181648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-amino-ecetsavak előállítására
17 181648 18 3-(2,6-diklór-anilino)-4-metil-2-tíofénkarbonsavból a 3-(2-klór-6-metil-anilino)-tiofént, illetve a 3-{2,6-diklór-anilino)-4-metil-tiofént. 7. példa 316,2 g (1 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilésztert egy órán át forralunk 11 ml 2 n nátrium-hidroxid 4,5 ml vízzel és 3 ml metanollal készített oldatában. Ezután 20 ml vízzel felhígítjuk, 20 ml metilén-kloriddal extraháljuk, és a vizes fázist megsavanyítjuk. A keletkező csapadékot leszívatjuk, és 5 ml diizopropiléterrel mossuk. így 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsavat kapunk, amelynek olvadáspontja 179—180 °C. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő 5-klór-4-(2-klór-6- -metil-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilészterből metanolos nátrium-hidroxid-oldattal való forralással és megfelelő feldolgozással az 5-klór-4-(2-klór-6-metil-aniIino)-3-tiofén-ecetsavat, amelynek olvadáspontja 143—146 °C. 8. példa 330 mg (1 mmól) 3-(2,6-diklór-anilino)-2-tiofén-ecetsav-etilésztert egy órán át forralunk 5 ml etanolban 1 g kálium-hidroxiddal. Ezután 20 ml vízzel felhígítjuk, és 20 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A vizes oldatot megsavanyítjuk, a keletkező csapadékot leszívatjuk, és 3 ml diizopropil-éterrel mossuk. így 3-(2,6-diklór-anilino)-2-tiofén-ecetsavat kapunk, amelynek olvadáspontja 164—168 °C. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő 3-(2-klór-6-metil-anilino)-2-tiofén-ecetsav-etilészterből, 3-(2,6-diklór-anilino)-2-tiofén-ecetsav-metiIészterből, illetve 5-klór-4-(2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilészterből etanolos kálium-hidroxid-oldattal való forralással és megfelelő feldolgozással a 3-(2-klór-6-metil-anilino)-2-tiofén-ecetsavat (op.: 147— 149 °C), 3-(2,6-diklór-anilino)-2-tiofén-ecetsavat (op.: 164—168 °C), illetve 5-klór-4-(2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofén-ecetsavat (op.: 143—146 °C). 9. példa 357 mg (1 mmól) 4-(2,6-dikIór-anilino)-3-tiofén-ecetsav-terc-butilésztert 2 órán át forralunk toluolban 10 mg p-toluolszulfonsawal. A reakcióelegyet ezután vízzel mossuk, megszárítjuk, bepároljuk és így 4-(2,6-diklór-anilino)-3- -tiofén-ecetsavat kapunk, amelynek olvadáspontja 179— 180 ”C. A kiindulási anyagként alkalmazott vegyületet az alábbi módon állítjuk elő. 316 mg (1 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilésztert 2 órán át melegítünk 60 °C hőmérsékleten 20 ml terc-butanolban és 2 ml tömény kénsavban. Ezután az alkohol feleslegét ledesztilláljuk. Oszlopkromatográfiás úton (kovasavgél/metilén-klorid) az első frakcióban 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsav-terc-butilésztert kapunk. 393 mg (1 mmól) 4-(2,6-diklór-amlino)-3-tiofénccetsav-benzilésztert 50 mg 10%-os, aktív szénre felvitt palládium katalizátor jelenlétében az elméleti mennyiségű hidrogén felvételéig hidrogenolizálunk szobahőmérsékleten, atmoszferikus nyomáson 100 ml etilacetát és 10 ml jégecet elegyében hidrogénező berendezésben. A katalizátort ezután kiszűrj ük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot 1 n nátrium-hidroxid-oldatban feloldjuk. A vizes oldatot toluollal extraháljuk, 1 n sósav-oldattal megsavanyítjuk, és toluollal újra extraháljuk. A szerves fázist megszárítjuk és bepároljuk, így 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecet$avat kapunk, amelynek olvadáspontja 179—180 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott vegyületet az alábbi módon állítjuk elő. 10 mg kálium-benzü-alkoholát 20 ml benzilalkohollal készített oldatába beadagolunk 316 mg (1 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofénecetsav-metilé$ztert. Az elegyet 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd az alkohol feleslegét vákuumban ledesztilláljuk. így maradékként 4-(2,6-diklóranilino)-3-tiofén-ecetsav-benzilésztert kapunk, amelynek Rf-értéke kovasavgélen 0,58 (futtatószer toluol-dioxán 9:1). 10. példa 11. példa 30,1 g (0,1 mól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetamidot 3 órán át melegítünk 100 ’C hőmérsékleten 135 ml tömény kénsav és 49 ml víz elegyében. Ezután a reakcióelegyet jégre öntjük, és a keletkező 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofénecetsav csapadékot leszívatjuk. A csapadékot diizopropiléterrel kiforraljuk, megszárítjuk. A tennék 179—180 ‘C-on olvad. A kiindulási anyagként alkalmazott vegyületet az alábbi módon állítjuk elő. 150 ml tömény kénsavba beadagolunk 28,3 g (0,1 mól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetonitrilt, és a reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután az elegyet jégre öntjük, és a keletkező csapadékot leszívatjuk. Etilatíetátból végzett átkristályosítás után 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 172—173 °C. 12. példa 283 mg (1 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofen-acetonitril 20 ml metilén-kloriddal készített oldatához -15 *C hőmérsékleten hozzácsöpögtetjük 135 mg szulfurilklorid 5 ml metilén-kloriddal készített oldatát. Az elegyet 10 perc múlva összekeverjük nátrium-ditionit-oldattal és 3 ml 2 n nátriumhidroxid-oldattal. A szerves fázist elválasztjuk, megszáritjuk, derítjük (például Tonsil-lel) és bepároljuk. Metanolból végzett átkristályositással 5-klór-4-(2,6-diklór-anilino)-3- -tiofén-acetonitrilt kapunk, amelynek olvadáspontja 128— 128,5 °C. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő 4- (2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilészterből szulfuril-kloriddal végzett klórozással az 5- klór-4-(2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofén-ecetsav-metilésztert. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
