181776. lajstromszámú szabadalom • Amplitudó modulátor áramkör vivőfrekvenciának videojellel történő modulálására
181776-I áramú komponensének eltolódása. Abban az esetben, ha ez az eltolódás pozitív irányú, és a mérőimpulzust úgy választjuk meg, hogy az pozitív legyen, amint az a 2c. ábrán látható, akkor az eltolódás az impulzus megjelenése alatt a 2e. ábrán látható módon szintén pozitív irányú. A 2f. ábrán látható eltolódás, és következésképpen a v kompenzáló feszültség ekkor negatív. A 3 bemeneten az eltolódásból kivonva a v kompenzáló feszültséget, azt eredményezi, hogy a 4 kimeneten levő jelben a színsegédvivő amplitúdója kisebb lesz a P mérőimpulzus tartama alatt, aminek következtében a v kompenzáló feszültség kevésbé lesz negatív. A P mérőimpulzus néhány ciklusa után a — mintavevő és tartó áramkör időállandójától függően - a szabályozó hurok úgy állítja be saját magát, hogy a P mérőimpulzus tartama alatt a 14 összehasonlító fokozat nem-invertáló bemenetén levő referencia feszültség értékét - a jelen példában nulla értéket - vesz fel, és a 3 bemeneten az eredő eltolódás nulla lesz. Ez egyben azt jelenti, hogy a 10 és 11 bemeneteken levő jelnek ugyanekkora abszolút értéke van, és ezek egymással ellentétes jelek a P mérőimpulzus megjelenése alatt; továbbá hogy a 4 kimeneten levő színsegédvivő jel amplitúdója ezen időtartam alatt gyakorlatilag nulla. Mivel a fentebb ismertetett jelenség csak a 2b. ábrán látható jel meghatározott értékénél következik be, a 4 kimeneten levő amplitúdó szintén gyakorlatilag nullával egyenlő, valahányszor a 2b. ábra szerinti jel felveszi ezt az értéket. Ez különösen a r időtartam alatt fordul elő, 3 P mérőimpulzus előtt és után, valamint a színszinkron jel előtt és után; valamint azon időintervallumokban, amelyekben a D színkülönbségi jel nem tartalmaz színinformációt. Ilyen körülmények között a 4 kimeneten levő jelnek a 2g. ábra szerinti alakja van, és ez gyakorlatilag mentes á színsegédvivő szivárgástól. Ez a jel azonban még aszimmetrikus lehet, vagyis a hullámalak pozitív és negatív részei egymással nem egyenlőek. Ez a hiba kiküszöbölhető önmagában ismert módon a 13 párhuzamos rezgőkörrel. Ha most a 3 bemenetben levő eltolódás negatív irányú, míg a P mérőimpulzus még mindig pozitív, akkor a 2e. ábrán kapott eltolódás a P mérőimpulzus megjelenése alatt még mindig negatív; ilyen módon a v kompenzáló feszültség pozitív lesz. Ennek következtében a 3 bemeneten az eredő eltolódás kevésbé negatív értékű lesz, és a szabályozás révén a már fentiekben ismertetett eredmény érhető el. Ebből látható, hogy az egyenáramú eltolódás - amelyet a P mérőimpulzus segítségével hozzáadtunk a vivőfrekvenciás jelhez - a szabályozó hurok ábrázolt esetében pozitív kell, hogy legyen. A 14 összehasonlító fokozat invertálását különösen figyelembe kell venni. A 7 bemenetre vezetett eltolódás polaritását úgy kell megválasztani, hogy a szabályozás hatására negatív visszacsatolás jöjjön létre all bemeneten, miközben az alkalmazott eltolódás értéke elegendően nagyra választandó ahhoz, hogy a korrigálandó hibára kis befolyása legyen, de nem szabad, hogy olyan nagy legyen, hogy megakadályozza a modulátor helyes működését. 8 Amint fentebb már említettük, az eltolódást a színsegédvivő jelhez kell hozzáadni, és nem a színkülönbségi jelhez. Ily módon, ha az eltolódást a színkülönbségi jelhez adnánk, akkor az egy szimmetrikus szinusz jelet eredményezne a moduláció után, és ha a P mérőimpulzus időtartama nem lenne egyenlő a szinuszfüggvény periódusainak egészszámú többszörösével, akkor egy jelentős hiba keletkezne. Abban az esetben, ha az eltolódást a színsegédvivő jelhez adjuk hozzá, egy hasonló hiba keletkezik, amely azonban sokkal kisebb, feltételezve, hogy az impulzus elegendően nagy amplitúdójú, és feltételezve továbbá, hogy a hurokerősítés elegendően nagy. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 6 bemeneten levő vivőfrekvenciának a P mérőimpulzus megjelenése alatt nincs hatása a szabályozásra. Ily módon az 5 összegező fokozatot helyettesíthetjük egy váltókapcsolóval, amelyet a P mérőimpulzus működtet, és amelynek segítségével a 2 bemenetre vagy a színsegédvivő, vagy a P mérőimpulzus megjelenése alatt egy egyenáramú jel van vezetve, amelynek eredményeképpen a fent említett hibát, vagyis azt a kis hibát, amely a színsegédvivőben van jelen a P mérőimpulzus időtartama alatt, teljesen kiküszöböljük. Az 1. ábra esetében, valamint az éppen most ismertetett esetben nem szükséges, hogy a mérőimpulzus sorfrekvenciás legyen; ennek az ismétlési frekvenciája ugyanis kisebb is lehet. Az egyedüli követelmény, amit az áramkörnek ki kell elégítenie az az, hogy a 16 kondenzátor töltése megmaradjon a mintavételezési intervallumok között, amelyet elősegíthetünk oly módon, hogy a 16 kondenzátor és a 11 bemenet közé egy elválasztó fokozatot iktatunk be. Világos, hogy a 7 bemenetre vezetett egyenáramú eltolódás nem kell, hogy impulzus-alakú legyen. Ha ugyanis egy ilyen eltolódás van jelen a teljes sor idő alatt, akkor a 4 kimeneten levő amplitúdó a P mérőimpulzus időtartama alatt még mindig nullával egyenlő a 15 kapcsolókor és 16 kondenzátor által alkotott mintavevő és tartó áramkör működése következtében. A 4 kimeneten ekkor valójában videofrekvenciás jelet állítottunk elő; de ezt egyszerű módon kiküszöbölhetjük egy frekvencia szelektív eszközzel, például a 13 párhuzamos rezgőkörrel. Az előzőekben említettük, hogy a 14 összehasonlító fokozat nem-invertáló bemenetén levő referencia-feszültség értéke nulla. Ebből az következik, hogy a 4 kimeneten levő feszültség gyakorlatilag nulla a P mérőimpulzus megjelenésekor, amely a 15 kapcsolókört zárja. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha az amplitúdó 1 modulátor olyan kialakítású, hogy a kimeneti feszültség nulla, amikor a moduláló jel értéke, amelynél a kimenő jel független a vivőfrekvenciás bemeneten levő jel értékétől. Ha a modulátor olyan kialakítású, hogy szabályozás hiánya esetén a modulátor kimenő feszültsége nem veszi fel a nulla értéket, ha a moduláló jelnek a fent említett értéke van, és ekkor a referencia feszültségnek olyan értékűnek kell lennie, amely valamivel magasabb, mint a fent említett körülmények melletti kimenő feszültség. Ez egyben meghatározza a 4 kimeneten levő egyenáramú szintet is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
