181528. lajstromszámú szabadalom • Párosító készülék, állattartó épületek nevelőterének és nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 181528 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1980. III. 31. (760/80) NSZOj F 24 F 5/00 Közzététel napja: 1982. X. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 31 Feltalálók: Szabadalmas: Horváth Gábor, csoportvezető 33%, Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr Mihályi Lajos, előadó 33%, Leinwetter Lajos, gyártmányszerkesztő 34%. Mosonmagyaróvár Párásító készülék, különösen állattartó épületek nevelő terének és nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására 1 2 A találmány párásító készülékre vonatkozik, különösen állattartó épületek nevelő terének, nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására. Ismeretes, hogy egyes állattartó épületekben az állatok nevelésének és tartásának egyik fontos feltétele a tartástechnológiákban előírt és megkívánt relatív páratartalom biztosítása, ugyanez vonatkozhat nagy légterű csarnokokban a komfortérzetre. Ez elsősorban ott a legkritikusabb, ahol a klimatikus viszonyok nem biztosítják, hogy a környezeti levegő páratar- 10 talma megközelítse az optimálist. Ezeken a helyeken általában párásító berendezésekkel oldják meg a belső tér előírt relatív páratartalmát. Többféle megoldás vált ismertté a hidegátalakításos párásítás módja szerint. Lényegében két fő csoportra oszthatjuk az alkalmazott készülékeiket, mégpedig: — nyomás-porlasztásos és — forgó tárcsás vagy serleges porlasztású készülékek. Nyomás-porlasztásos megoldásoknál (például Funki, Lhomann, stb.) egyértelműen leszögezhető, hogy magának a porlasztásnak — elpárologtatásnak hatásfoka viszonylag rossz. Minden esetben egy vagy több fúvókán és nagy nyomáson vizet porlasztanak el. Az elporlasztott vizet egy intenzív levegőáramban juttatják, amely közvetve (például párologtató felület) vagy közvetlenül keveredik a levegővel. 25 Ezeknél a rendszereknél a víz nyomása nagymértékben meghatározza a pára finomságát (szemcse) és a levegő nem tudja teljes mennyiségben az elporlasztott vizet magával ragadni. így a víz fogyasztás és a párologtatás viszonya nem kielégítő. Kicsapódási hányad magas. Problémát okoz a 30 kicsapódó víz elvezetése és esetlegesen az ismételt felhasználása. Nagyobb mennyiségű víz elpárologtatására kialakított rendszer beruházási költsége viszonylag magas és a szellőzte- 5 tést még ezenkívül is meg kell oldani, amely újabb beruházást igényel. Tekintve ezen rendszernek nagy vízigényét, olyan helyeken, ahol korlátozott a tiszta víz nyerése, csak költséges megoldásokkal biztosítható a kicsapódó és elfolyt víz újbóli felhasználása. Forgótárcsás (serleges) párásító berendezések (például Woods, SBM, IMI, stb.) lényegében két részből állnak egy forgótárcsából, amelyre vizet folyatnak és a tárcsa kerületéről nagy sebességgel lerepülnek a vízszemcsék, valamint egy ventillátorból amely levegőt áramoltat és ez a levegő ragadja 15 magával az elporlasztott vízszemcséket. Ilyen rendszerű párásítókkal biztosítható, hogy a viszonylagosan nagy mennyiségű levegő az elporlasztott vízpárát elszállítja, nagyobb mérvű vízcseppképződés nélkül. Az ed- 20 dig ismert párásító rendszereknél az építési nagyság szab határt a teljesítmények növelésének. Csaknem mindegyik típus egy úgynevezett forgótárcsából áll, amely egy meghatározott fordulatszámon forog, amely az átlagosnál nagyobb kerületi sebességet tesz lehetővé. A forgótárcsára (vagy serlegre) folyatott, vagy csepegtetett víz a tárcsa szélén meghatározott sebességgel lép ki (cseppekké szakad). Ha az elporlasztott vízteljesítményt növelni akaiják, akkor növelni kell a kerületi sebességet. Ezt két módon lehet elvégezni, vagy a fordulatszám növelésével vagy a tárcsa külső átmérőjének növelésével. Ezért általában nem alkal-181528
