181738. lajstromszámú szabadalom • Vákuum ívoltókamra
SZABADALMI 181738 MAGTAR népküztArsasAg LEÍRÁS .#|Sk SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1980. VII. 10. (1720/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : Kiállítási elsőbbsége: H 01 H 33/66 ORSZÁGOS 1980. V. 21. (20/1980) Közzététel napja: 1982. XII. 28. '^s=í^ Szabadalmi Tár, * . \ ír talälmAnvi HIVATAL Megjelent: 1985. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas-. Dl. Néveri István okleveles villamosmérnök 17%, Dr. Polgár Tibor okleveles Villamosipari Kutató Intézet, villamosmérnök 27%, Szauter Ferenc okleveles villamosmérnök 15%, Dobis Budapest Ferenc okleveles üzemmérnök 5%, Zalaba Andor okleveles villamosmérnök 20%, Haas Imre okleveles villamosmérnök 8%, Dr. Simándi Péter okleveles villamosmérnök 8%, Budapest Vákuum ívoltókamra 1 A találmány tárgya vákuum ívoltókamra. A vákuum ívoltókamra a kontaktorok és megszakítók legkorszerűbb és műszaki szempontból az egyik legtökéletesebb ívoltó szerkezete. Jelenleg elsősorban középfeszültségen alkalmazzák, de előnyei révén a 5 kisfeszültségű és a nagyfeszültségű kapcsolástechnikában is egyre több vákuumkontaktort, illetve vákuum megszakítót használnak fel. A vákupm ívoltókamrában az áramkör kapcsolását végző érintkezők gyakorlatilag légmentes, 10~2 10 .. . 10~6 Pa nyomású környezetben működnek. Az oltókamra szokásos kiviteli alakjánál az oltókamraház speciális üvegből, vagy kerámiából készített szigetelőanyag henger, amelynek egyik pereméhez az 15 álló érintkező, a másik pereméhez egy rugalmas csőmembrán közbeiktatásával a mozgó érintkező csatlakozik. Az érintkezőket fémből, vagy szigetelőanyagból készített henger, az ún. kondenzációs ernyő veszi körül, amely arra szolgál, hogy a villamos 20 ív hatására az érintkezőből elpárolgott fémgőzöket megkösse. A vákuum oltókamra szokásos kiviteli alakjánál az érintkezőket koncentrikusan kondenzációs ernyő, vagy ernyőrendszer veszi körül. Ismert olyan ernyő- 25 elrendezés, amelynél egyetlen, általában az álló érintkező potenciálján levő kondenzációs ernyő és a csőmembránt védő kiegészítő ernyő van az oltókamrába építve, mint például a 3 720 798 számú USA szabadalom szerinti vákuum oltókamrában. Az ilyen 30 2 ernyőelrendezésnél a mozgó érintkező felől nyitott térrészen keresztül a nyomáskülönbség hatására az elpárolgó fémgőz kisebb-nagyobb része eljut az oltókamra szigetelőanyagból készült falára, és azon kondenzálódva előbb-utőbb összefüggő vezetőréteget képez. Ez jelentős mértékben korlátozhatja az oltókamra villamos élettartamát. Más szokásos vákuum oltókamrákban több koncentrikus kodenzációs ernyő alkalmazásával igyekeznek az előbb említett hátrányokat elkerülni. Ezt az ismert elrendezések úgy oldják meg, hogy az érintkezőket körülfogó középső kondenzációs ernyőt az oltókamra szigetelőanyag falához rögzítik, ez az ernyő tehát lebegő potenciálon van. Ilyen felerősítési mód ismeretes többek között az 1 184 590 számú angol szabadalomból. Egy-egy további koncentrikus ernyő pedig az álló és a mozgó érintkező irányában, azokkal fémesen összekötve van elrendezve abból a célból, hogy a középső kondenzációs ernyő által meg nem kötött fémgőzöket felfogják. Az ilyen megoldás már képes jól megvédeni az oltókamra szigetelőanyag falát a fémgőz lecsapódásától. A megoldás hátránya, hogy a középső, lebegő potenciálon levő kondenzációs ernyő rögzítése csak jelentős technológiai ráfordítással, ennek következtében igen drágán valósítható meg. A 2 036 099 számú NSZK szabadalmi leírás egymással szembefordított, egymásbanyúló buraként kialakított kondenzációs ernyőrendszert ismertet, amelynél a bonyolult, kettősfalú, helyenként külön réseket is tartalmazó két kondenzációs ernyő 181738
