181780. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefém-4-karbonsavszármazékok előállítására közbülső vegyületek előállítására

3 1817810 4 általános képletű 2,3’-dibróm-szubsztituált dezacet­­oxicefalosporinokat az előzetes, szelektív bróm­­mentesítés után a 3’-nukleofll csoporttal szubszti­­tuált dezacetoxicefalosporinok előállításához szintén közbülső termékekként lehet felhasználni. Az 1 általános képletű vegyületekben a 3’-hely­zetű brómatom helyettesítését (adott esetben a 2- -helyzetű brómatom előzetes eltávolítása után) különféle típusú, olyan nukleofil csoportokkal lehet végrehajtani, amelyek értékes antibiotikumokat vagy antibiotikusan értékes cefalosporinok előállításához alkalmas közbülső vegyületeket szolgáltatnak; ezeket a módszereket az irodalomban, többek között a 70 12532 számú holland nyilvánosságrahozott sza­badalmi bejelentésben már kimerítően ismertették. Ezenfelül az I általános képletű vegyületeket új, 3’-nukleofil szubsztituált cefalosporinok hagyomá­nyos módon végzett előállítási eljárásaiban is fel lehet használni. Az 1 általános képletű új vegyületek ismert módon is előállíthatok. Alkalmas kiindulási anyag­ként például a megfelelő III általános képletű szubsztituálatlan, védetlen cefalosporinszulfoxidokat — ebben a képletben R, a fenti jelentésű — használ­hatjuk. Ezeket a védőcsoport-mentes vegyületeket elő­nyösen előbb szokásos módon olyan megfelelő ve­­gyületté alakítjuk, amelyben a karboxilcsoportot a brómozási reakció végrehajtása előtt könnyen eltávo­lítható csoporttal, például terc-butilcsoporttal védjük. A brómozást valamely szokásos brómozószerrel, például N-brómszukcinimiddel, alkalmas szerves közegben és ultraibolya vagy látható fény besugár­zással hajtjuk végre. Az ilyen brómozási reakcióban általában a IV általános képletű, megfelelő 3’-bróm-szubsztituált ve­gyületek és a 2,3’-dibrómszubsztituált vegyületek ke­verékei keletkeznek — ebben a képletben R[ és R2 a fenti jelentésűek, és R3’ karboxilcsoportot védő csoportot jelent —. A reakciókeverékben levő 3’-brómszubsztituált és 2,3’-dibrómszubsztituált termékek arányát a kiin­dulási anyagok és a brómozási reakció folyamán al­kalmazott egyéb körülmények határozzák meg. Mindkét bróm-szubsztituált terméket a reakcióke­verékből például preparatív nagynyomású kromatog­­rafálással kovasavgélen különíthetjük el. Kívánt eset­ben a 2,3’-dibróm-szubsztituált termékeket (a brómozott reakciókeverékből való elválasztás előtt vagy után) a 78200174.7 számú európai szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel a megfelelő, olyan IV általános képletű, 2-szubsztituálatlan 3’-bróm­­-szubsztituált vegyületekké alakíthatjuk, amelyek képletében R2 hidrogénatomot jelent. Az így kapott IV általános képletű bróm-szubsz­­tituált vegyületeket — ebben a képletben R! és R3’ a fenti jelentésűek, és R2 hidrogén- vagy brómato­­mot jelent — ezután ismert módon, például trifluor­­ecetsawal hidrolizálhatjuk, és az így kapott meg­felelő V általános képletű, szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületeket - ebben a képletben R, és R2 a már megadott jelentésűek — ezután ismert módon szililezhetjük; így az I általános képletű új vegyületeket kapjuk. Azok az V általános képletű vegyületek, amelyek képletében Ra brómatomot jelent, szintén új vegyületek. A következő példák az I általános képletű vegyü­letek előállítását közelebbről szemléltetik. Más meg­jelölés híján az infravörös spektrumokat káliumbro­­midos diszperzióban határoztuk meg. A magmág­neses rezonancia spektrumokat más megjelölés híján 60MHz-nél vizsgáltuk; belső standardként tetrame­­tilszilánt használtunk, és a kémiai eltolódást fi-értékekként jelöltük. A hőmérsékleti adatokat Cel­­sius-fokban adjuk meg. 1. példa a) 103,2 g diciklohexilkaibodiimid, 43,5 g terc-bu­­tanol és 1,1 g réz(I)-klorid keverékét 3 napig szoba­­hőmérsékleten tároljuk. A kapott reakciókeveréket 200 ml diklórmetánban feloldjuk, és az oldatot ke­verés közben hozzácsepegtetjük 35 g 7-benzamido-3- -metil-3-cefém-4-karbonsav-l-oxid 500 ml diklórme­­tánnal készült szuszpenziójához, majd a keverést szobahőmérsékleten 24 óra hosszat tovább foly­tatjuk. A keletkezett N,N’-diciklohexilkarbamidot szűréssel elválasztjuk, és diklórmetánnal mossuk. A mosófolyadékkal egyesített szüredéket 2 n sósavval, majd telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és végül vízzel kétszer mossuk. A diklórmetános ol­datot vákuumban bepároljuk, és a maradékhoz to­­luolt adunk. A kapott kristályokat szűréssel elvá­lasztjuk, és toluollal mossuk. Diklórmetán és toluol elegyéből átkristályosítva, 19,6 g 7-benzamido-3-me­­til-3-cefém-4-karbonsav-terc-butilészter-l-oxidot ka­punk. PMR-spektruma (CDC13): 1,56 (s, 9H), 2,14 (s, 3H), 3,11; 3,41; 3,52; 3,83 (ABq, 2H, J 18,5 Hz); 4,65 (széles, 1H), 6,25 (dd, 1H, J 4,5 és 9,5 Hz); 7,37-7,97 (m, 5H); 7,56 (d, 1H, J 9,5 Hz). Infravörös spektruma: 3400, 1770, 1715, 1685, 1520, 1030 cm'1. b) 40 g 7-benzamido-3-metil-3-cefém-4-karbon­­sav-terc-butilészter-l-oxid 2 liter, 1 : 1 arányú di­klórmetán és ecetsav elegyével készült oldatát jégfürdőben hűtjük, és két, 150 wattos volfrám lámpával megvilágítva 2 óra alatt összesen 28 g N-brómszukcinimidet részletekben hozzáadunk. A besugárzást további 3 óra hosszat folytatjuk. A ka­pott reakcióelegyet háromszor vízzel, majd telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, és végül újra víz­zel mossuk. A szerves fázist 5 g aktívszénnel kezeljük, és utána magnéziumszulfáton szárítjuk. Szűréssel való elválasztás után a szüredéket vákuumban bepároljuk. A kapott maradék — amint az előzőekben emlí­tettük - főleg a fent jelzett vegyületek keverékéből áll, és ezt a keveréket alkotórészeire úgy választjuk szét, hogy kovasavgélen preparatív nagynyomású kromatografálást végzünk, és 12:1 arányú diklór­metán és aceton eleggyel eluálunk. Dy módon egy­részt 10,4 g 7-benzamido-3-brómmetil-3-cefém-4-kar­­bonsav-terc-butilészter-1 -oxidot kapunk; PMR-spektruma (CDC13 + DMSO-D6): 1,57 (s, 9H); 3,44; 3,74; 3,79; 4,09 (ABq, 2H, J 18 Hz); 4,26; 4,51; 4,67; (ABq, 2H, I 10,5 Hz); 4,90 (d, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents