, a katód és a cella feszültségét jelző és ellenőrző eszközt, például potenciométert és egy pár elektromos vezetőt az egyenáram-forráshoz való csatlakozáshoz. A cellának minden része, amely érintkezésbe kerül a katód- ill. anód-folyadékkal, természetesen ellenálló kell legyen bázisokkal és vizes sóoldatokkal szemben vagy legalábbis ne legyen képes fémionokat bocsátani az oldatba, amelyek azután a katódon lerakodhatnak. A cella tartályának kialakítására alkalmas anya^- az üveg, az ezüsttel bevont fémek, Lucite, a grafit és más femek? amelyeket alkáliklorid-oldatokat elektrolizáló cellákban szokásos használni. Általában előnyös, ha henger alakú katódot használunk például 0_,S4 mm lyukméretü, hengeres ezüst rácsot, egy központi anód körül, amely lehet hasonló alakú is, és amely 1-2,5 cn 8
