181493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gipszalakok előállítására
7 181493 8 legkaron a 112 rugó segítségével állítható. A mérlegkar egyik vége 113 lengéscsillapítóval van egy rögzített állványhoz kapcsolva. Két 108 és 109 ütköző határolja a 16 mérlegkar lengésének amplitúdóját. A 16 mérlegkar keverővei ellentétes vége biztosítja a pneumatikus áramkörhöz tartozó és a szabadba torkolló 18 fúvóka végénél lévő kiömlés beszabályozását. A pneumatikus rendszert állandó mennyiségű sűrített levegővel tápláljuk a 17 vezetéken keresztül. Ennek két leágazása van. Az egyik ág a 15 légvezetékhez megy és a 12 szelep számára szállítja a levegőt, a másik a szabadba torkolló 18 fúvókához vezet. A 16 mérlegkart a 111 ellensúly ide-oda csúsztatásával hozzuk egyensúlyba a keverő meghatározott súlya esetén, azaz amikor a keverő tartályának belsejében meghatározott mennyiségű termék van és a mérlegkar oszcillálni kezd, amikor ez a súly változik. Ekkor vagy növeli, vagy csökkenti a 18 fúvóka végénél lévő kiömlést és ennek megfelelően csökkenti, vagy növeli a szelep felé haladó levegő nyomását, ily módon változtatja a szelep átömlő keresztmetszetét, következésképpen a keverőbői kiömlő mennyiséget. Annak elkerülésére, hogy a szelepben ne képződjenek lerakódások, a 14 hüvelyt állandóan deformációban tartjuk, úgy, hogy a vezérlőjelre egy pulzáló jelet szuperponálunk. A vezérlő levegő változását létrehozó eszközt képezheti egy pulzáló dugattyú, amelyet egy periodikus mozgás táplál egy henger belsejében, amely a pneumatikus vezérlőkörből ágazik le, azonban előnyösebb, ha a keverőturbina által létrehozott rezgéseket használjuk fel arra, hogy ezeket a rezgéseket létrehozzuk. Ezek a rezgések gyengén lengésben tartják a 16 mérlegkart és ezek a gyengébb rezgések, amelyeket a pneumatikus kör érzékel, hozzák létre a szelepet működtető levegő nyomásváltozásait. A szelep rugalmas hüvelye a szabályozójelre felveszi csillag alakját. Ez a könnyen deformálódó csillag alak állandóan változtatja alakját a pulzáló jel hatására, így a hüvelyben nem tudnak lerakódások képződni. Annak érdekében, hogy a mérlegkar állandóan mérni tudja a keverőt, a 12 szelep kiömlöcsöve a lenti berendezésektől függetlenítve van. A kiömlőcsőben egy megszakítás van és a szelep által szállított vezeték — miután egy rövid szakaszon a szabad levegő halad át — a 19 felfogókészülékbe kerül, amelyet a későbbiekben fogunk közelebbről ismertetni. A keveréket felhasználó berendezések folyamatos öntőberendezésből állnak. A folyamatos öntőberendezés, amelyet az 1. és 5. ábrákon ábrázoltunk, D keverékelosztószerkezetet és C öntőfejet tartalmaz, amelynek segítségével a gipszet mozgó S öntőlemezen el lehet osztani és adott esetben erősítő elemeket bevezető R eszközöket. A D elosztó szerkezet az M keverő után a 12 szelep folytatásában van elhelyezve és 19 felfogókészüléket tartalmaz, amelyet részletesen a 3. ábrán ábrázoltunk, továbbá 20 szivattyút, 21 elosztót, amelyet a 6. ábrán ábrázoltunk, és 22 csővezetéket. A 19 felfogókészülék a 12 szelep kiömlésénél egy törést okoz az anyag pályájában és elválasztja a keverőt az alatta elhelyezett berendezéstől, hogy így lehetővé tegye a keverék lemérését. A 19 felfogókészülék két függőleges 23 és 24 félcsövet tartalmaz, amelyek egymástól elkülönítve, egymás meghosszabbításában vannak elhelyezve. A 23 és 24 félcsöveket elválasztó tér 25 szekrénnyel van körülvéve, célszerűen fedél nélkül. Az alsó 24 félcső behatol a 25 szekrénybe, annak 26 feneke fölé. A 28 permetezőfejben végződő vízbevezető 27 cső behatol a 25 szekrénybe, hogy a gipsz minden szennyfoltját lemossa. A 25 szekrény 26 fenekének legmélyebb pontja a 29 kiömlőnyílásokkal van ellátva, amelyen ez a víz távozni tud. Előnyösen a 24 félcsö tölcsérrel helyettesíthető. Az alsó 24 félcső szállítja a keveréket a 20 szivattyúhoz. A 20 szivattyú terhelés nélkül is működő szivattyú, amely az M keverő egész mennyiségét fel tudja szívni, ha feltételezzük, hogy bizonyos légcirkuláció van és nincs sehol holt tér. így célszerűen fogaskerék szivattyút, bütykös szivattyút, vagy müanyagcsöves szivattyút alkalmazunk, ahol a csöveket excentrikus bütykök vagy görgők nyomják össze, amely csöveken a keverék a szivattyú kiömlőnyílásáig jut. A 20 szivattyút közvetlenül a C öntőfejhez csatlakoztathatjuk a 22 csővezeték segítségével. Ott azonban, ahol egyetlen keverőállomásról több helyen kell a gipszkeveréket betáplálni, és ha a szivattyú teljesítménye nem állandó, hanem szakaszos, akkor a 20 szivattyú kiömlőnyílásához 21 elosztót csatlakoztatunk, amely szabályozza a teljesítményt és az egyetlen keverékáramot, amelyet a szivattyú szállít, több kis azonos árammá osztja szét. A 21 elosztó tölcséralakú, amely egyenes 30 végénél fogva a 20 szivattyú kiömlőnyílásához csatlakozik és széles nyílása 31 fedéllel van lezárva. Ennek a 31 fedélnek a közelében a tölcsér falának tetejéből indulnak ki sugárirányban a 32 elosztócsövek. Annak érdekében, hogy egyenlő elosztott kis áramokat kapjunk, a 32 elosztócsövek a tölcsér szimmetriatengelyéhez képest szimmetrikusan vannak elosztva és a 21 elosztó függőleges tengelyű. Az eldugulás elkerülése végett a 32 elosztócsövek lefelé döntöttek. Mindegyik 32 elosztócsőhöz 22 csővezeték csatlakozik, hogy a keveréket a C öntőfejhez juttassák. A 7. ábrán részletesen ábrázolt C öntőfej az S öntőlemez felett van elhelyezve és az öntőfej és az öntőlemez egymás felé elmozgatható. Célszerűségi szempontból előnyös, ha a C öntőfej és valamennyi ezt tápláló csővezeték van rögzítetten felszerelve és az öntőlemez mozgatható. Az S öntőlemezt ekkor szállítóberendezés mozgó szalagja képezi, amely szállítószalag nem oxidálódó fémből, vagy gumiból készült. A 33 oldalsó szalagok, amelyek ugyanolyan haladó mozgást végeznek, mint a szállító vízszintes szalagja, a vízszintes szalag két oldalán vannak elhelyezve. A C öntőfej lényegében két 34 és 35 torlólemezt tartalmaz, amely az S öntőlemezzel és a 33 oldalsó szalagokkal az S öntőlemez haladási irányára keresztirányú vályút képez. A 34 torlólemez a mozgó öntőlemez haladási irányát nézve az elülső lemez, míg a 35 torlólemez a hátulsó lemez. Az elülső 34 torlólemez a vályútól kifelé eső felületén teljes hossza mentén egy sorozat 36 betáplálócsővel van felszerelve, amelyek rajta áthaladnak, hogy a vályú belsejébe torkolljanak. Mindegyik 36 betáplálócső a 32 elosztócsövekkel van összekötve vagy úgy, hogy egy-egy elosztócső egy-egy betáplálócsőhöz van csatlakoztatva, vagy pedig úgy, hogy egy 32 elosztócső 37 elágazás közbeiktatásával két 36 betáplálócsőhöz van csatlakoztatva, vagy pedig két elosztócsö össze van kötve és egyetlen 36 betáplálócsőhöz van csatlakoztatva. Előnyösen a betáplálócsövek vízszintesen ki vannak szélesítve ott, ahol a 34 torlólemezen áthatolnak. A 34 torlóiemezhez való érkezési magasságuk és egymástól való távolságuk a felhasználás függvényei, úgymint függnek a keverék menynyiségétől, fluiditásától, a keverék magasságától a vályú belsejében. A két 34 és 35 torlólemez közötti távolság ugyancsak a felhasználás körülményeitől függ. A 35 torlólemezt az S öntőlemezhez képest felemeljük, hogy így egy rést képezünk, amelynek magassága szabályozható és egyenlő a gipszfolyam előirányzott magasságával. Amint a 8. és 9. ábrákon látható, a két 34, 35 torlólemez gumiból készült oldalsó 38 csatlakozásokkal van ellátva, amelyek súrlódnak a 33 oldalsó szalagokon. A 35 torlólemezen, annak alsó részén is lehetnének 39 csatlakozások, hogy ily módon a szállítószalag vízszintes szalagjával való tömítettséget bizto5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
