181830. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lejtős domboldalak mezőgazdasági művelésére és kultúrnövényekkel pl. szőlővel való telepítésére, valamint kezelésére
3 181830 4 Az elegyengetett talajt altalajlazítóval megmunkáljuk és a talajfelszín alá célszerűen szuszpenzió formájában műtrágyát juttatunk és adott esetben szervestrágyázást végzünk. A telepítést gödörbe ültetve végezzük, célszerűen starterműtrágya és/vagy szervestrágya adagolása mellett. Adott esetben a telepítés előtt vagy után egynyári növényekkel bevetjük a talajt. Az altalaj lazítást a találmány értelmében célszerűen a lejtésiránytól eltérő szögben végezzük. Előnyös kivitel szerint a gyökérzethez nyújtott hatású műtrágyakészítményt adunk. Célszerűen úgy is eljárhatunk, hogy a gödörből kitermelt földet előnyösen mesterségesen előkészített szervestrágyával keverjük és azzal húzzuk be a gödröt. A művelés alatt álló telepítésnél a tápanyagutánpótlást talajműveléssel, vagy altalajműveléssel egybekötve végezzük, A találmány előnye abban foglalható össze, hogy a talajszerkezetet nem romboljuk szét, a telepítést laza talajon végezzük, ahol a növények növekedéséhez elegendő humusz áll rendelkezésre. A telepítés során a találmány szerint azáltal, hogy teraszokat nem képezünk, a területadta előnyöket jól kihasználhatjuk minőségi borok előállítására. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítási módját ismertetjük példaként, részletesen, anélkül azonban, hogy a találmányt a példára korlátoznánk. Az eljárás foganatosítási módját szőlő telepítése kapcsán mutatjuk be. A találmány szerinti eljárás első intézkedése értelmében a tereprendezés során a területet megtisztítjuk az azt beborító növényzettől, így a cserjéktől, fáktól, esetleg régi támfalaktól. Ezt a munkálatot a hegy-völgy irányú elegyengetéssel végezzük, pl..tolólapos erőgéppel. Az egyengetéssel elérjük, hogy a területen levő vízmosások megszűnnek, és az egyébként is erodált vékony termőréteg nem csökken, a kopárabb részekre pedig humuszos feltalaj kerül. Az így megmunkált, egyengetett talajfelszín alkalmas már megfelelő művelőgépekkel való növényi kultúra létesítésére, illetve a továbbiakban a talaj karbantartására, a növények ápolására. Az egyengetés után az alaptrágyázás következik, melyet a sajátos adottságok figyelembevételével kell elvégezni. Az alaptrágyát a találmány szerint a talaj forgatása nélkül juttatjuk a talajba. A gyors hasznosulás érdekében klorid tartalmú műtrágyák kizárásával jobb hatást érünk el. A kísérletek eredményeként azt találtuk, hogy a káliumszulfátot tartalmazó szuszpenziók a legalkalmasabbak, melyeknél a NPK arány 7,5—18—27 körüli volt. A hektáronként szükséges mennyiséget a talajvizsgálatok alapján állapítjuk meg önmagában ismert módon. A szuszpenziót altalajlazítóval ellátott, ejtőtartályos célgéppel, általában 60—80 cm mélyen juttatjuk ki. A mélytalajlazítás során igen lényeges, hogy — főleg köves altalajon - az esetleges eróziós drén kialakulásának elkerülése érdekében, a mélyművelés ne legyen azonos a természetes lejtési iránnyal. Előnyös az a megoldás is, amely szerint adott esetben még az altalajlazítás előtt, a tereprendezést követően gyorsan növő egynyári növényekkel vetjük be a területet, amely egyrészt megköti a talajt, védi a csapadékok lemosó hatása ellen, másrészt a talaj termőrétegének kialakítását, struktúrális képét kedvezően befolyásolja a későbbiek számára. Telepítés előtti időben, pl. koratavasszal takarónövényt juttatunk ki a talajra. Előnyösek az alacsony növésű fűfélék, melyeknek magját ismert módon úgy vethetjük ki, hogy a fűmagot összekeverjük műtrágyával, mulcs-anyaggal, - ami pl. fűrészpor papír-, szervesanyag zúzaléka — majd a talajon bomló szerves kötőanyaggal hozzuk össze és a talajfelszínre fúvatjuk. A kötőanyag a még ki nem kelt és meg nem gyökerezett magokat védi a lemosás ellen, illetve amikorra a kötőanyag elbomlik, a fűmag elég erős gyökeret ereszt ahhoz, hogy megkösse a talajt, illetve annak felszínét. Másik módszer szerint eljárhatunk úgy is, hogy fűmag, homok és fűrészpor keverékét a felszínre szórjuk alkalmas szóróberendezéssel, majd a kiszórt magot a talajba fogasoljuk. A tapasztalat szerint sportfűmag, pázsitfűkeverék, vörös- és aprócsenkesz keveréke megfelelő jó eredményt ad, fedi a talajt és nem keletkezik eróziós lemosódás. A nyár folyamán a takarónövényt többször lekaszáljuk és a lekaszált részt kint hagyjuk. Ennek előnye, hogy a levágott növényi részek a víz lemosó hatását gátolják, a párologtatást megakadályozzák és a humusztartalmat növelik. Ugyancsak a talaj humusztartalmának növelését szolgálja és egyben a talajszerkezetet javítja az elhalt fűfélék gyökérzete, és azzal, hogy a gyökerek a talajban maradva elkorhadnak, nemcsak a talajállapot javítását szolgálják, hanem alkalmasak arra, hogy a szivárgó csapadékot a talajba juttassák. A megfelelő talajelőkészítést az őszi telepítési munkák követik, amelynek első intézkedése a kitűzés. Ennek során célszerűen kifeszített zsinór mellett a tőkehelyeket pl. nádszál vagy hasonló, talajba való szúrásával jelöljük. A szőlőnövényeket, gyökeres oltványokat, gödörbe ültetjük oly módon, hogy minden növényhez starterként tápanyagot juttatunk. Az ültetés menete az alábbi. A lazított talajban az ültetőgödör kiásása nem jelent nagy problémát. A gödörbe rakott növény gyökerére mintegy 3—5 cm-nyi földréteget terítünk, majd önmagában ismert lassított oldódású kombinált műtrágyakoncentrátumot adunk minden tőhöz, egyúttal elhelyezzük a karót is. A gödörből kitermelt földhöz célszerűen szőlőtörkölyből, tyúktrágyából és. talajgombákból készített, fermentált, lényegében mesterséges humusztrágyát keverünk, tövenként mintegy 0,3-0,6 kg mennyiségben. A továbbiakban ezt a keveréket húzzuk rá a növény tövére. Ezzel a megoldással elősegítjük azt, hogy a fiatal gyökerek környezetében az aktív talajélet beinduljon, a talaj szervesanyagtartalma gyorsan hasznosulhat és a növény növekedésére fordítható. A növénykultúra további művelése alatt a növényi tápszereket, szerves- és szervetlen trágyákat 5 10 15 20 25 ' 30 35 40 45 50 55 60 65 2
