181643. lajstromszámú szabadalom • Poliuretán-diszperzió alapú bevonószer
13 181643 14 Az „A” diszperzió a viszonylag nagy lágyuláspont és a polivinilkloridhoz való jó tapadás ellenére gyengén hidrolízisálló; a „B” diszperzió pedig nem tapad a polivinilkloridhoz. A két diszperzió keveréke minden feltételt teljesít; ezek a nagy lágyuláspont, nagymértékű hidrolízisállőság, jó tapadás a polivinilkloridhoz, száraz és rugalmas fogás. 5. példa 5.1) „A” típusú diszperzió A bevitt anyagok: 1680 g polipropilénglikol-poliéter (OH-szám 50) 130 g buténdiol-1,4-ből és nátrium-biszulfitból előállított propoxilezett adduktum (OH-szám 261) 650 g 4,4-difenilmetán-diizocianát 168 g acetonazin 3950 g sómentes víz A poliészter és a bíszulfit-adduktum keverékét 110 °C hőmérsékleten vizsugárvákuumban vízmentesítjük, majd 60 °C hőmérsékletre való lehűtés után ezen a hőmérsékleten az izocianáttal reagáltatjuk, míg 5,25% NCO-értéket érünk el. Ezt követően keverés közben beadagoljuk az acetonazin és a víz keverékét és a reakcióelegyet 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott 40%-os poliuretán-diszperzióból előállított film keménysége 80—82 Shore A. Anionos csoport tartalma 11,5 milliekvivalens%. Az 5.1 „A” diszperzió és az 1.2 „B” diszperzió 40:60 arányú keveréke előnyösebb, mint az 5.1 „A” diszperzió magában. 5. táblázat Finis anyaga Lágyuláspont Polivinilkloridhoz való tapadás Felületi fogás Közvetlen bevonás Felületi fogás Fordított bevonás „A” diszperzió 180 °C kielégítő tömör tömör Keverék 220 °C jó száraz száraz („A” : „B”=40: 60) rugalmas rugalmas 6. példa 6.1) „A” típusú diszperzió A bevitt anyagok: 1250 g dietilénglikol-poliadipát (OH-szám 45) 500 g polipropilénglikol-poliéter (OH-szám 112) 119 g N-metil-dietanolamin 217 g 2,4-/2,6-toluilén-diizocianát (65/35 keverék) 310 g 4,4' difenilmetán-diizocianát 42.5 g izoforondiamin 12.5 g hidrazinhidrát 114 g dimetil-szulfát 6000 g sómentes víz A poliészter és a poliéter keverékét 110 °C hőmérsékleten vákuumban vízmentesítjük, bekeverjük a metil-dietanolamint és 75 "C hőmérsékletre történő lehűtés után ezen a hőmérsékleten beadagoljuk a diizocianátkeveréket, míg az NCO-értéke, 1,7-re csökken. Ezután az NCO-előpolimerbe 114 g dimetil-szulfátot keverünk be kvatemerizálás céljából. A hidrazinhidrát és az izoforondiamin vízben készített oldatába erős mechanikus diszpergálás közben bekeverjük a fentiek szerint előállított előpolimert. Mintegy 30%-os poliuretán-karbamid-diszperziót kapunk. A diszperzióból előállított film keménysége 55 Shore A. A diszperzió 40,8 milliekvivalens anionos és 40,8 kationos, összesen 81,6 milliekvivalens ionos csoportot tartalmaz. 6.2) „B” típusú diszperzió A bevitt anyagok: 570 g porpoxilezett biszfenol A (OH-szám mintegy 200) 18 g N-metil-dietanolamin 268 g hexametilén-diizocianát 78 g izofom-diizocianát 142 g 3,3'-dimetil-4,4'-diamino-diciklohexil-metán 51 g izoforondiamin 18,9 g dimétil-szulfát 1720 g sómentes víz A poliéter és az N-metil-dietanolamin 110 "C hőmérsékleten vákuumban vízmentesített keverékét 50 °C hőmérsékleten a két diizocianát keverékével reagáltatjuk, míg az NCO- tartalom 7,6%-ra csökken. Kvatemerizálás céljából dimetil-szulfáttal történő reagáltatás után az NCO-előpolimert a két diamin vizes oldatába visszük be. így 40%-os diszperziót kapunk. Az ebből a diszperzióból előállított film keménysége mintegy 59 Shore D, lágyulási tartománya 243 °C feletti. A 6.1 „A” és 6.2 „B” diszperzióból készített 80:20 arányú találmány szerinti keverék előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a 6.1 „A” diszperzió magában. 6. táblázat Finis anyaga Lágyuláspont Polivinilkloridhoz való tapadás Felületi fogás Közvetlen bevonás Felületi fogás Fordított bevonás „A” diszperzió Keverék 155 °C kielégítő tömör tömör („A”:„B” = 40:60) 210 °C nagyon jó nagyon száraz nagyon száraz 7. példa 7.1) „A” típusú diszperzió A bevitt anyagok: 1700 g neopentilglikol/hexándiol-poiladipát (OH-szám 66) 138 g diszpergátor „A” (4.1 példa) 168 g hexándiizocianát 222 g izoforondiizocianát 85 g izoforondiamin 22 g hidrazin 2335 g sómentes víz 2500 g aceton Az NCO-előpolimerek előállítását, az aminkeverékkel poliuretánná történő lánchosszabbítási reakciót és a diszperzió készítést a 3.1 „A” típusú diszperzió előállításával azonos módon végezzük. A kapott 50%-os poliuretán-diszperzióból előállított film keménysége mintegy 60 Shore A. A diszperzió 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
