182040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elsősorban öntőformák és öntőmagok előállítására szolgáló készítmények keményítésére
182.040 a gyors keményités lehetőségéről, A kéndioxidos gázosítás és a kéndioxid a keményítendő készítményben való egyidejű oxidálódása módszerének kidolgozása óta behatóan foglalkoztunk e gázosítás kinematikájával. B vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a különböző szemcsés anyagokkal formázott masszák permeabilitása jelentősen változik a? alkalmazott szemcsés anyagok minőségétől /kvarc, tűzálló anyagok, fémtartalmú ércek, üvegek, csiszolóanyagok stb./ függően, és hogy ez a tény igen nagy taértékben befolyásolja a gázositás feltételeit és annak sebességét. Ismeretes, egyébként, hogy a gázositás időtartamát egy második fontos tényező is - nem elhanyagolható mértékben - befolyásolja, nevezetesen a tömöritendő adagot vagy szemcsés anyagot befogadó forma vagy öntőminta vagy öntőmag maga. Megfigyelték már ugyanis, hogy az öntőformákban, amelyeknek osztó síkjukban jó tömörséggel kell rendelkezniük, egyes zónákban légtáskák alakulnak ki, amelyeket nehéz eltávolítani. Ezek a legtáskák megnehezítik a kéndioxid diffúzióját. Meg kell ehelyütt jegyeznünk, hogy a gázalaku keményitőszer diffúziójával kapcsolatban említett e nehézség minden más gázosítást alkalmazó módszernél, például a szénsavas vagy aminős gázosítással dolgozó módszereknél is fellép, hiszen a befuvatott gáznak a keményítendő szemcsés masszán át való diffúzióját szükségszerűen gátolják az útjában talált légtáskák. A keményítőst gázosítással megvalósító különböző eljárásoknál e hátrány kiküszöbölésére általában a klasszikus módszerhez folyamodnak, aminek lényege, hogy a formába lyukakat fúrnak, és ezekben szűrőket helyeznek el, amelyeken át a bezáró levegő eltávozhat. Ezek a szűrők vagy szorosan egymás mellé helyezett lemezekből felépített sárgarézszitákból vagy rácsokból állanak bár az utóbbiak tisztítása nehezebb, amelyekben a lemezek közötti hézagok vagy a rácsok nyílásai úgy vonnak kialakítva, hogy a levegő áthaladhasson rajtuk, ugyanakkor azonban visszatartsák a szemcsés anyag szemcséit. Ezeket a szűrőket általában az egy oldalon zárt szakaszokban és minden olyan zónában helyezik el, ahol a minta vagy a mag'kitöltése után úgy vélik, hogy az adag ném szabályosan tömör. E szűrők behelyezése mindezek ellenére igen gyakran empirikusan történik. A szűrők ugyan lehetővé teszik a minta vagy a mag betöltésének pillanatában az adag szemcséi között keletkezett légzárványok levegőjének eltávozását, sajnálatos módon azonban egyidejűleg huzatot is létrehoznak, amellyel a keményitésre felhasznált gázalaku keményítőszer /SOg, COg» amin/ megszökik. E-raellett, minél több szűrőt alkalmazunk a mintában vagy a magban, annál több preferenciális gázut alakul ki, aminek következtében a gáz a szándékolttól eltérően, egyenletlenül oszlik el, góllehet a szűrők behelyezésével éppen az egyenletes gázeloszlas kialakítása volt a cél, és annál inkább kell nagymennyieégü gázalaku keményitőszert befuvatnunk annak biztosítására, ho^y a keményitőszer a formázott massza minden részecskéjét elépoe és különösen, hogy a megfelelő gázositás szempontjából a legnehezebbnek tekintett, a kiemelkedésekben elhelyezkedő maszezaszemcsékhez is elérjen. A fenti hátrányokra tekintettel, kutatásaink céljául tűztük ki a gázositás eljárásnak megjavítását és olyan eljárás kidolgozását ,:amellyel a legkisebb mennyiségű kéndioxidnak a leg-3
