182065. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-laktám-vázat tartalmazó vegyületek halogénezésére
182.065 A "kinetikus kontroll mellett keletkező termék" kifejezés et*y olyan szakkifejezés, amelyet akkor használunk, ha egy kémiai reakcióban két vagy több termék keletkezik, és a fenti kifejezést arra -a termékre alkalmazzuk, amelyik gyorsabban keletkezik, és nem tekintjük e termék termodinamikai stabilitását. Ha egy ilyen reakciót még jóval azelőtt befagyasztunk, hogy a termékek termodinamikai egyensúlyba jutnának, akkor azt mondájuk, hogy a reakció kinetikusán kohtrollált, mivel a rendszerben a gyorsabban keletkező termékből van jelen több. Bizonyos esetekben, igy a trifenil-foszfltok és klór vagy bróm semleges szerves oldószerekben lejátszódó reakciója esetében is, a kinetikus termékek keletkezésének a sebessége és a termodinamikai egyensúly beállásának a sebessége olyan, hogy a kinetikus kontroll mellett keletkező terméket elkülöníthetjük és felhasználhatjuk, mielőtt még ezen termék jelentős mennyisége a termodinamikailag stabil termékké izomerizálna. A kinetikai kontroll mellett keletkező termék lehető legnagyobb termelésének és stabilitásának érdekében úgy választjuk meg a reakció körülményeit, hoçy a reakció kezdetén keletkező termékek a lehető legkisebb mértékben érjék el a termodinamikai egyensúlyt. Egyszerűbben szólva a kinetikus kontroll akkor jut legjobban érvényre, ha a reakciót alacsony hőmérsékleten végezzük, ha a kinetikus terméket alacsony hőmérsékleten tartjuk, és ha nem hagyunk időt arra, hogy a termodinamikai e^yensuly beálljon, például ugy? hogy a kinetikus terméket előállítása után azohnal felhasználjuk. A reagenseket, vagyis a trifenil-foszfitot és a klórt vagy brómot általában valamely lényegében vízmentes, semleges szerves oldószerben körülbelül 50 C° alatti hőmérsékleten elegyítjük. Habár a kinetikusán kontrollált reakcióban képződő termékek magasabb hőmérsékleten is keletkeznek, a magasabb hőmérséklet kedvezőbb a termodinamikailag stabil formává való gyors átalakulásnak. A haloçénezőszereket ezért előnyösen körülbelül 50 C° körüli vagy énnél alacsonyabb hőmérsékleten állítjuk elő. Az alkalmazható legalacsonyabb hőmérsékletet természetesen a használni kivánt oldószer fagyáspontja határozza meg. Legelőnyösebben körülbelül -70 C° és körülbelül 0 G° közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. Azt találtuk, hogy maga a trifenil-foszfit is reagál kismértékben a klórral vagy brómmal képzett kinetikus komplexével, és meggyorsítja a komplexnek a megfelelő, termodinamikailag stabil termékké való átalakulását. Ezért előnyös, bár nem szükséges, hogy a halogénezőszerek előállítása során a reakcióelegyben halogénfelesleg legyen jelen. Ezt a gyakorlatban úgy érhetjük el, hogy a trifenil-foszfitot adagoljuk a he'1 ^gén egyenértékü mennyiségének az oldatához, vagy pediç uçy, hogy valamely semleges szerves oldószerhez a kivant hőmérsékletén párhuzamosan adagoljuk a halogént és a triaril-foszfitot. A reagensek ilyen párhuzamos, adagolását úgy végezzük, hogy közben a halogén szine uralkodjon a reakció elegyben, és ezt a szint csak a triaril-foszfit utolsó cseppje tüntesse el. Egy másik módszer szerint a fölöslegben vett halogént ismert halogénmegkötő szerekkel, mint például acetil-származékokkal vagy olefinekkel, például alkénekkel, diénekkel, cikloalkénekkel vagy^biciklo-alkénekkel távolitjuk el. Ilyen előnyös halogénmegkötőszerek például a 2-6 szénatomot tartalmazó alkének, mind például az etilén, propén, but én és a pentén. 6
