181861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 19-es helyzetben oxigént tartalmazó csoportot viselő pregnán-származékok előállítására
7 181361 8 végterméket nyerjük. Egy, az oldallánc kiépítésére használatos másik módszer [J. Org. Chem. 35, 858 (1970) és J. Org. Chem. 29, 3046 (1964)] szerint a 17-ciano-származékot először diizobutil-alumínium-hidrid /[(CH3)2CH-CH2]2A1H/ segítségével a megfelelő 17-formil-származékká (17-karbaldehiddé) redukáljuk. (Ezt a formil-származékot egy másik módszer szerint úgy is előállíthatjuk, hogy a 17-oxo-vegyületet metoxi-metilén-trifeiül-foszforánnal Wittig-reakcióba visszük, és a köztiterméket, a 17-metoximetil-származékot savas körülmények között hidrolizáljuk.) A 17-formil-származékot oltalmi igényünknek megfelelően egy olyan reagenssel alakítjuk tovább, amelyet formaldehid-dimetil-merkaptál-S-oxidból (CH3-S-CH2-SO-CH3) valamely szerves alkálifém-vegyülettel, különösen butil-lítiummal végzett fémsó-képzés útján álh'tunk elő. Az ily módon nyert köztitermék egy, az aldehidcsoportján védett 20-hidroxi-21-aldehid-származék, tehát a 17-es helyzetben a-CH(OH)-CH(S-CH3)-SO-CH3 képletű csoportol tartalmazza. Ezt a köztiterméket savval katalizált hidrolízis és az oxigéntartalmú csoportok ezzel egyidejűleg lejátszódó izomerizációja útján alakítjuk át a kívánt, I általános képletű vegyületté. Ezt a hidrolízist a savas körülmények között végzett hidrolízisek esetében szokásosan alkalmazott körülmények között, például valamely vizes szervetlen sav, például sósav segítségével, valamely vízzel elegyíthető szerves oldószerben, adott esetben szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten, például a reakcióelegy forráspontján végezzük. A hidrolízis során nem kell alkalmazunk a szokásos kén-elvonószereket, például kadmium- vagy higany-sókat. A fentiekben leírt reakciók előtt az oldallánc kiépítésében részt nem vevő oxigéntartalmú csoportokat, elsősorban az oxocsoportokat és elsősorban a 3-as helyzetben levő oxocsoportokat előnyösen szokásos módszerek valamelyikével védjük. Különösen előnyösen lehet az oxocsoportok átmeneti megvédésére a például etilén-ditiollal végzett tioketálozást alkalmazni. Az aldehidek előállításához használt kiindulási anyagokként alkalmazott 17-oxo-származékok nagyrésze ismert, és az eddig le nem írt vegyületeket az ismert, rokonszerkezetű vegyületekre leírttal analóg módon, ismert előállítási módszerekkel nyerhetjük. A találmány szerinti azon vegyületeket, amelyekben R1 és R2 együtt egy szén-szén-kötést jelent, valamint ezek 1,2-dehidro-származékait a találmány d) eljárása értelmében azon általános módszerrel is előállíthatjuk, hogy valamely megfelelő, 6,7-telített IV általános képletű, ahol R3 és R4 jelentése a fenti, vegyületet, ennek 1,2-dehidro-származékát vagy 1,2-telítetlen-származékának 3-enoléterét a 6,7-helyzetben és adott esetben az 1,2-helyzetben is dehidrogénezzük, ennek során az adott esetben jelenlevő 3-éter-csoport is elhasad. A 6,7-dehidrogénezést önmagában ismert módon, például valamely, dehidrogénezésre képes kinonnal, például klóranillal vagy különösen 2,3-dildór-5,6-dicián-l,4-benzolrinonnal végzett kezelés útján hajtjuk végre. Klóranil alkalmazása esetében előnyösen valamely szerves oldószerben, például aromás szénhidrogénben, mint például benzolban vagy xilolban, rövidszénláncú ali4 fás alkoholokban, mint például etanolban, propanolban vagy tercier-butil-alkoholban, rövidszénláncú alifás ketonokban, mint például acetonban vagy 2-butanonban, alifás észterekben, mint például etil-acetátban, vagy gyűrűs éterekben, mint például dioxánban vagy tetrahidrofuránban, a reakcióelegy forráspontján végezzük a reakciót. Diklór-dicián-benzokinonnal előnyösen sósav jelenlétében, szobahőmérsékleten, vagy ez alatti hőmérsékleten, valamely vízzel elegyíthető szerves oldószerben, például a fent felsorolt oldószerek valamelyikében hajtjuk végre a dehidrogénezést. A megfelelő 3-enolétereket, előnyösen rövidszénláncú alkil-étereket, például metil- vagy etil-enolé tereket szintén analóg módon dehidrogénezzük, vagy pedig mangán-dioxid segítségével, előnyösen valamely halogénezett szénhidrogénben, mint oldószerben végezzük a reakciót, ennek során az éterkötéssel a molekulához kapcsolt csoport lehasad. A kiindulási 3-enolétereket önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő, előnyösen a megfelelő 4,5-telítetlen 3-ketont valamely megfelelő hangyasav-ortoészterrel, például metil-ortoformiáttal vagy etil-ortoformiáttal, valamely sav mint katalizátor jelenlétében kezelve. Az 1,2-telített 4-én-3-on-származékok adott esetben kívánatos egyidejű 1,2- és 6,7-dehidrogénezését szintén önmagában ismert módszerekkel végezzük, mégpedig oly módon, hogy a kiindulási anyagokat valamely, dehidrogénezésre képes kinonnal, elsősorban 2,3-diklór-5,6-dicián-l,4-benzokinonnal kezeljük. Ezen reagenssel a reakciót az elegy forráspontján 6—24 órán át végezzük; oldószerként ugyanazokat a szerves oldószereket használhatjuk, amelyeket korábban a klóranillal végzett dehidrogénezés esetében megadtunk. Az IV általános képletű kiindulási anyagok ismert vegyületek, vagy az ismert, rokonszerkezetű vegyületek előállítására leírttal analóg módon előállíthatok. A találmány szerinti azon I általános képletű vegyületeket, ahol R5 és R2 együtt egy szén-szén-kötést jelent, R3 jelentése rövidszénláncú alkanoil-oxi-metil-csoport és R4 jelentése 1-6 szénatomszámú alkanoil- vagy benzoilcsoport, a találmány e) eljárása értelmében úgy is előállíthatjuk, hogy valamely megfelelő, V általános képletű 60,19-epoxídot, ahol R4 jelentése a fenti, az 1 196 651 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban megadott módon valamely rövidszénláncú alkán-karbonsavból levezethető adlezőszerrel vízmentes közegben, valamely erős sav, mint katalizátor jelenlétében reagáltatunk. Acilezőszerként használhatjuk magát a savat, például a hangyasavat, vagy pedig előnyösen a rövidszénláncú alkán-karbonsavnak valamely reakcióképes származékát, például anhidridjét, mégpedig különösen szimmetrikus anhidridjét alkalmazzuk. Erősen savas katalizátorként szolgálhat előnyösen valamely oxigéntartalmú sav, például kénsav, perklórsav, vagy valamely szerves szulfonsav, például p-toluol-szulfonsav, p-bróm-benzolszulfonsav vagy benzolszulfonsav; oldószerként pedig használhatunk rövidszénláncú alkán-karbonsavakat, különösen olyanokat, amelyek megfelelnek az acilezőszernek, ezenkívül dolgozhatunk protonmentes oldószerekben, például szén-5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 y
