181768. lajstromszámú szabadalom • Csoportvezérlő felvonók számára

3 181768 4 számot analóg időjellé alakítja, amelyet ugyancsak az összegező áramkörre juttathat. Ugyanilyen mó­don történik a teljes keresési ciklus folyamán a meg­állások teljes számának meghatározása és a keresési folyamat végén egy megfelelő analóg időjel eljutta­tása az összegező áramkörre. Egy tehermegállapító berendezésben egy negyedik, a járószék terhelésével arányos időjelet állítanak elő, és ugyancsak az össze­gező áramkörbe táplálják. Az így keletkező négy jelből képzett összegező áramköri kimenő jel egy összehasonlító tagra kerül. A kereső folyamat végén egy növekvő jelgenerátor által előállított, az idővel növekvő jelet ugyancsak az összehasonlító tagra juttatnak. Amikor egy járószék összehasonlító tagján levő jelek megegyeznek, meg­történik a beosztás a kiválasztott emelethívásnak a járószékhez rendelt igénytárolójában, míg az egyezés mindenkor annál a járószéknél következik be, amelynél az összegező áramkör időarányos kimenő jele a legkisebb, és ezért optimális bevethetőséget kapnak. Amennyiben a kiválasztott emelethívás kiszolgá­lása egy hívásidőmérő által ellenőrzött időtartam alatt nem történik meg, úgy azt az illető járószék igénytárolójában törlik, és a hívásmegállapítóhoz és innen a híváselosztóhoz vezetik új beosztás céljából. Az ismertetett csoportvezérlésnél annak az idő­­veszteségnek a számítására, amelyet egy vizsgált emeleten várakozó utas elszenved, a járószék menet­idejének és a közbenső megállások következtében keletkezett időveszteségeket állapítják meg. Mind­amellett az ezen emeleten keletkező idővesztesé­geket, amelyeket a járószékben levő utasok szenved­nek el, csak nem megfelelő módon veszik figye­lembe, minthogy a számítási időpontban meghatá­rozott és a kiszolgálási időpontban a lehetséges jövőbeni be- és kiszállók következtében már meg nem levő járószékterhet veszteségidő számítás alap­jául alkalmazzák. Ilyen körülmények között a hívásbeosztás csak nehezen optimalizálható, tekin­tettel arra, hogy amikor a járószék mindinkább közeledik a vizsgált emelethez, ezen be- és kiszállók által okozott előreláthatóan jelentkező teherváltozá­­sok az időveszteség számításánál már nincsenek fi­gyelembe véve. Hátrányos továbbá az is, hogy az emelethívások beosztása csak azután lehetséges, ha a hívásmegállapító által meghatározott sorrend szerint a hívások a számítást elvégző híváselosztóra jutnak, aminek következtében a beosztásban késedelmek ke­letkezhetnek. Feladatul tűztük ki, hogy találmányunk tárgyával az előzőekben ismertetett csoportvezérléssel szem­ben javított felvonó csoportvezérlést alakítsunk ki, míg az igénypontokban jellemzett találmány útján megoldott feladat szerint a járószékeknek a vizsgált emelethívásokhoz történő hozzárendelését optimali­záljuk és a beérkező emelethívásokat azonnal beoszt­juk. Ezt különösen azáltal érjük el, hogy a vizsgált hívó emeleten történő megállásánál a járószékben levő utasok számára keletkező veszteségidők kiszá­mításánál, amelyeket a továbbiakban K| belső ki­szolgálási költségeknek nevezünk, az ezen megállás­nál a járószékben előreláthatóan jelenlevő utasok számát a vizsgálat időpontjában levő pillanatnyi te­her számításából kiindulva határozzuk meg. Emellett az emelethívások következtében előálló közbenső tartózkodásokra becsült számú beszállót veszünk alapul, akiknek számát statisztikusan a múltbeli be­szállók számából vezetjük le. A járószékhívások alap­ján történő közbenső megállások számára bizonyos számú kiszálló utast tételezünk fel, és ezt a pillanat­nyi járószéktehernek a járószék előtt még meglevő járószékhívások számával történő osztás útján számítjuk ki. Továbbá a vizsgált hívó emeleten várakozó utasok keletkező veszteségidejének szá­mításánál - amely veszteségidőket ezt követően Ka külső kiszolgálási költségeknek nevezünk — járulékosan a járószék üzemállapotát, valamint a be­szálló utasok becsült számát vesszük figyelembe. A beérkező emelethívások azonnali beosztását azáltal éljük el, hogy N járószéknek a K[ belső kiszolgálási költségekből és a KA külső kiszolgálási költségekből álló Kn=Ki+Ka összes kiszolgálási költségét min­den egyes emelet számára kiszámítjuk és ezt függet­lenül attól végezzük, hogy van-e emelethívás jelen \agy nincs. Az összehasonlítás által kapott és opti­málisan leginkább bevethető járószéket jellemző leg­kisebb kiszolgálási költségeket tároljuk, míg egy újabb számítási ciklusban ugyanahhoz az emelethez egy újabb összehasonlítás eredményeként egy másik járószék osztható be. A találmány segítségével elért előnyöket lényegé­ben abban látjuk, hogy az összes kiszolgálási költségek pontosabb meghatározásával javított opti­malizálást alakítunk ki a járószék és emelethívások egymáshoz rendelésénél, míg a menetidőből és a tar­tózkodási időkből a járó széken belül és kívül kelet­kező szállítási összidő valamennyi utasra vonatkoz­tatva minimalizálható, és a felvonócsoportnál meg­növelt szállítási teljesítmény biztosítható. Továbbá a mindenkor optimálisan leginkább bevethető járó­szék előre történő kiszámítása minden emeletnél — függetlenül attól, hogy van-e emelethívás vagy nincs és van-e megfelelő hozzárendelés tárolás — a további veszteségidők elkerülését biztosítja, mint­hogy a beérkező emelethívásokat azonnal be lehet osztani. Ezen túlmenően egy további előnyt is biztosítunk azáltal, hogy a forgalmi viszonyok változásai által előidézett és azonnali újraszámítás útján kapott válto­zásnál, amely a Kn összes kiszolgálási költségeknél bekövetkezik, és az ezt követő költségek összehason­lításánál a járószékemelethívás kapcsolat újrarende­zése történhet, míg a vizsgált emelet fokozódó meg­közelítésével a kiszolgálási költségek számításának alapját képező adatok pontosabbá válnak. A talál­mány tárgyával járulékosan elérhető további előny abban áll, hogy az előzetes számítással meghatáro­zott Ki belső kiszolgálási költségek által időben fel­ismerhető a felvonócsoport közlekedéstechnikai te­lítettsége. Ezt a telítettséget az jellemzi, hogy vala­mennyi járószék Ki belső kiszolgálási költségének megfelelő előrelátható terhek a vizsgált emeleten történő megállásnál egy határértéket túllépnek úgy, hogy egy ottani emelethívást nem lehetne kiszol­gálni. A találmány szerinti csoportvezérlő oly mó­don van kialakítva, hogy nem tartalmaz központi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents