182133. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás hőfejlesztő, hőátadó berendezés vízoldali tisztítására
182.133 losuljón meg és a d-glukóz változatlanul maradt molekulái, az aktiv -CHO-csoportjaikkal adszorpcióval kapcsolódhassanak a fémfelületekhez, gátolva az elektrokémiai korróziós hatást,ami a hidrogénleválás gátlásában nyilvánul meg.- a proinhibitor - hatású, csak a reaktiv közegben átalakuló és ezzel immunizátor-hatást, szinte véçveszély esetén kifejtő proinhibitor például a kompozícióban is megtalálható karbamid. A szekunder folyamatként keletkező formaldehid is fellép, mint korróziós proinhibitor, iramunizátor. Az alkalmazott inhibitorkomponensek továbbá lehetnek például még a következők is: Diszjunkt diolszármazékok:- az etilén-glikol di-, illetve poli-származékai, a dietilén-glikol, a polietilén-glikolok 5,0 - 6,0 s% mennyisége a karbamid helyett alkalmazva, különösen jó, a hőmérséklet emelését is jól tűrő hatásával tűnik ki az inhibiciós kinetiká^an* Egyéb adalékok:- a szulfoguajakol 0,5 - 1,0 s%-ban önmagában is kedvező inhibiciós tulajdonságokat mutat, a recepturális összetételben pedig kimagaslóan jó gát lóhat ásu,- tojásalbumin /fehérje vizes oldata, 50 %-os/, mely élelmezésipari mellékterméknek is minősíthető, igen kedvező hatást képes kifejteni önmagában is, de a recepturális összetételben hatványozottan jó a gátló hatása, ha 2,0 - 5,0 s%-ban alkalmazzuk;- melasz, 5,0 - 5,0 s%-os adalékolása a kompozícióban kompozícióban kompetitiv védőhatást biztosit, önmagában a melasz védőhatása csekély. A találmány szerinti készítményben alkalmazható komponensek megfelelő megválasztásával a legváltozatosabb követelményeket, technológiai igényeket is ki lehet elégíteni. Az inhibitor-komponensek előzőekben felsorolt képviselői - elsődlegesen - adszorpciós hatásukban tűntek ki és elektrokémiai törvényszerűségek alapján gátolják a fémfelületek korróziós károsodását. A találmány szerinti kompozició hatása ugyan nemcsak ezen komponensek együttes alkalmazásából ered, mégis a következőkben értelmezzük■az adszorpciós és egyben elektrokémiai védő-, gátló- hatást. Abból az egyszerű alapelvből indulunk ki, hogy ha pl. a tiszta vasfém belemerül higitott sósav-oldatba, az intenziv gázfejlődés /H2/ kíséretében a vas oldatba megy, az idő és az aktivitás függvényében, mely utóbbi az oldat koncentrációjára vonatkozik. Az adszorpciós inhibitorok hatására a fémfelületen növekszik a katódpotenciál, mégpedig annál inkább, minél hatékonyabb maga az inhibitorhatás, tehát az adszorpciós folyamat aktivitása. Az inhibitor nélküli,’ tehát tiszta higitott sósavas oldatban a katódpotenciál negativ előjelű, ezzel szemben a jól inhibitált sósav-oldat katodpotenciálja erősen a pozitiv értékek felé halad, vagyis pozitiv előjelű. Ilyen, pozitiv előjelű és nagyobb abszolút értékű potenciálkülönbség esetén túlfeszültség keletkezik a fémfelületen /katódon/ és ennek értéke az adszorpciós filmréteg minőségétől függően változik. A filmréteg a minimális, az érintkezés első pillanataiban ugyan megjelno hidrogéngázt meggátolja abban, hogy a katód felületről annyira el tudjon távolodni, hogy helyét újabb hidrogén6
