181390. lajstromszámú szabadalom • Marószerszám mélyedések készítéséhez téglafalazatból, betonból vagy egyéb rideg anyagból álló épületelemben
3 181390 4 tési vonatkozásban a befogószárnak, vagy a marófejnek lehet a része. Azáltal, hogy a tartócsap a befogószárhoz viszonyítottan excentrikus, a befogószár forgatásakor a marófej is forgásba jön, amiáltal ez az előregyártott hengeres furat fala mentén halad és a megkívánt hátrametszést elvégzi. A tartócsap benyúlhat a marófej csapágyában levő, akár központosán, akár excentrikusán elhelyezett furatába. Ha a furat központos, akkor siklócsapágyazás esetében a szokásos ágyazási hézag (játék) fennforgása esetében a tartócsap és a furat között úgy jön létre az anyag eltávolítása, hogy a marófej mintegy legördül a hengeres furat falán. A marófejet a megkívánt hátrametszésí mélységnek megfelelően kézi erővel kell előretolni. Ha a tartócsap viszont a marófej excentrikus furatában helyezkedik el, akkor a befogószár forgatásakor a marófej — tehetetlensége és a centrifugális erő következtében — a tartócsap körül sugárirányban kilendül. Mivel a maga részéről szintén excentrikusán elhelyezett tartócsap a hajtótengellyel együtt forog, a marófej is a befogószár körül halad, miközben a kilendült marófej nekiszorul a hengeres furat falához és a hátrametszést kimunkálja. A folyamatosan folytatódó anyageltávolításnak megfelelően a centrifugális erő következtében a marófej önműködően tovább kilendül, a hátrametszés megkívánt mélységéig. Ily módon azután nagy anyageltávolítási teljesítmény mellett egyenletes lesz az anyag-eltávolítás, anélkül, hogy a kezelő személyt sugárirányú ütések érnék. A marófejen célszerűen egy visszaállító tag, például rugó fekszik fel, úgy, hogy a befogószár álló helyzetében a marófej automatikusan a kiinduló állását foglalja el, illetve ebben megmarad. Az előzőkben ismertetett kiviteli alak az átmérők széles tartományában, és lágy, valamint kemény anyagok megmunkálásához alkalmas. Hasonlóképpen alkalmas egy viszonylag kisebb tömegű marófej különböző keménységfokozatú anyagok eltávolításához, különösen kisebb átmérők esetén. A marófej hajtása vonatkozásában előnyös, ha a marófejcsapágy keresztmetszete (belvilága) nagyobb, mint a tartócsap keresztmetszete (átmérője), és az excentrikusán eltolt tartócsap burkoló görbéje a marófejcsapágy belvilágának keresztmetszetén legalább egy helyen túlér. Burkológörbén azt a görbét értjük, amelyet a tartócsap kerületének a befogószár központjától legtávolabbi pontja a befogószár forgása közben leír. A marófejcsapágynak az előzőkben meghatározott, a tartócsapénál lényegesen nagyobb keresztmetszeti belmérete egyfelől lehetővé teszi, hogy a marófej szabadon elfordítható legyen, másfelől azt is, hogy a marófej a tartócsap viszonylatában sugárirányban mozoghasson. A befogószár forgásakor ennek tengelyvonala körül vele azonos fordulatszámmal forog a tartócsap. Ez a marófejcsapágy nagy belső keresztmetszete folytán a marófejcsapágy furatának azokat a pontjait érinti, amelyek beérnek a burkológörbe által határolt geometriai körfelületbe. Ez az említett érintés a befogószár forgásirányában megy végbe, aminek következtében a marófejet azonos forgásirányban egymást követő ütési impulzusok érik, amelyek azt a hajtótengellyel megközelítően szinkron együttforgásra kényszerítik. A marófej tehát mind a befogószár központja, mind pedig a saját tengelyvonala körül forog. Ha a marószerszám a marófejjel valamely előre elkészített hengeres furatban van, akkor a marófejnek a befogószár középvonala körüli forgása következtében a marófej vágóélei ezután a furatfal különböző pontjainak ütköznek és így a marófej kinetikai energiája által az anyagnak hátrametszéses eltávolítását végzik. Kétféleképpen érhetjük el azt, hogy a burkológörbe a marófejcsapágy egyes pontjain túlérjen. Egyrészt a marófejcsapágy furatának körvonala, a szabad keresztmetszet által lehetővé tett elmozdulás során, bejuthat a burkológörbe által körülírt körbe. Másrészt ez elérhető úgy is, hogy a marófejcsapágynak azok a részei, amelyeken túlér a burkológörbe, egyúttal részei annak a furatnak, amelynek legkisebb belvilága alatta marad a tartócsap átmérője plusz a tartócsap kétszeres excentricitása mértékének. Ennek következtében kell, hogy a tartócsap kényszerű módon érintse az említett helyeket és ezáltal az említett módon hajtsa a marófejet, anélkül, hogy külső segítséggel kellene a marófejet a tartócsap hatáskörébe juttatni. Találmányunk továbbá azt is javasolja, hogy a marófejcsapágy ama részei, amelyeken túlér a burkológörbe, egy körszelvényű furat részei legyenek. Ha a tartócsap az ilyen furat felületét érinti, akkor ez arra lényegileg érintőirányú ütéseket eredményez. Hasonlóképpen előnyös lehet, ha a marófejcsapágynak azok a részei, amelyeken a burkológörbe túlér, a befogószár és a marófej közötti minimális csúszás („slip”) biztosítása érdekében, egyúttal részei egy sokszögszelvényű furatnak is. Erre a négyzetes keresztmetszet különösen alkalmas. Annak érdekében, hogy egyfelől a marófejet hajtó impulzusoknak az optimális számát, másfelől a marószerszámnak a legnagyobb mértékben különböző marófej-munkaátmérők esetében is biztosított és a jó kezelhetőség szempontjából irányadó sima járását elérjük, a csapágyfej excentritását a marófej munka-átmérőjének az 5—25%-át kitevő mértékben szabjuk meg. A találmány szerinti marószerszámot arra is alkalmazhatjuk, hogy az említett anyagból álló épületelemekben olyan horonyszerű mélyedéseket állítsunk elő, amelyek villamos vezetékek elhelyezését szolgálhatják. E célból a marófej elülső homlokfelületén járulékos vágóéleket vagy hasonlókat alkalmazhatunk. A marószerszámot hajtás céljából a kereskedelemben szokásosan kapható olyan eszközbe illesztjük, amely a hajtást motorerővel végzi. Ezt a kézi eszközt villamos áram vagy sűrített levegő működteti. Tapasztalat szerint különösen nagy anyag-eltávolítási teljesítmény érhető el a nagy fordulatszámok, előnyösen 8000 ford/perc feletti értékek tartományában. A találmányt a következőkben a kiviteli példáit szemléltető rajzok segítségével bővebben ismertetjük. Az 1. ábra a marószerszám, részleges metszetben, a vázlatosan jelzett hajtóeszközzel, a 2. ábra pedig a marószerszámnak kinagyított metszete az 1. ábra II—II vonala mentén. A 3. ábra a marószerszám kinagyított nézete az 1. ábra III jelzésű nyila irányából, és a 4. ábra a marószerszám egyik hasonló kiviteli alakjának kinagyított metszete, az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszettel analóg módon. Az 5. ábra a nyugalmi helyzetben levő marószerszámnak további kiviteli alakja részleges metszetben, a 6. ábra a marószerszám kinagyított metszete az 5. ábra VI—VI vonala mentén, nyugalmi helyzetben, és a 7. ábra a marószerszámnak metszeti ábrázolása a 6. ábráéhoz hasonló módon, azonban munka-helyzetben. Az 1. ábrán látható és egészében 1 -gyei jelölt marószerszámot a vázlatosan feltüntetett, egészében 2-vel jelölt olyan hajtóeszközbe illesztve látjuk, amely a marószerszámot forgó mozgásba hozza. Ennek az eszköznek a hajtását hagyományos módon működtethetjük például a 3 hozzávezetésből 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
