181562. lajstromszámú szabadalom • Iszapkotró berendezés előnyösen vízkezelő műtárgyakhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181562 l ü l Bejelentés napja: 1980. VII. 18. (1795/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 Közzététel napja: 1982. IX. 28. B 01 D 21/18 ORSZÁGOS Ta,áimánw)y>s. ^ ^ Szabadalmi Tár. TALÁLMÁNYI N's''~J3/UjDONA HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 31 Feltalálók: Horváth János oki. gépészmérnök, Péter Gábor oki. mérnök, Pálhidy Attila oki. mérnök, Nagy Lajos oki. gépészmérnök, Mikó Zoltán oki. gépésztechnikus, Papp Imre oki. gépészmérnök, budapesti lakosok Szabadalmas: Vízgépészeti Vállalat, Lajosmizse Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest Iszapkotró berendezés előnyösen vízkezelő műtárgyakhoz 1 A találmány iszapkotró berendezés előnyösen vízkezelő műtárgyakhoz, amelynek a műtárgy feneke felett elhelyezkedő kotrólapátjai vannak, és a műtárgy fenékrészének közepén iszapzsomp van kialakítva. Mint ismeretes, számos ipari technológiai művelet során elsősorban víz- és szennyvíztisztításnál alkalmaznak ülepítő, illetve derítő műtárgyakat a vízben levő szilárd szennyeződések eltávolítására. Technológiai szempontból az egyik legegyszerűbb műtárgy a hengeres ülepítő tartály, afnelynek meredek kúpos feneke van, ahol is a tartályon átfolyatott vízből kiülepedő szennyeződések, illetve iszap a kúp falán gravitációs hatására lecsúszik és a kúpos fenék alján levő csővezetéken keresztül eltávolítható. Nagyméretű ülepítőknél azonban a kúpos fenékrész miatt túl nagy műtárgy magasság adódik és ezért gazdaságossági szempontból a kör alaprajzú ülepítőket csak enyhén kúpos vagy sík fenékkel készítik és a medence közepén úgynevezett iszapgyűjtő zsompot alakítanak ki. Ebbe a zsompba az iszapot függőleges tengelyű, lassan forgó, célszerűen spirális alaprajzú lapátokkal terelik be. Az ülepítésnél probléma, hogy a nagyon apró kolloid méretű szennyeződések szemcséi még hosszú idő alatt sem tudnak gravitációsan leülepedni és ezért ilyen esetben az ülepítést elősegítő vegyszert kell, például víztisztításnál a folyadékba adagolni. A vegyszer hatására a kolloid szemcsék nagyobb pelyhekké tapadnak össze, amihez viszont a folyadék keverésére van szükség. A keverés sebességének azonban lassúnak kell lennie, nehogy a keletkezett pelyhek újra felaprózódjanak. A korszerű derítőknél, ülepítőknél a 2 keverésre nagy méretű lassú áramlású szivattyúkat alkalmaznak. A jól ülepedő pelyhek kialakulását elősegíti a már leülepedett iszap egy részének a derítőbe érkező vegyszerrel összeke- 5 vert vízhez történő visszakeverése. Az ülepítés, illetve derítés csak lassú áramlású térben játszódik le jó hatásfokkal, különben a víz az iszap nagy részét magával ragadja, ezért az iszapkotrónak és az esetlegesen alkalmazásra kerülő pelyhesítő szivattyúnak nem szabad a 10 vízben gyorsan forgó szerkezeti résszel rendelkeznie. Az iszapkotró forgási sebessége általában egy-két fordulat óránként, míg a pelyhesítő szivattyú 15—120 fordulat percenként. Az ismert iszapkotró berendezéseknél a két különböző fordulatszámú szerkezetet vagy különböző fordulatú ko- 15 axiális tengellyel hajtják vagy a kotrót például különleges bolygókerekes rendszerrel működtetik. A gyakorlatban a legkülönbözőbb meghajtású iszapkotró berendezések alakultak ki. Az ismert megoldások mindegyikénél közös probléma, hogy folyadékszintje alatti csapágyra 20 fogaskerekekre és egyéb egymáson csúszó alkatrészekre van szükség. Ugyanez vonatkozik az esetlegesen alkalmazott pelyhesítő szivattyúkra is. Ezen szerkezeti részek megvédése a folyadék, például a víz korróziós hatása ellen, továbbá a vízben levő és onnan kiülepedő szemcsés anyagok, például 25 homok koptató hatása ellen igen komoly problémát okoz és a berendezést nagymértékben megdrágítja. A meszes vízlágyítás céljára, ahol a mész adagolás hatására a víz keménységét okozó oldott kalcium-hidrokarbonát keménymészkő formájában a kotró és keverő szivattyú alkatrészeire is le- 30 csapódik, az ismert megoldásokat, legalábbis nagyméretű 181562
