181995. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finoman eloszlatott anyag kapszulázására
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (11) 181995 JfÉKk. Nemzetközi osztályozás : IgSp Bejelentés napja: (22) 1977. II. 9. (21) (WI—278) (51) NSZO3 B 01 J 13/02 Elsőbbsége: (33) 1782Nagy-Britannia ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1978. (42) V. 27. Megjelent : (45) 1986. VI. 30.Odaírt,; Tér. .'7- 4 Joo (á jj»' Feltalálók : (72) Hasler, David John, mérnök, Caddington, Bedfordshire, McGhee, Thomas Allan, mérnök, St. Albans, Hertfordshire, Nagy-Britannia Szabadalmas : (73) Wiggins Teape Limited, Basingstoke, Hampshire, Nagy-Britannia (54) Eljárás finoman eloszlatott anyag kapszulázására í A találmány tárgya eljárás mikrokapszulák előállítására. Mint ismeretes, a mikrokapszulák alkalmas eszközök arra, hogy reakcióképes vagy illékony anyagokat tartsanak bezárva későbbi felhasználásra kész állapotban. A mikrokapszulákba zárt anyagok megőrzik tulajdonságaikat egészen addig, amíg a tárgyat, amelyhez kötöttük őket, használatba vesszük. Kapszulákba zárt formában való használatra javasoltak már az eddigiek során ízesítő-, ragasztó-, tömítőanyagokat, gyógyszereket, műtrágyákat és színezékeket. A mikrokapszulákat eddig legelterjedtebben azonban valószínűleg bizonyos, nyomásra érzékeny másoló eljárásokban használták. Egy ilyen — általában transzfer — rendszerként ismert — eljárásnál például úgy járnak el, hogy egy felső réteg alsó felületét színtelen színképző anyag oldalát tartalmazó mikrokapszulákkal kennek meg, és egy alsó réteg felső felületét valamely szín-előhívó reagenssel, például savas kémhatású agyaggal, fenolgyantával, vagy bizonyos szerves sókkal vonnak be. A legtöbb alkalmazási célra egy sor közbenső réteget is használnak, melyek mindegyikének alsó felületét mikrokapszulákkal, felső felületét pedig savas kémhatású anyaggal vonják be. Amikor írás vagy gépírás során e rétegekre nyomást gyakorolnak, akkor ez a nyomás felszakítja a mikrokapszulákat, ezáltal a színképző oldat a legközelebb fekvő alsó réteg kémiai reakció során a savas kémhatású anyagára tud hatni, és így előhívja a színképző anyag színét. Egy másik ilyen rendszernél — amelyet általában 2 „self-contained” rendszernek neveznek, a mikrokapszulákat és a szín-előhívó reagens anyagot egy papírlap ugyanazon oldalára kennek fel, az írás vagy gépírás a kapszulákat felszakítja, ezekből kiszabadul a színképző 5 anyag, amely azután a reagenssel reagálva elszíneződést idéz elő. Eddig a mikrokapszulák előállításának lleginkább elterjedt módszere valamely hidrofil kolloid, mint zselatin, gumiarábikum, polivinil metiléter-ma einanhidrid 10 kopolimer vagy karboxilmetilcellulóz vizes oldatban végzett koacerválása volt. A koacerválási technikának van azonban egy sor hátránya. A kapszulába zárást először is csak kis szilárdanyag-tartalmú vizes oldatban lehet végezni, mert koacerválás csak kis kolloid-kon- 15 ccntrációknál megy végbe, és mert nagy szilárdanyagtartalomnál az oldat viszkozitása oly nagy lesz, hogy az kezelhetetlenné válik. Következésképpen koacerválási technikával a kapszulába zárást a múltban 18—23% szilárdanyag-tartalommal végezték. Másodszor, a hidro- 20 fii kolloidok — különösen a leginkább használt zselatin — meglehetősen drágák. Harmadszor, a használt kolloidok tulajdonságai és tisztasága kritikus paraméter, és pontosan specifikálandó. így például nagy sókoncentráció nem lehet jelen, mert ez megakadályozza a koa- 25 cerválást. Negyedszer, minthogy sok hidrofil kolloid természetes polimer vagy természetes polimer-származék, ezért hajlamos arra, hogy mikroorganizmusok támadják meg. Ez korlátozza a kolloidok tárolhatósági idejét a koacerválást megelőzően nyersanyag állapot- 30 ban, és kész kapszulák alakjában is. Ötödször, a koacer-181995
