181493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gipszalakok előállítására
3 181493 4 mény az, hogy a végtermék folyóssága egyenletes legyen, amit a betáplálás szabályozásával nem lehet biztosítani, a turbinás keverék nem felelnek meg erre a célra. Ismeretes, hogy bizonyos viszkozitású anyagok mennyiségének szabályozására közvetlen átömlésű pneumatikus szelepeket alkalmaznak, amelyek merev szekrénybe szerelt rugalmas hüvelyből állnak. A rugalmas hüvely — például a szekrény és a hüvely között áthaladó nyomás alatti folyadék hatására — deformálódni tud és így a szelep átömlési keresztmetszetét változtatni tudja. Ha a hüvelyre kifejtett hatás elég erős, akkor a szelep teljesen lezár. Ilyen szelepeket alkalmaznak a tixotropikus termékek keverésére, vagy olyan termékek felaprítására, amelyek a rugalmas hüvely belsejében keményednek meg, például cement összetörésére. Ezek a szelepek azonban túlságosan nagyok ahhoz, hogy pontos szabályozást lehessen velük végezni, és amikor nyers maszszákról van szó, akkor az összenyomott hüvely által létrehozott szűkületben lerakódások képződnek, amelyek az átömlő keresztmetszetet megváltoztatják, befolyásolják a szabályozást és végül teljes eldugulást okoznak. Ugyancsak ismeretes a korábbi publikációkból az a megoldás, hogy folyékony gipsz és víz keverékét folyamatosan öntik. Ez az öntés azonban egy karton vályú belsejében történik, megvárják, hogy a termék átalakuljon egy pépes állagú masszává, ami után azt préshengerek segítségével alakítani lehet, amelyek a masszának a kívánt alakot és vastagságot adják. A keveréket egy másik kartonlappal olyan tökéletesen beborítják, hogy a sík felületek hibái kevésbé fontosak. A mechanikai szilárdságot a karton biztosítja, akármilyen legyen is a gipsz minősége. Azonkívül az az eszköz, amely a pépet széttöri, nehéz. Az 1 584 781 és 1 584 785 számú NSZK szabadalmi leírások olyan eljárást ismertetnek kartonnal bevont gipszlapok gyártására, amelynél egy gipszből készült mag két felületén és szélein kartonnal van beburkolva. A gyártáshoz formázóhengert alkalmaznak, amely a masszát széttöri és kényszeríti arra, hogy a kívánt vastagságot vegye fel. Ennek az eredménynek az eléréséhez szükség szerint az kell, hogy a széttört massza konzisztenciája pépszerű legyen, mert ha nem, akkor a henger alá befolyna. Azonkívül a két szabadalom ábráiból jól kivehető, hogy áramlásirányban a formázóhenger előtt egy anyaghalmazt hoznak létre és ilyen anyaghalmazt csak egy olyan keverékből lehet létrehozni, amelynek a konzisztenciája legalábbis pépszerű. Az irodalomból ismeretes továbbá az a megoldás is, miszerint folyamatosan lehet gyártani gipsz-alapú, vagy hidraulikus kötőanyag alapú termékeket oly módon, hogy a keveréket öntőformába folyatják, amelyek a keveréket tartalmazó tölcsér alatt haladnak el. Ilyen eljárást és berendezést ismertet például a 3 824 059 sz. USA szabadalom. Ezeknél a megoldásoknál azonban a keverék előállításának eszközei, a keverék felújítása a tölcsérben nem játszik szerepet, és az öntőformákba kiöntött keverék állaga semmilyen jelentőséggel sem bír. Ismeretes azonkívül az a megoldás, amikor mozgásban lévő öntőlemezre osztják el a pépes masszát és hagyják önmagától szétterülni. Az így kialakított lapok vastagsága az öntőlemez haladási sebességének függvénye. Mivel azonban folyékony közegről van szó, nagyon nehéz a szétfolyást uralni és vastag lapok gyártásánál nehézségek adódnak. Hogy a szétfolyást korlátozni és szabályozni lehessen, alkalmazhatók azok a klasszikus berendezések, amelyeket az át nem alakuló nyers masszák folyatásánál alkalmaznak. Ezek rendszerint fenék nélküli tartályból állnak, amely mozgó öntőlemez fölött van elhelyezve, és az öntőlemez és a tartály elülső falát képező lemez alsó éle között rés van. A tartályt megtöltik és így az öntőlemez felett statikus terhelést hoznak létre. A termék a tartály aljánál lévő résen keresztül az öntőlemezre folyik. A gipsz és viz keveréke, amelyet ebbe a berendezésbe beöntenek, először a tartály falai mentén, majd a rés széleinél megkeményedik és a berendezés rövidesen eltömődik. A találmány feladata, hogy a folyadékkal való műveletekkel kapcsolatos előnyöket kihasználja, de azok hátrányait kiküszöbölje és olyan eljárást és berendezést hoæon létre, amelyekkel folyamatos eljárással és könnyű anyagból olyan gipszlapokat tudunk készíteni, amelyeknek szilárdsági tulajdonságai a kartonnal körülvett gipszlapokéval egyenlőek és közel tökéletesen homogének. Ezt a feladatot a találmány szerinti eljárással azáltal oldjuk meg, hogy a gyártás folyamatossá tétele érdekében a gipszet és a vizet keverő belsejében keverjük össze egy folyékony rétegben, amely a keverő falait beburkolja és a keveréket a keverő fenekénél ürítjük ki, továbbá hogy a kiürített keveréket egy tartályon vezetjük keresztül, amelynek falát állandóan alakítjuk és amelynél az átömlő keresztmetszetet a keverőben lévő keverék mennyiségének függvényében szabályozzuk, majd a keveréket folyadéksugarak formájában tartályba vezetjük és a sugarakat a tartály hátsó falának ütköztetjük és végül a keveréket tartályba összegyűjtjük és egyidejűleg mozgásban lévő, a tartály elülső fala alatt elhaladó öntőlemezre folyatjuk és a tartály elülső és hátulsó falát az öntőlemez haladási irányának függvényében határozzuk meg. Előnyösen a keverő fala mentén a folyadékréteget forgásban tartjuk, és a termékek átlagos tartózkodást idejét a keverőben állandó értéken tartjuk, amely érték 3 és 30 másodperc között van. Célszerűen a keveréket a keverő fenekének kerületénél ürítjük, a keveréksugarak lineáris sebességét legalább 10 m/mp-re választjuk és a sugarak magasságát a tartályban szabályozzuk és ily módon a folyadékfelszín keverését biztosítjuk, továbbá a sugarak egymástól való távolságát a tartályban is szabályozzuk és ily módon a folyadékfelszínen létesített keverést összefüggővé tesszük. Előnyösen a tartály falait rezgésbe hozzuk. A találmány tárgya továbbá az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés, amelynek gipszet és vizet betápláló eszközei, keverője, öntőeszköze és öntőlemeze van és amelynek az a lényege, hogy a folyamatos gyártás biztosítása érdekében a keverő feneke, amelyen keresztül a keveréket eltávolítjuk, össze van szűkítve és középpontjában a falaktól távol egy belső testet tartalmaz, amely fölött turbina van elhelyezve, a keverő és az öntőeszköz között szabályozható járatokkal és könnyen deformálódó hajtogatott falakkal ellátott pneumatikus tartály van elhelyezve és ez a keverő hajtogatott falainak deformációit létrehozó impulzusadóhoz, valamint a keverő súlyának folyamatos mérésére alkalmas eszközhöz van társítva, amely a hajtogatott falakkal határolt tartály átömlő keresztmetszetét meghatározza, a tartály pedig egy’fenék nélküli tartály, amely mozgó öntőfenékre van helyezve és amely az öntőlemez haladási irányával ellentétes irányba irányított keverősugarak bevezetésére szolgáló csővel van felszerelve és a tartály elülső fala alatt öntőrés van. Előnyösen a keverő a keveréket képező víznek legalább egy részét a keverőhöz szállító, gyűrűalakú, túlfolyós vízleeresztővei van ellátva. Célszerűen az impulzusadó szerv és a keverő súlyát mérő szerv erőmérleg, amely vízszintes katjának egyik végén a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
