181418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gőzök gázkeverékekből való izolálására

3 181418 4 Lényegében véve hasonló megoldást, a p-díetil-benzol ízo­­merkeverékekből történő elkülönítését ismerteti a-ciklodext­­rinnel a 75 151 827. sz. japán Kokai. A CA 83, 69 530 d helyén referált Nature-cikkben az a-ciklodextrin metanollal képezett kristályos komplexét is­mertetik. A fenti és a ciklodextrinek zárványkomplexeivel foglalkozó szakcikkekből megállapítható, hogy a zárvány­komplexek előállítására minden esetben folyadékfázisban levő komponenseket alkalmaztak. Az előállítási eljárás min­den esetben az volt, hogy a ciklodextrin vizes, vagy vizes­alkoholos oldatát elegyítették a komplexbe zárni kívánt szer­ves vegyülettel vagy annak vízzel elegyedő oldószerrel (leg­többször alkanolokkal) készített oldatával. Erre azért volt szükség, mert mint ismeretes, a komplexképzés reverzibilis folyamat, melynek teljessé tételéhez a reakcióban résztvevő komponensek koncentrációját (aktivitását) a lehető legna­gyobbra kell megválasztani. Mivel pedig a legtöbb komplex­be vinni kívánt szerves vegyület vízben nem oldódik, a szük­séges nagyobb koncentráció eléréséhez segédoldószert alkal­maztak. A fentiek alapján nem volt várható, hogy a vízben csak nagyon kevéssé oldódó oldószerek gőzeit tartalmazó híg gázkeverékekből vizes oldattal hatékonyan el lehetne távolí­tani az oldószergőzöket. Meglepő módon azt találtuk, hogy az iners hordozó gáz­ban, előnyösen levegőben, kis mennyiségben jelen levő, víz­ben nem oldódó szerves oldószerek gőzeit eltávolíthatjuk és kinyerhetjük, ha az oldószergőzt 0,01—1,0 g/liter koncent­rációban tartalmazó iners gázt, előnyösen levegőt, 10—30 °C közötti hőmérsékletű, 1—30 súlyszázalék ß-ciklodextrint, dimetil-ß-ciklodextrint vagy vízoldható ß-ciklodextrin poli­mert és adott esetben 0,1—2 súlyszázalék felületaktív anya­got tartalmazó vizes mosófolyadékkal mossuk, a kapott, és adott esetben kristálykiválást is tartalmazó mosófolyadékot a mosási művelet után elkülönítve 90—100 °C hőmérsékletre hevítjük, a forró mosófolyadékból távozó oldószergőzöket önma­gában ismert módon kondenzáltatjuk és az oldószertől meg­szabadított mosófolyadékot 10—30 °C-ra visszahűtve visz­­szavezetjük a mosási lépésbe. A találmány szerinti eljárással alifás és aromás szénhidro­gén, halogénezett szénhidrogén és alkiléter oldószerek gőzeit lehet eltávolítani az iners hordozó gázból. Az iners hordozó gáz minden olyan gáz lehet, amely sem a vízzel, sem a vizes mosófolyadék komponenseivel nem lép reakcióba. Legtöbbször az iners hordozógáz a levegő, de lehet bármilyen más, a mosási lépés során közömbösen visel­kedő gáz is. A találmány szerint alkalmazott vizes mosófolyadék aktív komponense a ß-ciklodextrin, vagy valamilyen ß-ciklodext­­rin-származék. Ezek a származékok önmagukban ismertek. Például a dimetil-ß-ciklodextrint a Carbohydrate Research, 7<5, 59—66. (1979), a vízoldható ciklodextrin polimerizátu­­mokat pedig az 1244 990 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás ismerteti. A találmányunk szerinti eljárás mosási lépését bármilyen mosófolyadékkal dolgozó gázmosó készülékben elvégezhet­jük. A lényeges követelmény csak az, hogy a készülék alkal­mas legyen a tisztítandó gázáramot nagy felületen érintkez­­tetni a mosófolyadékkal, és az esetleges kristálykiválás ne akadályozza működését. A gázmosó készülékből távozó mo­sófolyadékból az elnyelt oldószer „kiforralással” egyszerűen kinyerhető. Célszerűen úgy járunk el, hogy a gázmosóból távozó mosófolyadékot például egy zagyszivattyú segítségé­vel — előnyösen hőkicserélőn át — egy kiforraló reaktorba vezetjük. Itt a folyadékfázis 90—100 °C-ra történő felhevíté­sével a mosófolyadékból kiforralható az elnyelt oldószer. A távozó oldószergőzöket hűtőben kondenzáltatjuk, az ol­dószermentesített mosófolyadékot — előnyösen hőkicseré­lőn és hűtőn át — visszavezetjük a gázmosóba. A fenti összeállítással a gázáram tisztítása és az oldószer regenerálá­sa folyamatossá tehető. Találmányunk szerinti eljárással a nagy oldószerfelhasz­nálású iparokban (például a vegyiparban, a vegytisztító ipar­ban, a festékiparban) a felhasznált, és korábban a levegővel eltávolított oldószergőzök visszanyerésével jelentős oldó­szermegtakarítás érhető el. Ennek a gazdasági előnyein kívül az az előnye is van, hogy ezáltal csökken a kömyezetszeny­­nyezés. Találmányunk további részleteit a kiviteli példák szemlél­tetik a találmány korlátozásának szándéka nélkül. 1. példa Gáztisztító berendezést állítunk össze az 1. ábra szerint. A tisztítandó gáz — a példában levegő — az 1 csövön érkezik a 2 gázmosó készülékbe 500 liter/óra sebességgel. Benzoltartalma 0,26 g/liter. A gázmosó készülék 120 cm magas, 10 rácsos kolonna, amelyben a rácsok gondoskod­nak a bevezetett gáz egyenletes eloszlatásáról. A gázmosó készülék töltete 8 liter 5 s% ß-ciklodextrint és 0,5 s% cetil­­-trimetil-ammónium-bromidot tartalmazó vizes oldat. A gázmosó készülék 15 hűtő csőkígyóján hűtővizet vezetünk át és ezzel biztosítjuk, hogy a gázmosó töltete ne melegedjék szobahőmérséklet fölé. A gázmosóból a tisztított gáz a 20 csövön át távozik. A mosófolyadékot a 6 zagyszivattyú 20 liter/óra sebességgel a 7 vezetéken át a 8 hőkicserélőbe to­vábbítja. A 8 hőkicserélő felső része kiforralótérré van kiké­pezve, ahol a 21 csőkígyóba vezetett gőzzel a mosófolyadé­kot 90—100 "C-ra hevítjük. Ezen a hőmérsékleten gőz for­májában eltávozik a megkötött benzol. A benzol gőzök a 11 csövön át a 12 hűtőbe kerülnek, ahol kondenzálódnak és a 13 gyűjtőben gyűlik össze a visszanyert benzol. A kiforraló térből a mosófolyadék a 8 hőkicserélőn át a 9 csövön vissza­kerül a 2 gázmosóba. A készülékkel az alábbi eredményeket kaptuk: Bemenő levegő benzoltartalma: 0,26 g/liter. Tisztított levegő benzoltartalma: 0,05 g/liter. Benzoltartalom-csőkkenés: 80%. Regenerált benzol a 13 szedőben: 75 g/óra. Regenerált benzol a berendezésbe jutott benzol %-ában: 57%. Hasonló eredményeket kapunk, ha a bemenő levegő ben­zoltartalma 0,03—0,35 g/liter között változik, illetve ha ben­zol toluol, hexán, kloroform, széntetraklorid, triklóretilén, diklórmetán, diizopropiléter az eltávolítandó oldószer és ß-ciklodextrin helyett annak epiklórhidrinnel alkotott poli­merét alkalmazzuk. 2. példa Az 1. példában megadottak szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy mosófolyadékként 20 s%-os dimetü-ß-ciklo­­-dextrin-oldatot használunk. A kapott eredményeket a kö­vetkező táblázat tartalmazza. Az iners gáz nitrogén. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents