181573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemcsés anyagok és/vagy szilárd testek szilárdságának fokozására hidrogélt szolgáltató vizes monomereleggyel
7 181573 8 zási viszonyai is jelentős mértékben javulnak, ami döntő fontosságú a csatornahálózatok állékonysága és élettartama szempontjából. Az eljárást természetesen úgy is végezhetjük, hogy egyszerre három vagy több akna közötti szakaszt veszünk kezelésbe a hozzá tartozó bekötő vezetékekkel, víznyelőkkel együtt. 3. példa Ha a javítandó csatornaszakaszon lévő tisztító, ellenőrző stb. aknákat valamely oknál fogva nem kívánjuk javítani, vagy az oldat mennyiségével takarékoskodni akarunk, akkor az eljárást a 3. ábrán bemutatott módon is végezhetjük. Ekkor a 3 akna elfolyási oldalán a csatornaszakaszt 18 csőelzáróval lezárjuk. A csőelzáró megfelelő 19 átvezetéssel van ellátva, amelyhez szükség szerint csatlakoztatható a 20 légtelenítő, töltő stb. vezeték. Az oldat csatornába töltésekor a 14 elzárót nyitjuk. A javítás menete lényegében azonos a 2. ábrával kapcsolatban közöltekkel, természetesen azzal a különbséggel, hogy a gázt és a sűrített levegőt célszerűen a 2 aknára helyezett légzáró fedlapon keresztül vezetjük be. Ha egyszerre három vagy több akna közötti szakaszt javítunk, a közbeeső aknákat a javításból úgy kapcsolhatjuk ki, hogy az aknák hozzáfolyási és elfolyási oldalán is megfelelő átvezetéssel ellátott csőelzárókat helyezünk el, és a két csőelzárót egy átvezető tömlővel kötjük össze. 4. példa A 4. ábrán olyan nagyobb szelvényű csatorna javítására alkalmas megoldást mutatunk be, amelynél a teljes szerelvény feltöltése oldattal már nem gazdaságos vagy pedig körülményes. A szakasz lezárása után elhelyezzük a 21 távolságtartóval ellátott 22 felfújható műanyag tömlőt a csatornában. A feltöltéshez használt oldat összetétele és a javítás menete megegyezik az 1. és 2. példában közöltekkel. Megfelelő berendezés használatával a javítást úgy is végezhetjük, hogy egy-egy alkalommal nem az egész csatornaszakaszt, hanem csak a szakasz egy-egy hibás részét (például csak egy hibás csőkötést) kezeljük. Az eljárás talajvízben lévő csatornák javítására is alkalmas. Ebben az esetben az injektáláshoz szükséges nyomómagasság biztosítása céljából az aknában az oldatot a talajvízszint feletti magasságig töltjük fel. Az eljárás téglákból épült csatornák javítására is alkalmazható. Különösen jó eredményeket érhetünk el a régebben készült, mészhabarcsba rakott téglákból épített csatornák javításakor. Ezeknél a csatornáknál a mészhabarcs kedvezőtlen körülmények között viszonylag hamar tönkremegy, az ex- vagy infiltrálódó víz hatására a falazat mögött üregek keletkeznek, és a csatorna megroskad, beszakad. Ez gyakran az útburkolat beszakadásához is vezet. A javítás során az oldat kitölti a csatornafalazat mögötti üregeket, járatokat, valamint az üres vagy hiányos fugákat, és a gélesedés után szinte összeragasztja a téglákat és a falazatot. A csatomaszelvényt a körülötte kialakult gélréteggel együtt az 5. ábrán mutatjuk be. A csatorna falazata körül kialakult gélréteg tökéletes vízzáróságot biztosít. A 6. ábrán hibás, nem vízzáró, talajvízben lévő zárt medence javítását mutatjuk be. A medencét a megfelelő tisztítás után a rajta lévő búvónyíláson keresztül az 1. példában közölt összetételű oldattal töltjük fel, s szükség esetén az exfiltráció miatt az oldat szintjét utánadagolással állandó értéken tartjuk. Megfelelő idő elteltével (általában 1-2 óra múlva), amikor az oldat exfiltrációja már erősen csökken vagy megszűnik, a folyadékot a 2. példában közölt módon eltávolítjuk a medencéből, és ammóniagázt vezetünk a medencébe. 25—30 perc elteltével a gáz bevezetését megszüntetjük. Ezzel a javítás befejeződött. A hiányosságokba, repedésekbe bejutó éa azokon áthaladó oldat a medence falán kívül gélesedik, és a kialakuló 23 géldugók és géltartalmú talajrétegek biztosítják a medence tökéletes vízzáróságát. Eljárhatunk úgy is, hogy a medencébe feltöltes eiott terkorlátozó elemeket helyezünk; ekkor a feltöltéshez az előzőnél lényegesen kevesebb oldatra van szükség. 5. példa 6. példa A 7. ábrán egy megdőlt vasbeton víztorony stabilizálását mutatjuk be. A 24 alaptestek közelében alaptestenként 4—4 db, a talajszilárdításnál ismert és használatos 25 perforált injektáló csövet verünk le a kívánt mélységig. Ezt követően a 26 tartályból a 27 szivattyú segítségével a talajszilárdításra vonatkozó előírások és a talajadottságok figyelembevételével számított mennyiségű (pl. csövenként 80 liter), az 1. példában közölttel azonos összetételű oldatot nyomatunk a talajba. Az oldat bevezetése közben a 28 elzárót zárt, a 29 elzárót nyitott állapotban tartjuk. Ezután az injektáló csőben lévő oldatot a talajba nyomatjuk, és a 28 elzáró megnyitása, illetve a 29 elzáró zárása után a 30 vezetéken keresztül a 31 tartályból 25—30 percen keresztül ammóniagázt nyomatunk az injektáló csövekbe. A gáz hatására a talajba injektálódott anyag megszilárdul, a cső körül az injektálás mértékétől függő méretű (rendszerint 30—50 cm sugarú) szilárd gélréteget képez, és megfelelően biztos, vízzáró alapot ad a létesítménynek. 7. példa A 6. példában közöltek szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a következő összetételű reaktív oldatot használjuk fel: 10 súlyrész akrílamid 10 súlyrész metakrílamid 4 súlyrész trietilén.diamin-hidroklorid 0,2 súlyrész metilén-bisz-metakrilamid 0,2 súlyrész kálium-perszulfát 0,5 súlyrész poliakrílamid 75,1 súlyrész víz A képződött hidrogél a 6. példában említetthez hasonló tulajdonságú, és kitűnő vízzáróságot ad. Ebben az esetben az ammóniás talajkezelés idejét 15—20 percre csökkenthetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
