181490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás flokkulálószerek előállítására
181490 nyekkel jár. Az akrilsavban már 5 ppm (parts per million) akrolein hatása is számottevő. Kvaterner ammonium típusú monomerek esetében megint más káros szennyezők vannak. Ezért a monomerek tisztítására több eljárást javasoltak (1 459 811 lajstromszámú nagy-britanniai szabadalmi leírás). Ismeretesek fotopolimerizációs eljárások. Ilyen eljárást ismertet például a 1 046 317 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás, amely szerint poliakrilátok antrakinon-származékkal iniciálva tömb vagy emulziós polimerizációval állíthatók elő fotopolimerizációval. A 3 912 607 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás vízoldható akrilamid és akril sav polimerek fotopolimerizációs előállítását ismerteti benzoin-metiléter iniciálással mozgó hordozón 137 C° hőmérsékleten. A 2 542 290 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat antrakinon-szulfonát-nátrium, benzoin, pentaeritrit-tetrahidroglikolát jelenlétében UV besugárzással végrehajtott akrilamid polimer előállítását ismerteti, ahol a polimerképzést mozgó hordozón végzik 0—100 C° hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás az ismert fotopolimerizációs eljárások továbbfejlesztése, az akril monomerek polimerizációjára vonatkozó olyan eljárás, amely még nem nagyon tiszta kiindulási monomerek esetén is jó minőségű flokkulálószert eredményez. A találmány szerinti eljárás során, a polimerizálandó akril monomerek vizes oldatában nem szükséges a túl nagy pH biztosítása. A találmány szerinti fotopolimerizációs eljárás olyan flokkulálószerek képződéséhez vezet, amelyek vízben gyorsan oldódnak, és nem tartalmaznak vízben oldhatatlan frakciókat. A találmány szerinti eljárás során olyan fotopolimerizációs adjuvánsokat használunk, amelyek megkönnyítik a flokkulálószerek oldódását anélkül, hogy lényegesen csökkentenék ezeknek a molekulasúlyát még akkor is, ha különböző és/vagy nagyobb mennyiségű adjuvánst és különböző monomereket használunk is. A találmány szerinti eljárással mindezek a követelmények kielégíthetők. Az eljárás szerint, mely főleg a vizek kezelésére alkalmas, vízoldható polimer flokkulálószerek előállítására alkalmas, olefinszerű telítetlen monomerek vizes oldatát, amely fotopolimerizációs promotort és fotopolimerizációs adjuvánsként legalább kettő, de célszerűen három szekunder alkoholcsoportot tartalmazó polihidroxivegyületet tartalmaz, vékony rétegben elterítve, 150 és 500 nm közötti hullámhoszszúságú fénnyel megvilágítjuk. A találmány szerinti eljárásban olyan fotopolimerizációs adjuvánsok használhatók, amelyek 5 vagy 6 szénatomszámú cukorsavak vagy ezek sói. A sók közül különösen az alkálifém sók (beleértve az ammóniumsót is) előnyösek. A sóképzést elvégezhetjük in situ a fotopolimerizációnak kitett közegben is. A leggyakrabban használt adjuvánsok közül megemlítjük az alábbiakat: szaccharid- és glukonsavak, valamint ezek nátrium, kálium és ammóniumsói. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott szénhidráttípusú adjuvánsokat általában 0,1 és 20 súly% közötti menynyiségben alkalmazzuk, de célszerűen 0,5 és 10% mennyiségben, az alkalmazott monomer vagy monomerek összes mennyiségére vonatkoztatva. A polimerizációnál alkalmazott fény hullámhossza célszerűen 300 és 450 nm közötti. A kiindulási monomer oldat célszerűen fotopolimerizációs promotort és adott esetben fotopolimerizációs adjuvánst is tartalmaz. 3 A felhasznált olefinszerű telítetlen monomereknek legalább 50 súly%-a, de célszerűen 80 súly%-a akril-monomer. A találmány szerinti eljárás során használható monomerek közül elsősorban megemlítjük az akrilamidot és metakrilamidot, az akril-, metakrilsavat, metallilszulfonsavat és a vinil-benzol-szulfonsavat valamint ezek sóit és észtereit, különösen az alkálisókat. Használhatunk továbbá N-vinil-pirrolidint, 2-metil-5-vinilpiridint, és aminoalkil-akrilátokat és metakrilátokat. Ezeket a vegyületeket célszerűen kvaterner sókká alakítjuk, és ilyen esetben célszerűen 4—16 szénatomot tartalmaznak a kvaternizált aminoalkil részben. Ezeknek a monomereknek vagy ezek elegyének alkalmazásával homopolimer vagy kopolimer flokkulálószereket állíthatunk elő. A monomerek természetét illetően azok arányát természetesen úgy választjuk meg, hogy vízben oldható polimereket kapjunk. így például akrilonitril és metakrilonitril más monomerekkel együtt is használható, de ezeknek a többi monomerhez viszonyított aránya célszerűen kisebb mint 3 súly%. A legmegfelelőbb monomer az akrilamid, akrilsav és ennek alkálisói és a kvaternerezett dialkilamino-alkil-metakrilátok (klorid vagy szulfát alakban). A fotopolimerizációhoz általában 30 és 90 súly% közötti vizes monomer oldatokat használunk. Akrilamid és akrilátok esetében 30—70%-os, de célszerűen 40—60%-os töménységű oldatokat használunk. A kvaterner ammóniumsók esetében, különösen azoknál, amelyek aminoalkil-metakrilátokból származnak, általában 40 és 90% közötti, de még inkább 70—80%-os töménységű oldatokat célszerű használni. Abban az esetben, ha az akrilamidot együtt alkalmazzuk az aminoalkil-metakrilátok kvaterner sóival, a monomerek vizes oldatának koncentrációját általában 40—70%-osnak választjuk, de célszerűen 45 és 65% közötti töménységben alkalmazzuk. A fotopolimerizációs promotorok, vagy másképpen fotoiniciátorok bármilyen ismert típusúak lehetnek. A diacetil, dibenzoil, benzofenon, benzoin ezek alkil-észterei említhetők elsősorban, a fotoiniciátorok aránya a fotopolimerizációnak kitett kiindulási monomer oldatban általában 0,005 és 1% között lehet a monomerre vagy monomerekre vonatkoztatva, de célszerűen 0,01 és 0,5 súly% között van. A 2 327 258 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban említett antrakinon is használható fotopolimerizációs adjuvánsként. A mozgó közeg, amelyre a fotopolimerizálandó monomer vizes oldatát felvisszük általában egy végtelenített szalag, vagy bizonyos esetben néhány egymást követő végtelen szalag (a második szalagot csak a fotopolimerizációs közeg megszilárdulása után használjuk). A fotopolimerizációnak kitett vizes oldat rétegvastagsága általában 2—20 nm közötti, de célszerűen 3—8 nm. A mozgó hordozó célszerűen víztaszító anyagból készül. Poliperfluorolefinek (homopolimerek vagy kopolimerek) és valamely víztaszító műanyaggal, például poliészter filmmel bevont, vagy bevonat nélküli fémek említhetők mint alkalmas hordozók. A fotopolimerizáció során képződött hő elvezetése érdekében a mozgó fotopolimerizációs hordozót rendszerint hűtjük. A hűtés kényelmesen megoldható a mozgó hordozó alsó oldalának például vízzel való permetezésével. A polimerizációs közeg hőmérsékletét 70 C° alatt, de még jobb 60 C° alatt tartani. El is kerülhetjük a hűtést azonban akkor, ha a monomerek nagy része már polimerizálódott, például ha a még meglevő monomerek aránya kisebb mint 10% és célszerűen kisebb mint 2% (a fotopolimerizációnak kitett anyag súlyához viszonyítva). A fotopolimerizációnak kitett mono-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
