181274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés altalajöntözésre
3 181274 4 járatokat készítünk. Ennek a megoldásnak az a legfőbb jelentősége, hogy két célra teszi alkalmassá az altalaj öntöző rendszert. Egyrészt magára az öntözésre, másrészt pedig a talajvíz összegyűjtésére. Nem kevésbé fontos ebben a megoldásban az, hogy az ilyen eljárás szerinti altalajöntözést bármilyen típusú, még erősen kötött, vizet nehezen áteresztő talajok esetében is alkalmazni lehet. A találmány szerint a szűrőzött vízáteresztő járatokat célszerű egy lépésben kialakítani úgy, hogy a talajt lazítjuk és ugyanakkor szűrőanyagot helyezünk a fellazított talajba. Ennek a megoldásnak a jelentősége kézenfekvő: a megmunkálógép egy menetében készre lehet alakítani a járatokat. Az egy lépésben való járatkészítést úgy oldhatjuk meg egyszerűen, ha a talajt vakonddrénezővel ellátott lazítókéssel lazítjuk fel. Tovább csökkenthetjük az eljárással kapcsolatos költségeket, ha a csövek feletti szűrőréteget melléktermékből, hulladékból és/vagy meddőből alakítjuk ki. A találmány másrészt az eljárást foganatosító olyan berendezésre is vonatkozik, amely talajcsövekkel rendelkezik. A továbbfejlesztés, azaz a találmány itt abban van, hogy a talaj csövek olyan tartályhoz vannak csatlakoztatva, amely a talajszínt felett van elhelyezve, a tartályhoz pedig a vízszintet benne állandó értéken tartó szivattyú van kapcsolva. Ennek a megoldásnak egyszerűségén túlmenően abban van a jelentősége, hogy segítségével igen hatékonyan valósítható meg a találmány szerinti eljárás, gyorsan és rugalmasan lehet alkalmazkodni a változó körülményekhez, a talaj változó víztartalmának megfelelően. A találmány szerint célszerű az a kiviteli alak, amelyben a tartály és a szivattyú közé keverőtartály van kapcsolva. Ezzel a megoldással egyszerű módon tesszük lehetővé, hogy az altalajt öntöző vízbe szükség szerint kémiai anyagokat, például műtrágyát, tetszőleges mennyiségben keverjünk. A találmány további részleteit a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be közelebbről. A rajzon az — 1. ábra a találmány szerinti eljárásnak megfelelően kialakított altalajöntöző elrendezés többlépcsős, távlati metszete; a — 2. ábra az 1. ábra II nyila szerinti metszet; a — 3. ábra a találmány egy részletének: a vakonddrénezővel ellátott lazítókésnek távlati vázlatos képe; a — 4. ábra a találmány szerinti berendezés két példakénti alakjának vázlata. Az 1. ábrán a találmány szerinti eljárást mutatjuk be egy konkrét megvalósítás példáján. Ebben a példában kötött talajról: közönséges agyagról van szó, amelybe 0,8 m mélységben 1 talajcsöveket helyezünk el. Az 1 talajcsövek között 40 m a távolság. Az 1 talajcsövek felett 3 szűrőréteget alakítunk ki, amely erre a célra megfelelő, bányászati melléktermékként keletkező ún. meddőhányóban felhalmozódott anyag is lehet. Az ilyen anyagnak ebben a 20 cm-es rétegben tartós, jó vízvezető képessége van. 2 Ha egy pillanatra visszatekintünk az ismert megoldásokra, máris lényeges különbségek tűnnek szembe. Közönséges agyag esetében, ha még 1,4 m mélységben fektetjük is a talajcsövet, akkor is legfeljebb 12 m lehet a távolság közöttük, szemben a nálunk lehetséges 40 méterrel. Ráadásul a korábban ismert megoldások esetében 10 cm-es kavics szűrőzést alkalmaztak, szemben a nálunk hulladékként rendelkezésre álló bányászati melléktermékkel, meddőhányóval. A következő eljárási lépésben az 1 talajcsövekre és a 3 szűrőrétegre harántirányban, például rájuk merőlegesen szűrőzött 4 járatokat alakítunk ki. Ezen a járatoknak az egymástól való távolsága az 1. ábrán látható példa esetében 2 m. Ezek a 4 járatok két részből állnak, mégpedig 5 lazítónyomból és 6 vakonddrénből. A 4 járatnak ezt a két részét a találmány szerinti eljárásban egy lépésben alakítjuk ki. Az 1. ábrán látható kiviteli példában a 6 vakonddrén 0,6 m mélységben van. Ez az elrendezés jól látható a 2. ábrán, amely a 4 járatokra merőleges metszet, amelynek irányát az 1. ábrán II nyíl jelzi. A 4 járatokat egy lépésben a 3. ábrán látható 11 lazítókés segítségével alakíthatjuk ki igen könnyedén, amelynek a földben legalsó éléhez 13 vakonddrénező van csatlakoztatva. All lazítókés és a hozzákapcsolt 13 vakonddrénező úgy működik, hogy a 11 lazítókés, miközben valamilyen erőgép húzza, a talajt fellazítja. A 11 lazítókés mögé egyúttal beszórható a javító anyag is, ezt a 3. ábrán 12 nyű jelzi All lazítókés előrehaladásával egyidőben a 13 vakonddrénező kialakítja a 2. ábrán látható 6 vakonddrént is. így jön létre tehát az 5 lazítónyom, amely javítóanyaggal van töltve és a 6 vakonddrén. Mint ahogy az 1. és a 2. ábrán is jól látható, az eljárás szerint a föld felszíne és az 1 talajcső között vízáteresztő kapcsolat valósul meg, először is az 5 lazítónyomon és a 6 vakonddrénen, valamint a 3 szűrőrétegen keresztül. A 6 vakonddrén ugyanis legalább érintkezik az 1 talajcső fölötti 3 szűrőréteggel, de bele is hatolhat. A találmány szerinti altalaj öntözés legalábbis kéthasznú működést tesz lehetővé. Amikor öntözésre van szükség, akkor a 2 gyűjtőcsövön keresztül öntözővíz érkezik az 1 talajcsövekbe, ahonnan a 3 szűrőrétegen a 6 vakonddrénbe, illetve az 5 lazítónyomba jut, így az öntözővíz a tábla minden irányába egyenletesen eloszlik és az aktív gyökérzónáig felemelkedik. Ezzel az eljárással lehetőséget teremtünk a másik irányú vízmozgásra is, azaz a felesleges és káros talajvíz. lecsapolására. A talajra kerülő vízfelesleg ugyanis az 5 lazítónyomokon keresztül a 6 vakonddrénekbe jut, amelyek a vizet a 3 szűrőrétegbe vezetik. A vízeresztő 3 szűrőrétegből az 1 talajcsöveken keresztül a 2 gyűjtőcsövekben gyűlik össze ez a vízmennyiség, amit végül is a tárolóhelyre lehet vezetni. Ennek az altalaj öntözési eljárásnak az igen egyszerű megvalósítási módjára ad példát a találmány szerinti berendezés. Az öntözővíznek a tábla minden pontjára történő egyenletes eljuttatásához, felemelkedéséhez és oldalirányú mozgásához ugyanis megfelelő nyomás biztosítása szükséges. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
