181385. lajstromszámú szabadalom • Keret rúdszerű alkotórészekből, főleg ablakkeret

3 181385 4 összekapcsolva, ahol a rögzítőegységeknek a csatlakoztatott alkotórészek csatlakozósikjából kiinduló furataiban elren­dezett összekötőrúdja van, ez legalább az egyik alkotórésszel az összekötőrid keresztirányú furatában elrendezett feszítő­­csapon át van kapcsolatban, amely beépített állapotában az az alkotórészeket az összekötőrúd irányában összefeszid. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a rögzítőegység össze­­kötőrúdjának két keresztirányú furata és ebben két feszítő­csapja van, ahol a csatlakozó alkotórészek feszítőcsapokat befogadó furatainak távolsága nagyobb, mint az ősszekötő­­rúd feszítőcsapokat befogadó furatainak távolsága. A találmány szerint olyan megoldás is lehetséges, amelynél az ősszekötőrúd fejes csapként van kialakítva, de ellátható a feszítőcsap excentercsapos résszel is. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti keret néhány példakénti kiviteli alakját tűntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti keret első példakénti kiviteli alakjának sarokkötése oldalnézetben; a 2. ábra az 1. ábrán II—II vonal mentén vett metszet; a 3. ábra a találmány szerinti keret második példakénti kiviteli alakjának részlete oldalnézetben; a 4. ábra a 3. ábrán IV—IV vonal mentén vett metszet; az 5. ábrán az 1. ábra szerinti megoldás változata látható; a 6. ábra a találmány szerinti keret részletének további példakénti kiviteli alakja oldalnézetben, részben kitörve; a 7. ábra újabb kiviteli alak részletének oldalnézete; a 8. ábra a 6. ábrán VIII VIII vonal mentén vett metszet; a 9. ábrán a találmány szerinti keret részletének további változata nézetben, részben metszve; a 10. ábra a 9. ábrán X—X vonal mentén vett metszet; all. ábrán a 9. és 10. ábra szerinti megoldás zárt állapot­ban látható; a 12. ábra a találmány szerinti keret ismét további példa­kénti kiviteli alakjának részlete oldalnézetben, részben kitör­ve; a 13. ábra a 12. ábrán XIII—XIII vonal mentén vett metszet. A rajzon hasonló részleteket azonos hivatkozási számmal jelöltünk. Az 1. és 2. ábrán a találmány szerinti ablaktok-keret sarokrészlete látható, ahol téglalap-keresztmetszetű indák­ból kialakított vízszintes és függőleges 1, ill. 2 alkotórészek derékszögben levágott végei csatlakoznak egymáshoz. A találmány szerint az 1 és 2 alkotórészek egymással 3 rögzítőegységen át vannak összekapcsolva. A 3 rögzítőegy­ségnek 4 összekötőrúdja van, amely az 1 és 2 alkotórészek 5 csatlakozósíkból kiinduló 6 és 7 furatában helyezkedik el. A 6 és 7 furatok a jelen esetben egytengelyű zsákfuratok és az 5 csatlakozósíkra merőlegesek. A 4 ősszekötőrúd kereszt­­irányú 8 és 9 furattal van ellátva, amelyek távolságát Lt-el jelöltük. A 2. ábrán látható, hogy az 1 és 2 alkotórésznek is van egy-egy keresztirányú 10, ill. 11 furata, amelyek áthalad­­nak a 6, ül. 7 furatokon, L2 távolságuk pedig valamivel nagyobb, mint az L, távköz. A Lz—L, értéket faalkotóré­szek esetében 0,75 mm-re, műanyagból készült alkotóré­szeknél 0,5 mm-re, fémalkotórészeknél viszont 0,1 mm-re előnyös választani A találmány szerint a 3 rögzítőegységnél az 1 és 2 alkotó­részek összekötése a 4 ősszekötőrúd 8 és 9 furatain és az alkotórészek 10 és 11 furatán átvezetett 12 és 13 feszítőcsa­pokkal történik. Az 1. és 2. ábrán a 12 és 13 feszítőcsapok a behelyezés kezdetén láthatók. Ilyenkor a 10, 11 és a 8, 9 furatok között kismértékű átfedés van. A12 és 13 feszítőcsa­pok a jelen esetben fémcsapok, például acélcsapok, de lehet­nek bármely más megfelelő anyagból, például műanyagból is, amelyek a bevezetéshez mellső végükön csonkakúposan vannak kialakítva. A 40 és 11 furatok átmérője itt úgy van megválasztva, hogy ezekben a 12 és 13 feszítőcsapok szoro­san illeszkedjenek. A 12,13 feszítőcsapok besajtolásuk közben a 8 és 9 fura­tok elérése után a furatok átfedése miatt hajlítást szenved­nek, majd tovább kényszerítve a 10 és 11 furatok alsó részébe ellenkező értelmű hajlításnak vannak kitéve. A 12,13 feszí­­tőcsapokban ennek hatására fellépő deformáció a 4 összekö­tőrúd irányában összeszorító húzóerőt fejt ki az 1 és 2 alko­tórészekre, így azokat szorosan, megbízhatóan, de egyúttal (például valamelyik alkotórész esetleges későbbi cseréjéhez) oldhatóan kapcsolja össze. A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti ablakkeret olyan változata látható, amelynél az 1 és 2 alkotórészek 45 fokban levágott végei csatlakoznak egymáshoz az 5 csatlakozósík mentén. Az 1 és 2 alkotórészek önmagában ismert módon egymásba tolható 14 ékfogazattal vannak ellátva az 5 csatla­kozósíkban. A 3 rögzítőegység azonos az 1. és 2. ábra szerin­tivel. A 14 ékfogazat alkalmazása a keret síkban tartásán túlmenően azzal az előnnyel is jár, hogy például fából készült 1 és 2 alkotórészek nedvesség hatására bekövetkező méret­­változásakor a csatlakozófelületek egymáson kismértékben elcsúszhatnak (tekintve, hogy a csatlakozófelületen semmifé­le ragasztószert nem alkalmazunk), így az összeépített ablak­keretben káros deformációkhoz vezető feszültségek a tartós használat során sem lépnek fel. Az 5. ábrán látható változat az 1. és 2. ábra szerinti megoldástól csupán abban tér el, hogy a 12 és 13 rögzítőcsa­pok 90*-kal eltoitan helyezkednek el. Ehhez a 10 és 11, valamint a 8 és 9 furatok szintén 90*-os szögben vannak kialakítva. A 6. ábrán látható példakénti kiviteli alaknál a 4 összekö­tőrúd fejescsapként van kialakítva, amelynek 15 feje a 2 alkotórész 7 furatának folytatását képező 16 bemélyedés 17 homlokfelületén fekszik fel. A 4 összekötőrúddal itt egyetlen 12 feszítőcsap van kapcsolatban. Értelemszerűen csak az 1 alkotórész van ellátva keresztirányú 10 furattal, a 4 összekö­­tőrúdnak pedig csak egy keresztirányú 8 furata van. Itt az Lt és L2 távolság a 17 homlokfelülettől értendő. Ezzel a kivitellel még egyszerűbb gyártást és szerelést teszünk lehető­vé. A 7. és 8. ábrán látható további kivitel abban különbözik a 3. és 4. ábra szerinti megoldástól, hogy az 1 és 2 alkotóré­szek 18 műanyagbevonattal vannak ellátva, továbbá a 12 és 13 feszítőcsapok fejescsapként, a 10 és 11 furatok pedig zsákfuratként vannak kialakítva. A 12 és 13 feszítőcsapok fejei egyúttal lezáiják a furattal megszakított 18 műanyagbe­vonatot. A 9—11. ábrákon látható további példakénti kiviteli alak­nál csupán a 12 és 13 feszitőcsapok kialakításában van elté­rés. A 9. és 10. ábrán a találmány szerinti 3 rögzítőegységet nyitott, a 10. ábrán pedig zárt helyzetben tüntettük fel. A10 és 11 furatok a 8. ábrához hasonlóan itt is zsákfuratként vannak kialakítva. A 12 és 13 feszítőcsap a jelen esetben 4 összekötőrúd 8 és 9 furataival összefeszítéskor együttműkö­dő 19 részén excentercsapként van kialakítva, amelynek ex­­centrídtását „e”-vel jelöltük (9. ábra). A12 és 13 feszítöcsa­­pok itt a felső végükön az elfordítószerszám számára 20 horonnyal vannak ellátva. All. ábrán a 3 rögzítőegység zárt, összeszorított állapota látható. Ehhez a 12 és 13 feszítő­csapokat közel 180e-kal elfordítottuk. Az összefeszített hely­zetben a 10 és 11 furatok egymástól való távolsága mintegy az „e” érték kétszeresével kisebb. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents