181763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális adatok átvitelére és berendezés adatgyűjtőrendszerhez az eljárás foganatosítására
181763 4 leges leutánzását a meglehetősen nagy redundancia alapján zárják ki. Azon esetekben, amikor az időegységre vonatkoztatott C0 csatornakapacitás [bit/s] jelentősen meghaladja az időegységenként átviendő Ci információ mennyiségét [bit/s] — például távmérési feladatoknál — lehetőség van az azonos információ többszöri ismétlésére, tehát megengedhető az, hogy egyes szervezési egységek a vevő számára elvesszenek. Ilyenkor a rendelkezésre álló csatornakapacitás nincs kihasználva; ekkor a szinkronizálási eljárás nagymértékben egyszerűsíthető. Az ismert adatátviteli rendszerek átviteli útjait két módszer szerint szokás kiépíteni. Az úgynevezett vonalkapcsolásos esetben az adatkezelési pontokat kapcsolt átviteli utak hálózata köti össze, és így a két adat-előfizető között a kommunikáció teljes ideje alatt minden adatblokk ugyanazon a meghatározott átviteli úton halad, úgy, hogy a kommunikáció csak az összeköttetés felépülése után indul meg. Az úgynevezett csomagkapcsolás esetében az adatkezelési pontokról küldött csomagok (adatblokkok) a csomagkapcsoló központokhoz csatlakoznak, és ezeket a központokat rögzített átviteli utak kötik össze; vagyis az adat-előfizetők anélkül küldik az adatokat a központ felé, hogy az összeköttetés ténylegesen felépült volna. Ilyen a kommunikáció teljes ideje alatt az egyes adatblokkok (csomagok) nem ugyanazon az átviteli úton haladnak, tehát a központok egy kapcsolat különböző csomagjait különböző átviteli utakon továbbítják [Lucky, Salz, Weldon: Adatátvitel, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1973. és Davies, Barber, Price, Solomonides: Computer Networks and Their Protosols, John Wiley and Sons, Chichester, 1979.]. Mindkét eljárás kiválóan alkalmas kapcsolt adat-előfizetők (például számítógépek) adatforgalmának lebonyolítására. Az eljárásokhoz azonban bonyolult csatlakozó áramkörökkel megvalósított szinkronizált összeköttetésre van szükség, melyeket bonyolult vezérlő algoritmusok irányítanak. Olyan adatgyűjtő rendszerek kiépítéséhez, melyeknél sok adatforrás lassan változó információit kell egy központba juttatni, alkalmazásuk gazdaságtalan. Néhány megvalósított mérésadatgyűjtő rendszernél nem kapcsolt átviteli utakon, hanem pont-pont összeköttetések segítségével biztosítják az adatátvitelt. Ilyet ismertet az Autophon SY820 gyártmányismertetője, az LM Ericsson: Network Operation and Maintenance System AOM 101 gyártmányismertető, vagy a Telesciences: Autrax System gyártmányismertető. Ezen rendszereknél az adatkezelési pontokat csillag hálózat köti össze a központtal, tehát minden ponthoz tartozik legalább egy, a központ felé irányuló közvetlen, pont-pont jellegű összeköttetés. A használhatóság növelése érdekében esetleg párhuzamos utakat is kiépítenek, amely azonban minden adatkezelési pont esetében többletköltséget jelent. A szokásos megoldásoknál általában az adatgyűjtő központ ad utasítást a kihelyezett egységnek, amely ennek hatására küld információkat a központba. \ kihelyezett egység esetleg önállóan is küldhet információkat a központ felé akkor, ha valamilyen sürgős üzenete van. Az eljárásokhoz szükséges bonyolult kommunikációs algoritmusok tovább növelik az 3 (esetleg tartalékolt) csillaghálózat költségeit. Az adatátviteli hálózat használhatóságát jelentősen növeli az, ha az információ források helyén levő adókat a feldolgozó központban levő vevőkkel több lehetséges átviteli úttal kötik össze. Ha az adatátviteli hálózatban az adó és az adatgyűjtő központban elhelyezett vevő között több olyan átviteli út kapcsolódik sorba, amelyek csatlakozási pontjain az adatokat kezelni kell (például ütköző tárolás), akkor valamely szervezési egység annál nagyobb valószínűséggel jut el hibátlanul a központba, minél kevesebb a közbenső adatkezelési pontok száma. Célszerű, ha a lehetséges átviteli utak közötti választás automatikusan történik úgy, hogy a kiválasztott út a hálózat pillanatnyi felépítésének megfelelően a lehető legkevesebb közbenső adatkezelési pontot tartalmazza, azaz ilyen értelemben optimális. A találmány szerinti szinkronizálási eljárás kidolgozásánál célul tűztük ki azt, hogy az eljárás tegye lehetővé blokkoknak, mint szervezési egységeknek folyamatos vagy start-stop üzemmódú átvitelét úgy, hogy az időegységre vonatkoztatott C0 csatornakapacitás és az időegységenként átviendő Ci információ viszonyától függően mód legyen algoritmus nélküli szinkronizálásra, továbbá tegye lehetővé az adatgyűjtő rendszer moduláris bővítését és kerülő utak fenti értelemben vett optimális kiválasztását. A találmány szerinti adatgyűjtő rendszer kidolgozásánál célunk volt az is, hogy a használhatóság növelése érdekében a csillaghálózat ismert módszerű többszörözése helyett a hálózatot haránt összeköttetésekkel egészítjük ki, és így egyfajta szövevényes hálózatot hozzunk létre úgy, hogy a kihelyezett egységek közötti és a központ felé irányuló összeköttetéseket több kihelyezett egység is használhassa; továbbá, hogy az adatgyűjtő rendszer alkalmazkodjon a hálózat pillanatnyi állapotához, tehát adaptív legyen abban az értelemben, hogy minden kihelyezett egység a pillanatnyilag legkevesebb közbenső adatkezelési pontot tartalmazó összeköttetésen küldje információit a központba; hogy a rendszer hálózatában egy átviteli utat több adatkezelési pont is használjon úgy, hogy az egyszer összeállított adatblokk szerkezete az összeköttetés folyamán változatlan maradjon; hogy az egyes adatkezelési pontok közötti összeköttetések egymáshoz képest aszinkronok lehessenek; hogy a rendszer kihasználja a lassan változó adatok továbbításából származó egyszerűsítési lehetőséget, azaz kommunikációs algoritmus nélküli adattovábbítást tegyen lehetővé. A találmány alapja az a felismerés, hogy a blokk megfelelő pozícióban elhelyezet, megfelelő logikai értékű bitekből álló szinkronkombinációival biztosítható az, hogy az informatív bitek tetszőleges kombinációi — hibátlan átvitel esetén — ne utánozzák le a szinkronkombinációt. Az ilyen, úgynevezett nulla utánzású szinkronszóval ellátott blokkok önmagukban, az előző blokkra vonatkozó szinkronizálási információk — azaz algoritmus alkalmazása — nélkül is szinkronizálhatok. Mivel önmagukban az egyes blokkok nulla utánzású szinkronszóval rendelkeznek, az eljárás lehetőséget biztosít folyamatos és start-stop üzemmódra is. Annak érdekében, hogy a blokkból nagyobb szervezési egységet (multiblokkot) lehessen létrehozni, és az egyes blokkok egymástól meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
