181992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és sói előállítására
9 181992 10 szárítjuk, és az étert vákuumban eltávolítjuk. 8,1 g színtelen olajat kapunk, amelyet vákuumban desztillálva a következő frakciókat kapjuk: 8. frakció : forráspont: < 128 °C/23 Hgmm 9. frakció : forráspont: 128—130 °C/23 Hgmm 10. frakció : forráspont: 130—132 °C/23 Hgmm Az NMR-vizsgálat a 9. frakciót enyhén szennyezettnek mutatja, valószínűleg ciklooktán-metanol vagy hexametilén-dioxán nyomok vannak jelen. b) 2-ciklooktenil-metilbromid előállítása 2,8 g (0,02 mol) 2-ciklooktenil-karbinolt (a fenti 9. frakció) és 0,104 g (0,0013 mol) piridint feloldunk 15 ml petroléterben, és az oldathoz keverés közben, —10 °C-on hozzácsepegtetünk 1,02 ml (0,0105 mól) foszfor-tribromid 5 ml 40—60 petroléterrel készült oldatát. Az adagolás befejezése után az elegyet hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre, és 2 órán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet 50 ml vízzel kezeljük és a szerves réteget elkülönítjük. A vizes réteget 3x25 ml 40—60 petroléterrel extraháljuk, és az egyesített szerves rétegeket és petroléteres extraktumokat 25 ml 2 n vizes nátrium-hidroxidoldattal és 25 ml vízzel mossuk. A petroléteres extraktumokat egyesítjük és vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. 2,3 g nyers terméket kapunk. A nyers termék vákuumdesztillálásával 0,7 g tiszta termékhez jutunk, amelynek forráspontja : 48—50 °C/0,25 Hgmm. c) l-(2-ciklooktenil-metil)-imidazol előállítása 0,24 g (0,0025 mol) imidazolt és 0,39 g (0,0035 mol) kálium-terc-butoxidot feloldunk vízmentes butanolban, és a kapott oldathoz visszafolyatás mellett, nitrogén atmoszférában hozzácsepegtetünk 0,7 g (0,0035 mol) frissen készült 2-ciklooktenil-metilbromidot. Az adagolás befejeztével az elegyet nitrogén atmoszférában, visszafolyatás mellett 1 órán át keverjük. A 4. példában leírt módon tiszta termékhez jutunk, amelynek forráspontja : 108—110 °C/0,02 Hgmm. t.l.c. útján egyesítve Kitermelés : 6,7 g 6. példa 1 -(4-metil-ciklohexil-metil)-imidazol előállítása 1,12 g (0,0165 mol) imidazolt feloldunk 1,85 g (0,0165 mol) kálium-terc-butoxid 50 ml n-butanollal készült oldatában, majd a kapott oldathoz visszafolyatás mellett 3,1 g (0,0164 mol) 4-metil-ciklohexil-metil-bromidot adunk. A reakcióelegyet száraz nitrogén atmoszférában tartjuk. Az adagolás befejeztében az elegyet visszafolyatás mellett további 2 órán át forraljuk, majd lehűtjük szobahőmérsékletre és egy éjszakán át állni hagyjuk. Ekkor a reakció a t.l.c. mérés adatai szerint félig játszódott le. Az elegyet további 8 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, majd egy hétvégén át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A t.l.c. mérés tanúsága szerint ekkor már nem megy végbe reakció. Az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot felvesszük 100 ml 2 n vizes sósavoldatban és 50 ml éterrel mossuk. A vizes réteget 10 n vizes nálrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és 3 : : 50 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, és az 5 oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagél oszlopon, az eluálást etilacetát és metanol ') : 1 arányú elegyével végezve kromatografáljuk. 0,8 g lerméket kapunk, amelynek desztillálásával 0,28 g, 80 °C-on, 0,125 Hgmm nyomáson forró tiszta termék- 10 hez jutunk. 7. példa 15 Biológiai eredmények Ló véréből trombocitákat különítettünk el differenciális cenlrifugálással. Megközelítőleg 106 trombocitát 1 ml 100 mmolos, 7,4 pH-értékű Tris pufferben homo- 20 genizáltunk. Ehhez különböző hatóanyag-koncentrációkat adunk, és az edényeket szobahőmérsékleten 5 percen át inkubáltuk. Mindegyik csőbe 20 nmol arachidonsavat adtunk, amely 106 DPM rádióaktív, „jelzett” arachidon-sav molekulát tartalmazott, és a csöveket víz- 25 fürdőben, rázás közben 37 C-on, 3 percen át inkubáltuk. Az inkubálás után a rádióaktív termékeket etilacetáttal extraháltuk a megsavanyított vizes fázisból, és betöményítés után vékonyréteg kromatográfiás úton különítettük el szilikagélen, kloroform, metanol, ecet- 30 sav és víz 90 : 8 : 1 : 0,8 arányú elegyével végezve az előhívást. A termelt tromboxán mennyiségét úgy határoztuk meg, hogy a tromboxán B2-nek megfelelő radioaktív zónát elválasztottuk, és a radioaktivitást folyadék szcintillációs számlálóval határoztuk meg. 35 Megállapítottuk, hogy mekkora a hatóanyagnak az a koncentrációja, amely az enzim-aktivitást 50%-kal csökkenti (ED50). A kapott eredményeket az A táblázatban adjuk meg. A hatóanyagok szelektivitását a fentiekhez hasonló 40 módon mértük, és meghatároztuk a termelt PGE, PGF és PGD mennyiségét. Minél nagyobb a szelektivitás, annál több prosztaglandin termelődik, mutatva, hogy a ciklo-oxigenáz működése kevésbé gátolt. Az ED50 és szelektivitás adatokat az A táblázatban 45 adjuk meg, ahol a következő jelöléseket alkalmazzuk : 0 — nincs szelektivitás ;-j-----kis szelektivitás ; + H-----közepes szelektivitás ; + + -|-----nagy szelektivitás ; 50 + + + H-----kivételesen nagy szelektivitás. A) táblázat Vegyület (referencia vegyület) EDso (ng/ml) Szelektivitás (imidazol) S 500 0 vagy + (1 -metil-imidazol)- 200 + + 1 -ciklopentil-metil-imidazol- 5 + + + 1 -ciklohexil-etil-imidazol 4 + + H* 1 -ciklooktil-metil-imidazol ~ 5 H~ + ~h 1 -ciklobutil-metil-imidazol 50 + ~b 1 -ciklopentil-metil-imidazol 10,5 +++ 1 -cikloheptil-metil-imidazol 4,7 +++ + l-(4-metil-ciklohexil-metil)-imidazol 66 +++ 5
