181629. lajstromszámú szabadalom • Bitumenfúvató berendezés
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (11) 181629 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás ; fE* Bejelentés napja : (22) 1978. VIII. 14. (21) (KO—2938) (51) NSZO3 C 10 C 3/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1981. (42) IV. 28. Megjelent : (45) 1986. VI. 30. ° Szabadalmi Tár- ^ J Feltalálók : (72) Rásky Zoltán oki. mérnök, Szászhalombatta, 35% Szabadalmas : (73) Kőolaj- és Gázipari Tervező Válla-Sokorai István oki. mérnök, Szászhalombatta, 15% lat, Budapest Dr. Szűcs István oki. mérnök, Budapest, 20% Dunai Kőolajipari Vállalat, Kostyál Ferenc oki. mérnök, Budapest, 20% Százhalombatta Marschall Béla oki. mérnök, Budapest, 10% (54) Bitumenfúvató berendezés 1 2 A találmány tárgya bitumenfúvató berendezés. Általánosan ismert, hogy kívánt minőségű fúvatott bitumeneket kőolaj lepárlási maradékából levegővel történő oxidáció útján bitumenfúvató berendezésben állítják elő. A fúvatáshoz használt berendezés lényegében álló elrendezésű hengeres reaktor, amelyben az oxidációs reakciók és atmoszferikus nyomáson játszódnak le. Az exoterm komplex oxidációs reakciók emelik a folyadékfázisú termék-bitumen lágyuláspontját, miközben kisebb molekulájú szénhidrogének, egyéb gázok, valamint gőzök keletkeznek. A késztermék meghatározott állandó minősége érdekében követelmény, hogy a fúvatási levegő mennyisége és betáplálási helye a bitumen alapanyag minőségváltozásának megfelelően szabályozható legyen. Az ismert fúvatóberendezésekben a fúvatási levegőt általában kereszt-, gyűrű-, vagy csavarvonal alakú perforált csöveken juttatják a reaktor alsó részét képező folyadéktérbe. Ismeretesek olyan levegőadagoló és te- 20 rítő berendezések is, amelyeknél a levegőt szítalemezek, vagy fúvókák terítik és oszlatják el a folyadékfázisú bitumenben. Gyakran a diszperzitásfok növelésére mechanikusan működtetett keverőturbinákat vagy keverőlapátokat is alkalmaznak. Közös hátránya az ismert levegőadagoló és terítő szerkezeteknek, hogy üzemeltetés során sem a fúvatólevegő mennyiségét, sem a betáplálás helyét nem lehet az optimális levegőelosztás fenntartása mellett szabályozni. A jelenleg ismert berendezéseknél a reaktor alján beadagolt és terített levegő kisebb-nagyobb buborékok alakjában függőlegesen felfelé áramolva érintkezik a folyadék állapotú bitumenréteggel és azon a legrövidebb úton áthaladva a reaktor felső részét képező gáztérbe., 5 jut. A kis sebességgel áramló folyadékfázisú alapanyagokon a levegőbuborékok viszonylag gyorsan áthaladnak és így nem marad elegendő idő, hogy a levegő oxigénje a bitumen anyagába diffundálva a kémiai reakciót létrehozza. Az ismert berendezések tehát nem teszik 10 lehetővé a cseppfolyós bitumen és a levegővel bevitt oxigén intenzív érintkeztetését, ami azután a fúvatási technológia idő- és levegőszükségletét, közvetve pedig a fajlagos ráfordítási költségeket növeli és ugyanakkor a berendezés kapacitását csökkentve még a kész termék 15 minőségét is rontja. Ismeretesek olyan berendezések is, amelyek a szabad érintkeztetési felületek megújítása, illetve növelése érdekében belső recirkulációval vagy mechanikus keverőberendezéssel üzemelnek. Az ilyen berendezések hátránya, hogy a sűrűségkülönbség útján bekövetkező folyadék recirkuláció mértéke pontosan nem ellenőrizhető és nem szabályozható. A mechanikus keverőlapátok vagy turbinák alkalmazása pedig üzemeltetési és karbantartási okok miatt nem üzembiztos és nem gaz- 25 daságos. Végezetül hátrányos, hogy az oxigén beépülés korlátozott volta miatt az anyagból kilépő fúvatási gázok oxigéntartalma magas, ami a gazdaságossági hátrányok 30 mellett egyéb káros következményekhez, pl. kokszoso-181629
