182050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4,6-di-O-(aminoglikozil)-1,3-diaminociklitolok 1-N-szubsztituált származékainak előállítására
182.050 maximális hozamokat kapjunk. Lehot azonban viz jelen /és gyakran kívánatos oldhatósági viszonyok miatt/ még 25 %-ig /térfogat/ terjedő és nagyobb mennyiségben is, anélkül, hogy rontaná a szelektive blokkolt 1-N-acilezott aminoglikozid hozamait»feltéve hogy további kétértékű átmeneti fémsót is használunk, mivel a viz is, lévén protikus oldószer, gyengíti a komplexképző tulajdopságokat az aminoglikozid átmeneti fémsó komplex intermedierekben. Úgy tűnik, hogy a jelen' találmányban egyensúly áll fenri a legalább egy hozzáférhető szomszédos amino/hidroxil-csoport pár JA j , az átmeneti fémsó .például réz/II/-acetát, CU/OAc/^J és az oldószer között, ami a következőképp irható fel: aprotikus jC] + Cu/OAc/2 + oldószer °^ószer^a»Cu/0Ac/^® oldószer + <r + Cu/OAc/g • oldószer + oldószer. protikus IAj + Cu/OAc/2 + oldószer < ° er a°Cü/0Ac/2 0 oldószer + N +GU/OAC/2 » oldószer + oldószer Aprotikus oldószernél az egyensúly elősegíti a hozzáférhető szomszédos amino/hidroxil-csoportokát tartalmazó aminoglikozid átmeneti fémsó komplexének képződését, mig egy protikus szerves oldószer vagy fölös viz jelenléte valamilyen szerves protikus oldószerben'az aminoglikozid átmeneti fémsó komplex bomlását segítik elő. így az utóbbi esetben az aminoglikozid átmenetifém-só komplex jobb hozamainak elérése céljából az oldatban nagyobb mennyiségű átmeneti fémsó szükséges az egyensúlynak a kívánt irányba való eltolásához, mint amennyi akkor szükséges, ha lényegében vízmentes aprotikus oldószereket használunk. Általában amikor a találmány szerinti eljárást kivitelezzük, az eljárás első lépésében a használt átmeneti fémsó moláris mennyisége legalább egyenlő az aminoglikozidnak megfelelő moláris mennyiség annyiszorosával, ahány hozzáférhető szomszédos amino- és hidroxi1-csoport pár van abban, és az eljárás - előnyösen in situ kivitelezett - második lépésében használt acilezőszer moláris mennyisége körülbelül a aminoglikozidnak megfelelő moláris mennyiség annyiszorosával egyenlő, ahány konplexben nem lévő aminocsoport van a molekulában, amely védendő. Olyan esetekben azonban, ha a komplexben nem lévő aminok reakcióképessége között különbség van, akkor kevesebb N-acilezo reagens is használható, ha csak a reakcióképesebb aminokat kívánjuk N-acilezni. Miután az aminoglikozid átmeneti fémsó komplexet a komplexben nem lévő aminocsoportok N-acilezése céljából egy acilezőszerrel reagáltattuk, utána az átmeneti fém kationt alkalmasan eltávolítjuk az 1-N-acilezett aminoglikozid átmeneti fémsó komplexből valamilyen átmeneti fém lecsapó reagens alkalmazásával vagy ammónium-hidroxid segítségével. Az utóbbi esetben az átmeneti fém kationt ammónium-hidroxidda1 alkotott komplex kedvező képződésével távolitjuk el, amely oldható ammónium-diicLrv oxidban és vízben. Az átmeneti fém kation eltávolításának ez a módszere akkor célszerű, ha a szelektive blokkolt 1-N-acil-ami-5
