181896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajfinomítói hulladékok ártalmatlanítására és célszerű felhasználására
MAGTAR népközt Ars asAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181896 JÉ|| Bejelentés napja: 1979. V. 30. (KO-2996) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : C 08 J 11/00, w Közzététel napja: 1982. XII. 28. C 09 K 3/22. C 09 K 17/00 ORSZÁGOS Megjelent: 1985. VII. 31. TALÁLMÁNYI i , Szabadalmi Tár. ) HIVATAL Feltalálók: Fekete Imié okleveles gépészmérnök 16%, Százhalombatta, Lengyel László okleveles vegyészmérnök 17%, Almásfüzitő-felső, Módi Mihály okleveles vegyészmérnök 17%, Steindl Gyula okleveles vegyészmérnök 17%, Komárom, Szabó Béla okleveles vegyészmérnök 17%, Almásfüzitő, Szabó Lajos okleveles vegyészmérnök 16%, Leninváros Szabadalmas: Komáromi Kőolajipari Vállalat, 80%, Komárom, Almásfüzitői Timföldgyár, 20%, Almásfüzitő Eljárás kőolaj finomítói hulladékok ártalmatlanítására és célszerű felhasználására 1 A találmány tárgya eljárás olajfinomítás melléktermékeként keletkező, adott esetben öregedési folyamaton átment savgyanta ártalmatlanítása és az eljárás során képződött semleges vagy részben semleges termékek célszerű felhasználása. 5 Ismert, hogy a kőolajok vertikális feldolgozása során több olyan melléktermék és hulladékanyag keletkezik, melyek megsemmisítése és elhelyezése - környezetvédelmi szempontokból is — igen nagy műszaki és gazdasági problémát jelent. Ezen mellék- 10 termékek és hulladékanyagok közül különösen nagy problémát jelentenek a savas olajfinomítási módszer mellékterméke, az úgynevezett savgyanta, a lúggal (például nátriumhidroxiddal) történő kénmentesítés és a nedves befejező finomítási lépések lúgos karak- 15 terű hulladékai, valamint az olajfinomítók szennyvíz - -rendszeréből kikerülő olajos iszapok. A fenti melléktermékek és hulladékanyagok megsemmisítésére több eljárás ismert. Az egyik leginkább elterjedt eljárás szerint a sav- 20 gyantát és az olajos iszapokat speciálisan kiképzett égetőberendezésekben elégetik. A savgyanta és az olajos iszapok éghető anyagtartalma azonban általában nem elegendő ahhoz, hogy fedezze a teljes elégetés fűtőanyag szükségletét. A tökéletes égetést 25 ezért pótfűtőanyag, leginkább fűtőolaj bekeverésével és elégetésével biztosítják. A fenti módszert alkalmazzák oly módon is, hogy az égetés előtt a magas kénsavtartalmú savgyantát kálciumhidroxiddal vagy nátriumhidroxiddal 30 2 elősemlegesítik és az égetőberendezésbe már semleges savgyantát vezetnek. Az elősemlegesítéssel kombinált égetéses eljárással jó minőségű gipszet, illetve nátriumszulfátot kapnak. Mindkét eljárás hátránya azonban, hogy kivitelezése nagy költségráfordítást igényel. A 45—70 súly% (98-100 súly%-os koncentrációjú) kénsavat tartalmazó savgyanta miatt ugyanis az égetőberendezéseket, valamint a hozzá tartozó segédberendezéseket drága, különleges minőségű szerkezeti anyagokból kell készíteni. Egy további eljárás szerint a fehérolajok - kozmetikai vazelinolaj és gyógyászati fehérolaj — gyártásánál keletkező híg (45-70 sűly% kénsavat tartalmazó savgyantákat nyersfoszfátok feltárására alkalmazzák (Chemistry and Industry 1975., 13. szám, 534. oldal; „New Concepts in the handling of industrial wastes”). A savgyanták komplex feldolgozására több próbálkozás történt. Ezen technológiák szerint általában a kénsavat desztillációs módszerrel visszanyerik; az olajat leválasztják; a szulfonsavakat alkoholos extrakcióval vagy mészhidrátos semlegesítéssel és azt követő szénhidrogénekkel történő kioldással kinyerik és a száraz maradékot szilárd tüzelőanyagként hasznosítják. A fenti technológiák azonban a magas - beruházási és üzemeltetési - költségráfordítások miatt nem terjedtek el. A fenti módszerek mellett azonban még ma is igen elterjedt az a módszer, mely szerint a fenti hulladékokat például parti vizektől távoli tenger-181896
