181547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer kötőanyagú festékipari bevonóanyagok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 181547 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1980. VI. 13. Çl 489/80) NSZO3 C 09 D 3/74 C 09 D 3/76 Közzététel napja: 1982. X. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 3l JF 0'J' 1 . Szabactr.!r.ii rá Feltalálók: Bürchner István vegyészmérnök 40% Szathmári Ferenc vegyészmérnök 40% Gál György vegyészmérnök 20% Szabadalmas: BUDALAKK Festék és Műgyantagyár, Budapest Eljárás polimer kötőanyag alapú festékipari bevonóanyagok előállítására i 2 A találmány tárgya eljárás polivinil-tipusú polimer gyanta és adott esetben amino-formaldehid-, epoxi-, cellulóz-nitrát-, klórkaucsuk, illetve alkid gyanta kötőanyagot, valamint oldószer elegyet és adalékanyagot tartalmazó festékipari bevonóanyagok előállítására. Ajaiálmány értelmében olyan oldószer elegyet alkalmazunk, amely a polimer kötőanyagra számítva 20—50 s% mennyiségű, 6,0—25,0 dielektromos állandójú és etiléterre vonatkoztatva 2,0—7,0 párolgási számú oldószert és 3—20 s%-nyi 2,0—3,7 dielektromos állandójú monomert, előnyösen metilmetakrilátot, buti-akrilátot, sztírolt és vinil-toluolt tartalmaz. Az oldószer elegy monomer tartalma az összes oldószer mennyiségének l—15 s%-a. Az ilyen oldószer elegy alkalmazásával lényegesen megnövelt kezdeti száradási sebességgel rendelkező és ezzel összefüggésben— különleges dekoratív hatást biztosító festékipari bevonóanyagok állíthatók elő. Ismeretes, hogy a festékipari bevonóanyagok túlnyomó többsége kolloid rendszer. A színtelen lakkok legtöbbje filmképző anyag kolloid oldata valamely szerves oldószerben. Festékeken általában filmképzők kolloid oldatában diszpergált pigmentrendszereket értünk. A filmképző anyagok nagymolekulájú vegyületek, amelyeket oldószerben oldva alkalmazunk. Az oldószerek kiválasztásánál az oldó, illetve hígító hatáson kívül a bevonat kívánt esztétikai megjelenése biztosítására a megfelelő párolgási tulajdonságok figyelembevétele is szükséges. Mivel az oldószer a bevonat kialakításakor eltávozik a rendszerből, gazdaságossági és egészségvédelmi szempontból kellemetlen ballaszt anyagnak tekinthető és kívánatos mennyiségének minimálisra szorítása. Az oldószerek kiválasztása, az oldószerek oldóképességének meghatározása rendszerint gyakorlati próbákkal történik. Az utóbbi időben végzett kutatások szerint a nagymolekulájú anyagok és az oldószer közötti kölcsönhatás ismerete alapján az oldóképességet (illetve oldhatóságot) elméleti úton, matematikai módszerekkel határozzák meg. (dr. Kovács Lajos: Lakk-festékipari zsebkönyv 1972. 42. o.) Az oldhatóságot meghatározó kölcsönhatás rendkívül sokféle erőhatásra: így a diszperziós erőkre, dipoláris irányítottságra, dipoláris indukcióshatásra, hidrogénkötésre vezethető vissza. Egyes kutatók ezeket a jellemzőket adott oldószerekre és polimerekre meghatározták és azokból oldékonysági paramétereket számoltak ki és az egyes polimerek oldhatóságát koordináta rendszerben, háromszög diagramban vagy háromdimenziós diagramban ábrázolták. A fejlődés megkívánja a száradásnak, az oldószerek elpárolgási sebességének, speciális esetekben a kezdeti oldószer elpárolgási sebességnek a gyorsítását. Mérések szerint ez a jó oldóképességgel ütköző követelmény, hiszen azonos hatások biztosítják az oldást, illetve akadályozzák az oldószer eltávozását. A szakirodalomban is van utalás arra, hogy a kölcsönhatás miatt oldószer marad vissza a rendszerben. (Ezt ismerteti Fartunin V. L, Kozlov P. V.: Solvent effect on structure formation of cellulose nitrate, Dokt. Akad. Nauk. SSSR 1970. 193/4p. 865—7.) Az említett feladatok megoldására, illetve az eddig ismert 5 10 15 20 25 30 l8l547
