182081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víztaszító lábbeli ápolószer előállítására
182.081 A találmány tárgya eljárás víztaszító lábbeli ápolószer előállítására, mely a legkülönfélébb rendeltetésű lábbelik esetón is megfelelő víztaszító hatást és fényesitlietőséget biztosit. Ismert, hogy a lábbelik rendeltetésüknek megfelelő mértékű vízzel szembeni ellenállóképességgel kell rendelkezzenek. Ezzel összefüggésben ismert az is. hogy a lábbelik vizállósága részben a felsőbőr és a megfelelő feldolgozási technológia utján, részben az alkalmazott lábbeli ápolószer folyamatos alkalmazásautján biztosítható, illetve növelhető és állandó-^ sitható. A lábbeliknél a vízzel szembeni ellenállóképesség folyamatossága és tartóssága leginkább az ápolószerekkel történő folyamatos kezeléssel biztosítható. Az alkalmazott ápolószerek hatékonyságát sztatikus, azaz cseppfelszivásos /MSZ 871/13/ és dinamikus vizáteresztőkepesség vizsgálattal /MSZ 871/26/ a vizáteresztés percben kifejezett értékei utján állapítják meg. Ismert, hogy a forgalomban lévő és gyakorlatban alkalmazható ápolószereket - legyenek azok vizes emulziós alapúak, vagy tisztán oldószeres készítmények - a lábbelire kenéssel, ecseteléssel, vagy szórással viszik fel, majd rövid száradás után fényesítik. A felhordás során képződő filmszerű réteg egyik funkrciója, hogy megakadályozza a por, a viz és egyéb szennyeződés behatolását a bőr rostjai köze. A lábbeli ápolószerben lévő viaszokból képződő réteg azonban csak akkor fejt ki több-kevesebb védőhatást, ha az folyamatosan megújításra kerül, azaz a lábbelit rendszeresen, gondosan ápolják. Gondot e tekintetben azonban az jelent, hogy a viz behatolása ellen védelmet az úgynevezett járóráncoknál az alkalmazott és ismert lábbeli ápoloszerek egyáltalán nem, vagy csak egészen kis mértékben tudjak biztosítani. Ez abból adódik, hogy az ismert lábbeli ápolószerek túlnyomórészt viasz alapúak /Seifen, Öle, Eette, Wachse: Produkte und Rohstoffe der europäischen Putzmittelindustrie, 1961, 689./, melyek jellegükből adódóan száradás után összefüggő, maradandó záróréteget csak azokon a felületeken tudnak kepezni, amelyeket dinamikus igénybevételek ne érnek. Ahol dinamikus igénybevétel lép fel - igy a járóráncoknál - ott a felületi filmréteg széttöredezik, ebből adódóan__ viztaszitási feladat ellátására alkalmatlanná válik. Az ismert és alkalmazott lábbeli ápolószerek részben oldószeres, részben vizes emulziós rendszerben készülnek* /Jahrbüch für den Praktiker, Augsburg, Verlag H. Zialkowsky KG 1977* p. 292 és 1978. p. 188-189/. A tisztán oldószeres lábbeli ápolószerek az esetek többségében 10 s% keményviaszt, célszerűen észterviaszt, 20 a% parafint, 5 a% egyéb mikrokristályos, lágyitási célzattal adagolt kristálygóc képző anyagot, célszerűen PE-viaszt és oldószerként kh. 65*s% terpentint es lakkbenzint tartalmaznak/Römpp Vegyészeti lexikon 1. kötet 59* oldal, 1960/. Hátrányuk, hogy a dinamikus igénybevétellel szemben nem ellenállóak, ezen kívül a bőr felületére az ápolószer nehezen vihető fel, mivel a készítménynek viszonylag magas a szárazanyag-tartalma és ezen belül nagy a keményviasztartalma. A viztaszitó képességet az oldószerek nagyobb mértékben történő alkalmazása sem javítja a kivánt mértékben. Fő haté-2
