181471. lajstromszámú szabadalom • Kisnyomású higanygőz-kisülési lámpa

5 181471 6 Ismert tény, hogy ha egy lumincszkáló anyagot 185 nm-es sugárzásnak teszünk ki, ez általában már nagyon rövid idő után károsan hat a lumineszkáló an^ag fényáramára. Vala­mely lumineszkáló anyag 185 nm-es sugárzással szembeni ellenállásának jellemzésére az ún. rövid idejű fényáram csök­kenést (short term decrease = S. T. D.) használják, amit ebben a leírásban úgy értelmezünk, hogy ez az anyag 254 nm-es sugárzással való gerjesztésre kiadott fényáramá­nak olyan %-os csökkenése, ami 15 perces besugárzás után jön létre, amely besugárzásnak főként 185 nm és 254 nm hullámhosszúságú összetevői vannak, a sugárzás intenzitása 150 és 500 W/m2 között van, és a 185 nm-es sugárzás össze­tevő teljesítményének viszonya a 254 nm-es összetevő telje­sítményéhez képest 0,20 és 0,40 között van. A rövid idejii fényáram csökkenés meghatározására szolgáló elrendezés, valamint a csökkenés értéke néhány lumineszkáló anyagra az „Illuminating Engineering” c. folyóirat 59 (1964.) 59—66. oldalairól ismert. Egy ilyen elrendezést alább részletesen ismertetünk. A 185 nm-es sugárzás viszonylag nagy intenzi­tása miatt a találmánynak megfelelő lámpáknál szigorú kö­vetelményeket támasztunk a lumineszkáló anyag rövid idejű fényáram csökkenésével szemben. Ez a csökkenés nem lehet több 5%-nál. Azt találtuk, hogy nagyobb ilyen csökkenési értéknél olyan lámpákat kapunk, amelyek igen alacsony fényáramot adnak már olyan néhány perces működés után, ami ahhoz kell, hogy egyenletesen égő lámpát kapjunk. A rövid idejű fényáram csökkenés gyakorlatilag már akkor beáll, amikor a lámpa fényáramát 0 óránál mérjük. A találmánynak megfelelő lámpában a lumineszkáló anyagnak nemcsak a rövid idejű fényáram csökkenés iránti követelménynek kell eleget tennie, hanem a nagyobb higany­ellenállás követelményének is. Ugyanis azt találtuk, hogy nagy terhelésű lámpákban a lumincszkáló réteg sokkal több ütközésnek van kitéve gerjesztett higanyatomokkal és hi­ganyionokkal, mint normál lámpák esetén. A nagy energiájú higanyatomok és ionok abszorbeálódhatnak a lumineszkáló réteg felületén és/vagy reagálhatnak a lumineszkáló anyag­gal. Következésképpen a lumineszkáló réteg sötétedik, ami jelentősen csökkenti a lámpa fényáramát. A lumineszkáló anyag higany-ellenállásának mérőszámául a lumineszkáló anyag kationjainak elektronegativitását (e. n.) választottuk. Ebben a leírásban kationokon azokat a fémeket értjük, ame­lyek az elemek periódusos rendszerében az 1A, 1B, 2A, 2B és 3B csoportban találhatók, Id. a „Handbook of Chemistry and Physics”, Cleveland (Ohio) c. szakkönyvet. A többi elemet itt anionnak vagy anion-képző elemnek tekintjük. Az elemek elektronegativitásának (e. n.) értékei L. Pauling „The Nature of the Chemical Bond”, New .York (1945) c. könyvé­ben adottak. Ha az elemeket növekvő e. n. érték alapján sorbaállítjuk, az elemek ún. elektromotoros sorát kapjuk. Elvileg egy bizonyos elem a sorozat bármelyik ama elemét kiszoríthatja egy vegyületben, amelyiknek ugyanakkora vagy nagyobb az e. n. értéke. Ezért a higany, amelynek elektronegativitása 1,9, meg fogja támadni azokat a lumi­neszkáló anyagokat, amelyeknek a kationjára az e. n. > 1,9 (ezek a kationok ugyanolyan nemesek, mint a higany, vagy nemesebbek). Mármost úgy találtuk, hogy a találmánynak megfelelő lámpák számára alkalmas lumineszkáló anyag kationjának viszonylag alacsony, éspedig nem több, mint 1,4-es e. n. értékének kell lenni. Ez abból a tényből magya­rázható, hogy a kisülési plazmában lévő higany gazdagabb energiában, mint a semleges higany, és abból a tényből, hogy a higany ütközéseinek száma a lumineszkáló réteggel magas. Azt találtuk, pl. hogy kationként cinket (e. n.= 1,6) tartal­mazó lumineszkáló anyagot — ami normál lámoákban hi­gany támadást csak viszonylag hosszú működési idő után mutat — nagy terhelésű lámpákban nem szabad használni, mert a lumineszkáló réteg észrevehetően sötétedik már né­hány perctől néhány óráig terjedő időtartamú égetés után. Ha egy lumineszkáló anyag több kationt tartalmaz, vagyis ha pl. az aktivátorként alkalmazott elem kation, a kationok kombinációjának e. n. értéke nem lehet több 1,4-nél, azaz a kationok elektronegativitásának súlyozott átlaga nem lehet több, mint 1,4. Ebben az esetben lehetséges, hogy a lumi­neszkáló anyagban lévő kationok kis részének önmagában nagyobb az e. n. értéke, mint 1,4. Előnyösek azok a találmány szerinti, kisnyomású higany­gőz kisülési lámpák, amelyek olyan lumineszkáló anyagot tartalmaznak, amelynek rövid idejű fényáram csökkenése kevesebb, mint 3%. Azok a lumineszkáló anyagok, amelyek­nek ilyen kis értékű a rövid idejű fényáram csökkenésük, nagyon nagy fényáramú és nagyon nagy falterhelésű lámpá­kat eredményeznek. A találmány szerinti lámpákban üzem közben a kisülési ívben 150—1000 V/'m villamos térerősséget célszerű fenntar­tani. Ezt a viszonylag nagy értékű térerősséget viszonylag kis átmérőjű bura alkalmazásával kapjuk. így viszonylag kis áram mellett kompakt, nagy terhelésű és nagy fényáramú lámpákat kapunk. Egy ilyen, 150—1000 V/m villamos térerősséggel működ­tetett lámpa nagyon előnyös kiviteli alakjának csőalakú bu­rája van, amely bura tengelyére merőleges keresztmetszete lényegében kör alakú, és közepes belső átmérője 3—15 mm. Úgy találtuk, hogy az említett átmérő tartományban nagyon jó hatásfokú lámpákat kapunk, amelyeknek a fényárama lényegében megegyezik a normál lámpákéval (ezeknek a belső átmérője közelítőleg 36 mm). A találmány szerinti lámpa egy másik kiviteli alakjánál üzem közben a kisülési Ívben legalább 0,5 A/cm2 áramsürü­­ségü villamos áramot tartunk fenn. Az ilyen, viszonylag nagy áramsűrűségek alkalmazása nagy fényáramú lámpákat eredményez. Az alkalmazott lumineszkáló anyagok kis rövid idejű fényáram csökkenése és jó higany-ellenállása folytán ezeknek a lámpáknak nagyobb a fényáramuk, mint a techni­ka állása szerinti, nagy áramsürűségű lámpáké. A találmány szerinti lámpa egy kiviteli alakja luminesz­káló anyagként egy vörösen lumineszkáló, háromvegyértékű európiummal aktivált ritka földfém-oxidot tartalmaz, amelynek összetétele az Ln203 : pEu3+ képlet adja meg, ahol Ln az ittrium, gadolinium és lutécium elemek közül jelöl legalább egyet és 0,01 <p<0,20. Ezeknek az önmagukban ismert lumineszkáló oxidoknak nagyon kicsi a rövid idejű fényáram csökkenésük és a higannyal szemben nagyon ellen­állónk, s ezért igen előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti lámpákban. A találmány szerinti lámpa egy további kiviteli alakja olyan lumineszkáló aluminátot tartalmaz, cériummal, vagy cériummal és terbiummal van aktiválva, a mágnetoplumbit­­hoz hasonló hexagonális kristályszerkezetű és összetételét a La Tb )203 - xMgO ■ yAl203, ahol az A1203 25 mol%-ig Ga203-mal és/vagy Sc203-mal helyettesíthető, és ahol 0<x<2 10<y < 16 0<p<0,50 0<q<0,60 p + q<0,90 A lumineszkáló anyagoknak ez a csoportja az 1 393 040 és az 1 452 083 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásokból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 •5 3

Next

/
Thumbnails
Contents